2013. március 28., 13. szám, évfolyam

A málna gondozása

Olvasói kérésre a bogyós gyümölcs neveléséről

A változékony időjárás ellenére érezhető, hogy itt a tavasz. Olvasóink is nyugtalanok már, dolgozni szeretnének a kertben, de még alig volt erre alkalom. A talaj még nyirkos, ásni és veteményezni csak a napos helyeken lehet, ahol már szikkadt az ágyás.

Egy olvasónk a málna tavaszi gondozásáról, elsősorban a metszésről érdeklődött, mert kertjében van ugyan málnás, de a hajtásoknak csak a csúcsa terem, az alsó részeken nincs termés. Kérdezi, jól metszi-e a málnatöveket?

Tő- és gyökérsarj

Sokak kedvenc gyümölcse a málna. Nem igényes növény, gondozása egyszerű, metszése sem kíván nagy gyakorlatot. Biológiai adottsága, hogy hajtásrendszere kétévente megújul. Vesszői kétféle helyről erednek. Az egyik a tősarj, ez a letermett kétéves vessző tövéből ered, a másik a gyökérsarj, ami a talajban terjedő gyökérből tör elő. A gyökérsarj értékesebb a tősarjnál, ezért, ha megfelelő mennyiségben hozza, akkor a tősarjakat el is távolíthatjuk.

A termőegyensúly megtartása

A málna termőegyensúlyt fenntartó metszését már a vegetációs időben meg kell kezdeni. A letermett vesszőket tőből rögtön távolítsuk el. Szüret utáni megtartásuk felesleges, mivel újabb termést nem hoznak, viszont rajtuk betegségek szaporodnak el, amelyek a fiatal (jövő évi termővesszőket) is károsítják.

Ha erős málnatövünk van, akkor olyan sok hajtást hoz, hogy gátolja az erős termővesszők kialakulását. Sok közepes és gyenge vesszőt kapunk, viszont igazi termővessző nem, vagy alig képződik. Ezért még nyáron, a szüret után érdemes a vesszőválogatást elvégezni. Négyzetméterenként 5–7, vagy folyóméterenként 8–12 sarjat hagyjunk meg, a többit távolítsuk el. Az, hogy mitől négyzetméter, illetve folyóméter, az a műveléstől függ. A támaszték melletti termesztésben könnyebb a gondozás és a szüret. Házikertekben kevesen nevelik így, csak egy-egy tövet hagynak, és ez bokrosodik meg, hagyják, hogy birtokba vegyen egy adott területet – ilyenkor a négyzetméter a mértékegység.

A nyugalmi időszakot követően, rögtön a tél elmúltával el kell végezni a málna metszését. Nagyon korán hajtásnak indul, tő- és gyökérsarjai már nulla fok körül fejlődni kezdenek.

Metszés évről évre

A málnát közvetlenül az ültetés után vágjuk vissza, ha azt a szaporítóanyag előkészítése során nem végezték el. A vesszőt ilyenkor a fajta növekedésétől függően a talajtól 20-25 centire vágjuk vissza.

Miután az első év nyarán a sarjhajtások már jól megnyúltak (július vége felé), távolítsuk el a vesszőcsonkokat a talaj felszínén. Az ültetés után megjelent 3-4 sarjhajtásból kiválasztjuk azt a 2-3-at, amelyik erősebb, egészségesebb és jobb helyzetű, a többit pedig eltávolítjuk. A meghagyott termővesszőkből a kifagyott, ki nem hajtott vagy beteg vesszővégeket az egészséges részig visszavágjuk. Ha a tél után minden hajtás egészséges marad, a vessző metszésének mértékét a fajta termőrügyeinek elhelyezkedése határozza meg.

A visszametszés mértékét bizonyos fokig a termesztési feltételek határozzák meg. A szélsőséges, vagyis a hideg vagy a túl meleg és csapadékszegény vidéken a vesszőt 40-50 centire visszavághatjuk. Támaszték mellett a 1,5 méteren felüli részeit bátran eltávolíthatjuk, egyébként a 130-140 centi alatti visszametszést csakis a termővesszők lehajlásának elkerülése indokolja. Inkább támasszuk ki.

Általában a tavaszi, erőteljesebb visszametszés a termés mennyiségét csökkenti, annak érését késlelteti, viszont a minőségét javítja!

A második év tavaszán előtörő sarjhajtások közül 5–7 darabot hagyunk meg. Ezek egymástól 10–12 centire legyenek, és a tő körül egyenletesen álljanak. A többi sarjhajtást 15–20 centis magasságuk elérésekor távolítsuk el. Mivel a sarjhajtások folyamatosan törnek elő, május és július között havonta egyszer távolítsuk el őket.

A harmadik év tavaszán a termővesszők közül az erősebb 5-6-ot egymástól 10–12 centire hagyjuk meg, és a második évnél leírt módon metsszük vissza. Ugyankkor a tavasz folyamán a tő körül újabb 7-8 sarjhajtást hagyunk, a többit pedig még növekedésük elején vágjuk ki.

A negyedik évben a bokorban már 6-7 termővesszőt és 8-9 új sarjhajtást hagyjunk. Ezek számát a következő évek során évente 2-vel növeljük meg, míg a 10–12-t elérjük.

A telepítés 10-11. évétől kezdve azokat ugyanígy, évente fokozatosan csökkentjük.

Szüret utáni málnagondozás

Röviden tehát a málna sikeres őszi növényvédelmének egyik alapja a metszés szakszerű és időbeni elvégzése. A letermett vesszőket kell kivágni és megsemmisíteni (elégetni), lehetőleg közvetlenül a szüret után, de előző évben már hagyni kell fiatal hajtásokat, amelyek a másik évben hoznak termést.

Legkésőbb szeptemberben ki kell metszeni a letermett vesszőket. Tőből vágjuk ki őket. Így nagymértékben csökkenthetjük a betegségek terjedését. Leginkább a vesszőfoltosság (látható foltok a vesszőn) és a málnavesszőszúnyog (befúrja magát a vessző belsejébe) okoz kárt a málnásban. A gombák nagy kárt tehetnek, a leveleket és a vesszőket egyaránt támadják. A beteg részek elszíneződnek, és foltok jelzik a betegséget. Augusztus végétől szeptember végéig a vesszőfoltosság ellen a fásodó hajtásokat réztartalmú készítménnyel kezeljük. A téli lemosó permetezés is segíti a fertőzés csökkentését. A vesszőszúnyog ellen pedig a permetlébe rovarölő szer is kerüljön. Mivel áttelelnek a vesszőben, az egész tenyészidőben kell védeni a növényt. Persze a szüret idején szüneteltessük a vegyszeres kezelést!

A magasra engedett ültetvényben is metszeni kell. Ezeket is szeptemberben visszavághatjuk. Ezzel nem csökkentjük a jövő évi termést, mert a vessző hegye rendszerint nincs kellően beérve, és télen gyakran elfagy.

Ha nyáron, júniusban – amikor a málna bőségesen fejleszt tő- és gyökérsarjakat – nem ritkítottuk meg, akkor most még megtehetjük. Úgy ritkítsunk, hogy egy négyzetméteren 8-10 vessző maradjon. Az összes gyenge hajtást vágjuk ki, hogy – egymást nem árnyékolva túlságosan – a megmaradók jobban fejlődhessenek.

HEGEDŰS Erika

Osztályzat: