2017. április 6., 14. szám, XXVIII. évfolyam

A közelmúlt dokumentumai

Balla Lajos Laci a mozgósításról, háborúellenes megmozdulásokról és ezeknek az éveknek a hordalékáról – A Clubtól a Zitzer Szellemi Köztársaságig

Az emberek már június közepén úgy érezték, győztünk, hiszen a hatalom, ha nem is állt szóba velünk, semmilyen megtorlást sem alkalmazott. Emiatt a kezdeti közel 200 bennlakó létszáma lecsökkent, ekkor már csak kb. ötvenen aludtak a Zitzer Clubban. Az esti rendezvények látogatottsága is egyre kevesebb lett, a kezdeti öt-hatszáz, sőt ezer ember helyett ekkor már 100-200 érdeklődő jött csak el. Egyik este a válságtörzs tagjai a „hálószobában”, a fekhelyül szolgáló pin-pong asztalon megoldásokat ötlöttek ki. Egyik javaslat az volt: ismert magyarországi előadóművészeket kell meginvitálni, a másik pedig: a Horvátországban, valamint Bosznia-Hercegovinában napról napra gyarapodó szerb köztársaságok paródiájaként létre kell hozni egy olyan látszatállamot, amelynek nincsen területe, tehát területi követelése sem (ezért lett szellemi), de minden más attribútummal (alkotmány, himnusz, címer, szervek…) rendelkezik. Ekkorra már sokan bolondnak tartottak bennünket, így egyértelmű volt, hogy a himnuszunk csakis Ravel Bolerója lehet, hiszen amikor azt a zeneművet megalkotta, őt is annak nézték, hiszen a diszharmóniából harmóniát hozott létre. Mivel a Zitzer Clubban, azaz a biliárdteremnek is használt pizzériában voltunk, abban is egyetértettünk, minek kell a címerben szerepelni. Ekkor megbíztak engemet, írjam meg az alkotmányt, tervezzem meg a címert.

Jól mértük fel a lehetőséget, a látogatottság ismét megnövekedett, a közismert énekművészek estjein ezer körül volt a megjelentek száma, ami pedig a legmegdöbbentőbb volt, az augusztus 20-án megtartott koncerten több mint kétezren szorongtak a Zitzer Club udvarában (pedig azelőtt kevesen hallottak Waszlavikról). Azt tudtuk, hogy a megjelentek legtöbbje ismerte már Hevesi Tamás és Dinnyés József dalait, de hogy a Kalapács József által énekelt Pokolgép és Ómen (kemény rock) számokat még az idős nénik és bácsik is vele énekelték, az mindenkit meglepett. A Zitzer Szellemi Köztársaság létrejötte után a hírt leközölték, de az semmilyen visszhangot nem váltott ki, pedig dr. Farkas Henrik atomfizikus és az Alba Kör többi tagja is mindent megtettek a népszerűsítésére. Augusztus folyamán egy békemenetet terveztünk velük közösen, Domaszékről indultunk gyalog és Horgoson keresztül szerettünk volna Oromhegyesre érkezni. Minden probléma nélkül átértünk Magyarországra, az ottani média képviselői kísértek bennünket a határátjáróig és nem értettük, miért aggódnak értünk. Amikor átértünk a kisjugoszláv oldalra meglepődtünk. A határrendőr elvette az alkalmi pólóba beöltözött 13 személy útlevelét és leültetett bennünket az ottani magasítására. Ekkor vettük észre, hogy benn az épületben, közvetlenül az üvegablakok mögött 24 állig felfegyverzett rohamrendőr áll. Mindezt a csúcsforgalomban belépő minden utazó láthatta, sokan mulattak ezen, legtöbben azonban aggódtak értünk. A határátjáró parancsnokával lefolytatott hosszas megbeszélés után három egyént (egy francia, egy amerikai és egy argentin állampolgárt) kiutasítottak, minket pedig továbbengedtek. Nem sokkal azt követően, hogy Oromhegyesre értünk, a kiutasított három személy is megérkezett, ugyanis átutaztak Tompára, ott mindenfajta probléma nélkül beléphettek az országba.

Oromhegyes utóélete

Nem tagadom, hasznom is volt az oromhegyesi történésekből. Igaz, nem pénzt és anyagi javakat kaptam, a Transznacionális Radikális Párt és más hadkötelességet ellenző szervezetek meghívására „világot” láttam, minden költségemet állták, így jutottam el Rómába, Szófiába, Moszkvába, Bogotába. Ezeken az összejöveteleken Oromhegyesről, a Zitzer Clubról és a Zitzer Szellemi Köztársaságról kellett beszámolnom. Ennek az lett az eredménye, hogy szinte a világ minden országából kaptam leveleket, azok írói is fel kívánták venni a mi állampolgárságunkat. Itthon igen jó kapcsolat alakult ki két szervezettel, az egyik a Staša Zajević vezette belgrádi Nők Feketében (a Háború Ellen), a másik pedig, a Nataša Kandić nevével fémjelzett Humanitárius Jogi Központ (Humanitarian Law Center / Fond za humanitarno pravo). A velük való együttműködés már másik mese. Mégis, az egész rendezvény a szokásostól eltérő módon vált világszerte ismertté. Ugyanis 1993. november 26-én a Neither East Nor West (Sem Kelet, Sem Nyugat) anarchista szervezet 9 órás punk- és rockkoncertet tartott a legismertebb New York-i diszkóban, a CGBG klubban (sajnos 1996. november 1-jén bezárták), ahol pizza és sör felszolgálása mellett létrehozták a Zitzer Szellemi Köztársaság első nagykövetségét. Erről egy cikk jelent meg a The New Yorker magazinban Vanessa Friedman (jelenleg a Financial Times divatrovatának szerkesztője) tollából. A példa ragadós volt, 1994-ben először Budapesten, az Alba Kör létrehozta a budapesti nagykövetséget, ezt követően, a már egyesült Németország nagyon sok városában (Bréma, Hamburg, Berlin, Münster…) konzulátusok nyíltak, majd Svédországban, Orust szigetén is megnyitották a svédországi konzulátust. Németországba egy oromhegyesi küldöttség utazott az ünnepségekre, Svédországba pedig a Göteborgban és környékén élő magyarok meghívására én mentem el. Ezek közül az Orust szigeti még a mai nap is működik Erni és Ola Friholt házaspárnak köszönhetően, ha valaki arra jár, vendéglőjükben megkóstolhatja a Zitzer tortát.

Mit lehet még megtekinteni, meghallgatni?

1. Gerhard Schöne, a valamikori Kelet-Németország legismertebb popénekese 1994-ben megírta a Tresnjevac című dalát.

2. Kerekes László bácskossuthfalvi születésű, haláláig Berlinben élő festő Zitzer címmel nemzetközi művészakciót indított 1994-ben, aminek keretében Oromhegyesen, a Zitzer Club udvarában a festő 12 alkotásának elföldelésével létrehoztuk a Szabadság Föld Alatti Múzeumát. A festő halálát követő negyvenedik napon Oromhegyesen Utolsó performansz: A föld alatti múzeum mennybemenetele rendezvény keretében kiástuk az alkotásokat.

3. Ha valaki nagyon keresi, ráakadhat (én nem találtam rá) a Marc Haenecke és MichaelLeuthner szerzőpáros által 1996-ben készített, egész estet betöltő, az oromhegyesi történésekről készített dokumentumfilmre is. Az interneten igen sok adatra lehet lelni. Elég csak beírni a következő kifejezések egyikét: Oromhegyes, Trešnjevac, Zitzer Szellemi Köztársaság, Duhovna Replublika Zitzer, Spiritual Republic Zitzer, Geistige Republik Zitzer, Andliga Republiken Zitzer. Magyarkanizsa község Képviselő-testülete 2011. október 20-án, a 10 éves évforduló „előestéjén” Pro Urbe Emlékplakettel tüntette ki Hevesi Tamás és Dinnyés József előadóművészeket, valamint Pro Urbe Díszoklevelet adományozott az Orust-szigeti békemozgalom (Svédország) részére.

Talán „végszó”

Az oromhegyesi háborúellenes megmozdulást követően a délvidéki / vajdasági magyar nemzeti közösség már nem tiltakozott nyilvánosan a háború ellen, de betartották az elmondott és ki nem mondott utasításokat, ellenálltak az erőszakos hatalomnak. Így elmondhatjuk: lezárult egy pontosan egy évig tartó korszak (Kispiactól Oromhegyesig) a nemzeti közösségünk történelmében. Azt remélem észrevették, tartózkodtam az értékelésektől. Nem is csoda, hiszen azok, akik kezdetben támogatásukról biztosítottak bennünket, időközben más véleményt hangoztattak, amelyek közül a legdurvább az volt: az oromhegyesiek, a békemozgalmak kést döftek a VMDK hátába. Éppen ezért végszónak néhai barátom, Keszég Károly Ziccerek Zitzere írásának gondolatait szánom: „El kell mondanom, hogy mélyen becsülöm a Zitzer köré csoportosuló parancsmegtagadók hadát, mert ők nem politikai vagy egyéb meggyőződésből, hanem egyéni, sokszor súlyos családi és közösségi problémát előidéző elszántságból vállalták az élet igenlését egy halálra esküvő korban. Asszonyok, anyák, feleségek, akik kiálltak a férjük és apjuk mellett, akik egyszerűen csak azt tudták, hogy a körülöttük bűzlő vérhez nem tapadhat a kezük. Többnyire egyszerű parasztemberek, munkások döntöttek így. Jobban megtanulták a betűvetést, mint az értelmiségiek hallgatásba burkolózó hada. Példát mutattak, s vállalták önmagukat akkor is, amikor tankokkal álltak szemben, vagy amikor szinte hajtóvadászatot indítottak utánuk, s akkor is, amikor egyesek a katonai bíróságon kötöttek ki szikár elveikért.”

Ez a munka, valamint az egész békemegmozdulás értékelése, elemzése szakemberekre vár; remélem akadni fog olyan szociológus, pszichológus, újságíró vagy publicista, aki hajlandó lesz a munka elvégzésére.

El kell még mondani, hogy a falu és a környék, sőt az egész Vajdaság összefogását objektív mércékkel is ki lehet mutatni, hiszen több százezer – akkori – dinárra tehető az önkéntes pénzadományok összege, de a természetben történő adományozás is – különösen az élelmiszer – szintén hasonló nagyságrendben mérhető. Hogy minden olvasó érthesse, DEM-ben kifejezve több ezer márka értékről van szó mindkét esetben.

Végezetül személyes – ami miatt nagyon szubjektív – értékelést mondhatok csak a történtekről. Az egész békemegmozdulásként indult, de a kényszerítő körülmények hatására sokkal több lett belőle, egy újfajta – az individualizmuson alapuló – közösség kialakításának a kísérlete és a polgári engedetlenség meghonosítása, annak intézményesítése, a balkáni-bizánci szürrealista valóságban egy szürrealista ellenállási forma meghonosítása.

(Vége)

Osztályzat: