Közeleg a listaállítás határideje, na meg a választás(ok) napja.

Remélem, hogy a külön választói névjegyzékben szereplők tudják, az idén november 13-ára kiírták az MNT-választásokat is, a törvény alapján azt irányozták elő, hogy szeptember 2-ig még be lehetett jelentkezni az említett névjegyzékbe, illetve október 28-ig átadható a választásokon való részvétel listája.

Mozgolódás kezdődött az ellenzéki és független gondolkodók között, mert egyesek szerint indítani kellene egy saját listát. Erről megvan a saját véleményem, ezt kívánom ma ismertetni.

Ami miatt – szerintem – jelenleg egy valós független lista indítsa nem kivitelezhető:

– A nemzeti kisebbségek (közösségek) tanácsairól szóló törvény1, A Magyar Nemzeti Tanács Alapszabálya2, A Magyar Nemzeti Tanács Ügyrendje3 dokumentumok egyáltalán nem felelnek meg az Európa egyes országaiban bevezetett gyakorlatnak, valamint a vajdasági/délvidéki magyar nemzeti közösség igényeinek.

– A tárgyalt Magyar Nemzeti Tanács eddigi tevékenysége még a fenn említett dokumentumokban rögzített elveket és megoldásokat sem tartja be.

– Ezek a megoldások nincsenek összhangban az 1992-ben a VMDK Közgyűlésén, Magyarkanizsán elfogadott hárompillérű autonómiakoncepcióval, sem pedig a dr. Várady Tibor javaslatai alapján elkészült, majd pedig 2008-ban módosított A Magyar Koalíció (VMSZ, VMDP, VMDK) autonómiakoncepciója4 dokumentummal. Tudomásom szerint azóta ezt a dokumentumot nem helyezték hatályon kívül, sőt még csak meg sem kísérelték aktualizálni vagy módosítani.

– Jelenleg a Magyar Nemzeti Tanács látszattevékenységet folytat a Vajdasági Magyar Szövetség (elnökének, Pásztor Istvánnak) „kézi vezérlésével”, ez pedig így nyilvánul meg:

  • a magyarországi adófizető polgárok adóforintjaiból „szerzett” támogatás minden észszerű mércét nélkülöző osztogatása különféle alapítványok és „civil szervezetek” közvetítésével (a Szekeres László Alapítvány5, a Concordia Minoritatis Hungaricae6 és a Prosperitati Alapítvány7). Nincs kizárva, létezik mérce, de azt így lehetne legpontosabban körülírni – „hűségjutalom” vagy „Júdás-pénz”;
  • meg nem valósítható stratégiák „fabrikálása”, jelenleg ezeket lehet meglelni a honlapon8 – Vajdasági magyar médiastratégia 2011–2016, Vajdasági magyar civil stratégia 2012–2018, Tudományügyi stratégia 2014–2020, Oktatásfejlesztési stratégia 2016–2020, Nyelvhasználati stratégia 2021–2026, Kulturális stratégia 2012–2018 és Felnőttképzési stratégia 2012–2017. Már a dokumentumok neveiből is kitűnik, egy híján mind idejétmúlt, a megmaradt egynek pedig semmi köze a gyakorlathoz (még a magyar többségű helyi önkormányzatok sem tartják be);
  • igaz, létezik oktatással kapcsolatos tevékenység, amely csak tűzoltásnak nevezhető, hiszen az azzal kapcsolatos dokumentumok, szétosztott pénzek nélkülöznek minden távlati gondolkodást;
  • minden magyar jelleggel rendelkező közintézményben (legyen az oktatási, művelődési, tájékoztatásii, ráadásul önkormányzatisággal kapcsolatos is) a Vajdasági Magyar Szövetséghez és annak elnökéhez való feltétel nélküli hűséget szavatoló káderpolitikát folytat.

Lehetne még ezt-azt felsorolni az MNT működés(képtelenség)éről, azonban én inkább azt sorolnám fel, mikor lenne értelme a választásokon való részvételnek:

– amennyiben az MNT a kulturális autonómia valódi közintézményévé válna (nem csak látszatintézmény volna), akkor az oktatás, a művelődés és minden más kapcsolódó tevékenység szolgáltatói, illetve igénybe vevői közötti (párt)politika-mentes érdekegyeztető és -megvalósító térré változna;

– ha Szerbia és kormányzata azonos mércével mérné az országon kívül (leginkább Koszovóban) élő szerbek és a területén található nem szerb nemzeti közösségek érdekeit (önkormányzatiság), konkrétan: csak akkor lenne jogi és erkölcsi alapja a Koszovói Szerbek Közössége önkormányzati forma követelésének, ha alkotmánnyal és törvénnyel szavatolná – például – a Magyar Területi Autonómia létrehozását.

Tudatában vagyok, hogy a 2008-as autonómiakoncepcióban található követelés feltételei időközben megváltoztak, mert a 2011-es népszámlálás adatai is csökkenésekről árulkodtak, amit ki is mutattam az elképzelt Magyar Területi Autonómiával kapcsolatban.

 

Mindez arról is árulkodik, miért nem felel meg egyik hatalmon levő pártnak sem az Alkotmányban és törvényekben rögzíteni a decentralizációt, köztük a valós területi autonómiát. Abban az esetben a polgároknak nem kellene jelentkezniük külön választói névjegyzékbe, mert azt adott területen, például a Magyar Területi Autonómia által felölelt településeken minden állampolgár, aki magyarnak vallja magát, választópolgár lesz, azaz bekövetkezik ez esetben a „szabadkátlanítás”. Ugyancsak ellenzik a (párt)politika-mentesítést a valós kulturális nemzetiségi (nemzeti kisebbségi) önkormányzatok létesítésénél is, mivel akkor megszűnne a valamelyik pártközpontból való irányítás lehetősége.

BALLA Lajos