Már-már közhellyé koptatott frázis. Elsősorban (ellenzéki) politikusok, politikai elemzők, újságírók használják nagy előszeretettel annak érzékeltetésére, hogy (elsősorban a hatalmon levő) politikusok időről időre bedobnak egy témát a köztudatba, amin aztán jól el lehet csámcsogni, rágódni – mint a kutya a gumicsonton –, elterelve ezzel a közvélemény figyelmét a talán fontosabb, vészterhesebb dolgokról.
Persze ebben a pillanatban nem tudhatom biztosan, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetésének ötlete ebbe a kategóriába tartozik-e. A téma sokakat érint(het) közvetlenül, elsősorban a fiatalokat, ezért gúnyolódnom sem lenne szabad rajta. Nem is akarok. A gyanúm mindössze abból táplálkozik, hogy az elmúlt öt évben ez minimum a harmadik eset, amikor valamelyik vezető politikus (általában maga az elnök) előhozakodik ezzel. Az eddigi bejelentésekből persze végül nem lett semmi. Most, az idei év elején maga a katonai vezérkar rukkolt elő a javaslattal, amely jelenleg az elnök asztalán hever, várva annak jóváhagyását.
A gyanúm másik forrása, hogy a dolog szemlátomást működik. A szociológus kifejtette, hogy ha ebből valóság lesz, annak beláthatatlan következményei lesznek az ország jövője szempontjából, mert az érintett fiatalok azonnal elkezdenek pakolni a kofferjeikbe, és már húznak is el külföldre. A közgazdász kiszámolta, hogy ez éves szinten mennyibe kerülne Szerbiának. Az újságírók azt firtatják, hogy ez a tétel beépült-e az idei költségvetésbe – persze választ mindeddig nem kaptak. Az újságok által megszólaltatott fiatalok döntő többsége elmondta, esze ágában sincs a katonaságra pazarolni életének négy (vagy hat) hónapját, mert nem érzi úgy, hogy bármivel is tartozna ennek az országnak. Komoly és komolytalan elemzések tucatjai láttak máris napvilágot. Kormánytagok vagy a kormánynak dolgozó hivatalnokok rendszeresen kiszivárogtatnak valami újabb részletet, hogy a téma azért éljen, mozogjon, és ne üljön le. Hogy maradjon íze a gumicsontnak. És valóban, rágjuk is szorgalmasan.
Záros határidőn belül persze úgyis kiderül, hogy az egészből ezúttal lesz valami, vagy mégsem. Jósolni meg felelőtlen dolog. De ha mégis arra kényszerítenének, hogy fogadjak, ez a mostani nekifutás gumicsont, vagy sem, nos, én az előbbire fogadnék.
KÓKAI Péter
