Hatalmas volt az öröm és boldogság, amikor pár hónapja Pásztor István leleplezte a piros-fehér-zöld színekben tündöklő SZABADKA városfeliratot, amiből mindjárt hármat is elhelyeztek a város három bejáratánál – közvetlenül a piros-kék-fehér СУБОТИЦА és SUBOTICA feliratok mellett, amelyek már jó ideje sértették számos polgár szemét és önérzetét.

Ugyanakkor hatalmas volt a felháborodás, amikor a város napjának éjszakáján (It’s been a hard days night) ismeretlen (?) tettesek szétverték azokat. Azon nyomban az lett az első számú nemzeti küldetés, hogy márpedig ezeket a feliratokat helyre kell hozni (lásd Slobodan Milošević 1999: Gradićemo lepše i bolje).

Nem sokkal később pedig újra beállt a nemzeti boldogság, hiszen a feliratok újra álltak.

Újra jelzik, hogy itt, kérem szépen, van egy magyar SZABADKA és egy szerb СУБОТИЦА.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a horvátok, akik szintén a városunk polgárai, és akiknek a nyelve és írásmódja szintén hivatalos használatban van, feledésbe merültek, annak ellenére is, hogy az aktuális kisebbségi miniszter, Tomislav Žigmanov horvát nemzetiségű. De úgy látszik, nem tartotta fontosnak, hogy kiálljon saját nemzete mellett. A bunyevácokról nem is szólva.)

A piros-fehér-zöldbe öltöztetett városfeliratot ország-világ elé tárta a média. Azt kell mondani, hogy remekül kitalált propagandaeszköznek bizonyult ez A MAGYAR PÁRT részéről. Azt az érzetet keltette az itteni magyarokban, hogy most akkor ez itt magyar föld, Trianon falai ledőltek, és büszkén mehetünk be a városba, mert a nemzetünk színeibe öltöztetett városfelirat mellett haladunk el. Soha nem éltünk jobban, nem voltunk egyenrangúbbak, nem volt fényesebb a (vajdasági) magyar jövő, mint most.

A piros-fehér-zöld SZABADKA-felirat azonban nem más, mint egy vakító stroboszkóp. Vagy régiesen megfogalmazva: parasztvakítás. Ha belenézünk ebbe az alkonyatot követően felkapcsolódó nemzeti színű fényshow-ba, az elvakít bennünket, káprázni kezd a szemünk, és el is felejtjük, hogy a valóságban olyan dolgok történnek, mint például:

  • Az elmúlt tíz év alatt legalább hetvenezer magyarral van kevesebb Vajdaságban.
  • Szabadkán a történelem során első ízben kerültek kisebbségbe a magyarok.
  • Egyre több az olyan általános iskolai magyar tagozat, ahol a padokban egy, kettő, három diák ül.
  • Az útjelző táblákról szépen lassan eltűnnek a magyar feliratok, a magyarázat szerint ugyanis balesetveszélyesek.
  • Szabadka díszpolgára az az Aleksandar Vučić lett, aki a kilencvenes években teli torokból agitált a nem szerbek ellen.
  • Szabadka főterén Baja Mali Knindža üvölti világgá uszító dalait (Ne volim te Alija, zato što si balije, rušio si miran san/Nosila je Drina 100 mudžahedina svaki dan). Ja és ez ellen a várost irányító magyar párt tagjainak az égvilágon semmi kifogásuk nincs.
  • Olyan magyar gazdák kénytelenek eladni a földjeiket, és elhagyni szülőföldjüket, akik nemzedékek óta itt gazdálkodnak.

A sort még bőségesen folytathatnánk. A lényeg azonban ebből is világosan látható: az a párt, amely monopolizálta magának a magyarság érdekképviseletét, a valóságban a megszűnés szélére juttatta ezt a nemzetet. Lehet nagyvállalkozók gazdasági potenciálját tovább erősíteni, hosszú, demagóg és unalmas ünnepi beszédeket mondani, némi pénzt az emberekhez vágni választások előtt, és olyan kulturális intézményt alapítani, amely kong az ürességtől, és csak egy unatkozó irodalmár üldögél odabenn, és néz kifelé a semmibe, de ettől még az átlagmagyarnak nem lesz jobb. Sőt…

Visszatérve a városfeliratra: Szabadkán, Vajdaságban a magyarok, szerbek, horvátok, szlovákok és a többiek egymás mellett, együtt élnek, nem pedig külön gettókban. Éppen ezért nem lehet olyan, hogy szerb Szabadka és magyar Szabadka. Egyetlen Szabadkának van létjogosultsága, ahol mindannyian egyenrangúak vagyunk, és együtt érezzük jól magunkat. De ezt a jelenlegi városvezetés nem érti és/vagy nem támogatja, mert csak a gettólogikát képes követni. Azt meg éppen most láthatjuk Koszovó esetében, hogy hova vezet ez a gondolkodás.

Ami engem illet, én a Dudi Co. áruháznál lévő városfeliratot tartom szépnek, ízlésesnek és ide illőnek.

BAJTAI Kornél