2017. április 6., 14. szám, XXVIII. évfolyam

Tavaszi buzgalom

Gőzerővel készülnek a tantervi változások

Végre tavaszodik, aminek mindannyian örülünk, és bár közérzetünknek igazán jót tesz a kellemes időjárás, és valóban örömöt okoz a napsütés, tűrőképességünket igencsak próbára teszi a hosszú tél után ránk szakadt hirtelen buzgóság. Amikor hirtelenében mindenki mindent be akar pótolni. És egy csöppet sem figyel az események torlódására, sem az emberek teherbírására.

Az ilyen körülmények fokozottan megnehezítik az iskolákban dolgozók életét. A gyermekekét éppen úgy, mint a felnőttekét.

Azok viszont, akik a sorsunk szálait mozgatják, és fontos kérdésekben határozni hivatottak, ilyenkor érzik leginkább, hogy eljött a bizonyítás ideje.

Amikor ezeket a sorokat írom, alig 50 tanítási nap választ el bennünket a tanév végétől. És ha jól emlékszem, ősz óta mondogatják nekünk, hogy eljött a jelentős és mélyreható változások ideje. Az oktatásügyi miniszter még valamikor a tél elején azt mondta, már a második félévben jelentős újdonságokkal kell szembenézni az iskoláknak. Mára beigazolódott, hogy mindebből csak a tavaszi kapkodás maradt.

Meg talán némi konkrét tevékenység is, hiszen napvilágot látott az oktatási kerettörvény várható módosításainak egy munka jellegű változata. Továbbá kiszivárgott az óratervi és tantervi változások néhány javaslata.

Amikor a szakmai közvélemény ezeknek birtokába jutott, azonnal igyekezett reagálni a kilátásba helyezett újdonságokra. Természetesen minden érdekcsoport a saját szempontjai szerint, és a saját pozíciói védelmében.

Ami ebből a szemszögből érthető és megfontolandó, ellenben komoly kerékkötője a változtatási akaratnak.

És míg egyes szempontokra (lásd a Szerb Pravoszláv Egyház felhördülése a választott tárgyak kapcsán) azonnali visszakozót fújnak, más szempontokat simán sutba vágnak (pl. az iskolai testnevelés és sporttevékenység óraszámának megtartása az órarendi keretben).

Időt, de honnan?

Mondom, alig 50 nap választ el bennünket a tanév végétől, és még mindig alig látott napvilágot konkrét információ arról, mi készül a háttérben.

Az oktatásügy részletes kérdéseivel alaposan és naprakészen foglalkozó internetes portálokon meg a témára odafigyelő napisajtóban nemrég konkrét adatok is megjelentek a jövő tanévtől esedékes változásokról. Néhány nappal azután, hogy Önök ezeket a sorokat olvassák, nyilván már valamilyen döntés is születik a témában. Április 11-én, ha minden igaz, a Nemzeti Oktatásügyi Tanács napirendjére tűzi az általános iskolai óratervek kérdését.

Ekkor esetleg az is kiderül, hogy a meglévő tantárgyak óraszáma mennyivel fog csökkenni, és hány pedagógusnak kell aggódnia a jövendő munkája kapcsán.

Egyértelmű ugyanis, hogy a törvényben engedélyezett maximális heti óraszám, ami a gyermekek terhelhetőségének felső határát súrolja, vagy át is lépte, további növelést már nem bír el. Így, bár az illetékesek eltökélt szándéka szerint nemcsak az informatikai ismereteket kellene külön tantárgyként tanítani, de a duális képzés majdani világmegváltó bevezetése jegyében már az általános iskolában el kellene kezdeni a vállalkozói szemlélet kialakítását, a jelenkori és hatályos óraterv kereteibe további kötelezettségeket beiktatni képtelenség.

Valahonnan tehát időt kell elvenni. Pedig abból van a legkevesebb.

Mára hihetetlennek tűnik, hogy a mozgáshiányban és túlsúlyban szenvedő, idejük legnagyobb részét ülő vagy fekvő helyzetben, számítógépek, televízió és egyéb elektronikai eszközök előtt töltő gyerekek kötelező testnevelési és mozgáskultúrára fordított idejének egyharmadától el kell búcsúzni.

Oktatásfejlesztés és számmisztika

Annak ellenére, hogy a tantervi módosításokat korábban csak az ötödik osztályra tervezték, olybá tűnik, hogy a felső tagozatban egyedül a hatodik osztály ússza meg változások nélkül. A legtöbb újdonság az ötödikeseket érinti, de a hetedik-nyolcadik osztály is megannyi módosítással fogja ősztől szemben találni magát.

Az ötödikeseknek júniusban már nem kell azon törni a fejüket, hogy sakkozni, rajzolni, kórusban énekelni szeretnének, vagy természetőrzőként komposztálni, hulladékot gyűjteni. Nem kell ugyanis ezek közül választaniuk.

Ellenben továbbra is kötelezően tanulni fogják a második idegen nyelvet, és nem ússzák meg hittan vagy polgári nevelés nélkül. Pedig elvileg ezeket is választaniuk kellene.

Az eddigi harmadik tornaóra, hivatalos nevén kötelező sport viszont végképp kikerül az oktatási tevékenységek sorából. Helyette minden diák kötelezően tanulni fogja az informatikát. Amire eddig is volt mód. A műszaki és informatikai oktatás heti két órája mellett szabadon is lehetett választani. Utóbbi lehetőséggel kevés diák élt, hiszen az informatika oktatása elsősorban a tudatos és hasznos számítógépes ismereteket hivatott elsajátíttatni. A diákok ezzel szemben szerették volna tanórákon is a számukra népszerű közösségi oldalakat, kétes tartalmú egyéb internetes helyeket látogatni, továbbá a zene- és videomegosztó portálok tartalmait cserélgetni. Ahol erre a tanár jól megfontolt és tudatos irányítással nem adott lehetőséget, ott az érdeklődés is csökkent.

A kötelező sport helyett színre lépő heti egyórás informatika tulajdonképpen furcsa kormányzati számmisztika eredménye. Az országos oktatásfejlesztési központ boszorkánykonyhájában ugyanis megpróbálták a kör négyszögesítését.

Köztudott ugyanis, hogy a tantervben megszabott órakeret ellentétben áll az oktatási jogszabályokkal, amelyek pontosan meghatározzák, hogy heti hány tanóra tartható az általános iskolásoknak. Minden tantárgy összes óraszámát kifejezve világosan látni, hogy a törvényes kötelezettséget régen túlszárnyaltuk. A mostani torzszülött megoldás azt a célt szolgálja, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.

Sántító megoldások

A tantervből kimaradnak a választott tantárgyak. Eddig számtalanszor kifejeztük irántuk érzett aggályainkat, és igyekeztünk rávilágítani az általuk keltett ellentmondásos helyzetekre. A választott sportot önálló tantárggyá emelni szintén megtévesztő dolog volt, hiszen testnevelésből a tanulók két osztályzatot kaptak. Általában négyeseket, ötösöket. Ez beszámított az átlagosztályzatba, így jócskán rásegített arra is, hogy tanulóink tanulmányi eredménye magasan túlszárnyalta valós teljesítményüket.

Nem hisszük el azonban azt a kormányzati állítást, hogy a most bejelentett változtatásokkal sikerül elérni a gyerekek tehermentesítését. Ha egy csomó kötelezettséget átsorolunk tanításon kívüli aktivitássá, attól még nem szűnik meg. Továbbra is időt igényel, talán még többet is, mint korábban, mert ellenkező váltásban, esetleg hétvégén kell miattuk bejárni a tanulóknak. A kötelező sport ellensúlyozására bevezetett mozgástevékenységre is ez vár. Sőt heti 1 óra helyett másfél, összevontan havi 6 órányi ilyen, de szigorúan tanításon kívüli tevékenység jutna minden diáknak. A szabad aktivitássá átminősülő választott tárgyak helyzete is hasonló: mivel nem lesznek kötelezőek, kérdés, mekkora érdeklődés mellett kell majd őket tanításon kívüli időben megszervezni. Ha netán némi nyomásgyakorlással (értsd: konkrét motiváció) mégis kötelezővé válnak, akkor meg a tehermentesítés esik kútba. Hiszen a dolog lényege nem, csak az elnevezése fog megváltozni.

Tény viszont, hogy az egyébként is agyonzsúfolt tananyagot ősztől hetedikben és nyolcadikban két héttel rövidebb idő alatt kell elsajátítani. Ennyi időt minden tantárgytól elvesz a vállalkozói és műszaki-technológiai ismeretek fejlesztésére fordítandó idő, amit egyhetes blokkokban kell majd megszervezni. Persze, ha lesz hol, hiszen a gazdaság főképp a politikai szónoklatokban szárnyal, és a szakközépiskolák sem igen boldogulnak a gyakorlati oktatással.

És akkor még nem szóltunk a másik sántító érvelésről. Bár mind az oktatásfejlesztő központ munkatársai, mind maga a miniszter bizonygatja, hogy az újítások által senkinek a munkája nem kerül veszélybe, a dolgok nem ezt mutatják. Erről a kérdésről majd egy másik alkalommal.

BERETKA Ferenc

Osztályzat: