Akkor tehát az történt, hogy három állig felfegyverzett koszovói rendőrt vettek őrizetbe a szerb rendőrség különleges egységei Szerbia területén. De nem, mégsem, hanem az történt, hogy a szerb fegyveres erők hatoltak be Koszovó területére, és elraboltak három határrendőrt. De nem, nem-nem, hanem ezek terroristák voltak, akiknél hosszú csövű fegyverek, térképek és kémkedéshez használatos berendezések voltak, és mélyen Szerbia területén fogták el őket. Illetve nem úgy van, hanem ez egy három rendőrből álló járőregység volt, amely előzőleg arról tett jelentést, hogy fegyveres, álarcos személyeket észleltek Koszovó területén, ezért segítséget kértek. Illetve mégsem, mert ők maguk azt mondták, hogy csak gombát kerestek, és nem működött a GPS-ük. Úgy rabolták el őket, hogy a szerb katonaság agressziót követett el, és behatolt Koszovó területére bosszúból, mert egy nappal korábban ott letartóztattak egy hírhedt szerb bűnözőt. De viszont mégsem, mert a szerb fél kamerafelvételekkel tudja bizonyítani, hogy a katonái 19,5 kilométerre voltak a határtól. Mindebből mindenesetre következik, hogy az egyik fél célja a destabilizáció és a helyzet további eszkalálódása. Illetve mégsem ez következik, hanem az, hogy a másik fél mindenáron háborút akar kirobbantani. Merthogy keresztúthoz érkeztünk: vagy béke lesz, vagy nem (mondjuk ez kétségtelenül egy rendkívül bölcs és látnoki képességekről árulkodó megállapítás).
És most mindebből le kellene vonni valamilyen tanulságo(ka)t. Nem könnyű.
Az egyik az, hogy ember legyen a talpán, aki megpróbál eligazodni az egymásnak ellentmondó, kusza, zagyva és zavaros (ál)hírek sokaságában annak érdekében, hogy egy objektív képet kapjon arról, mi is történt, történik valójában. Gyakorlatilag lehetetlen. Valami történik, fogalmunk sincs, hogy mi.
A másik meg az, hogy felelős pozíciókban levő felelőtlen gyerekek játszanak a tűzzel egy olyan játszótéren, amelyen mi és a mi gyerekeink libikókáznak. És volt már rá példa, hogy egyszer csak elpattant a szikra.
KÓKAI Péter
