Könnyű bőkezünek és nagyvonalúnak lenni más pénzéből, amire a politikusok rádobnak még egy lapáttal – még dicsekednek is vele! Általában első hírként jelentik be, hogy a kormány erre és erre adott pénzt, például 5000 dinárt a kisnyugdíjasoknak, ingyen tankönyvet a kis elsősöknek. A városvezetés márványlapokkal rakja ki a főteret, sportközpontot, új sugárutat épít. De nem a kormány meg a városvezetés! Mi építjük, adófizető polgárok, a saját pénzünkből. A kormány csak ebből kifizeti. Egy másik pimasz visszásság, hogy szinte valamennyi kormány vagy városvezetés igyekszik emléket állítani magának – az adófizetők pénzéből – egy-egy sugárúttal, híddal, sportcsarnokkal, ne adj Isten, színházzal.

Szerencsére a városatyák gyakran ráhibáznak, és néhány év elteltével kiderül, hogy okosan építkeztek és terveztek. Újvidék első igazi sugárútja több mint ötven évvel ezelőtt indult el az új vasútállomástól a Dunáig, rombolva maga előtt a kerteket, családi házakat. A polgárok a hajukat tépték a nagyzolás, illetve a sugárút miatt. Most már látjuk azonban, hogy ha nem lenne ez meg még 2-3 újabb sugárút, Újvidék közlekedése a szó szoros értelmében befulladna, megbénulna. Viszont vannak furcsán induló építkezések, mint például a szabadkai Népszínház, amelyről reméljük, hogy az utókornak kedvező véleménye lesz. Én viszont Újvidéken találtam egy igen érdekes városrendészeti megoldást, amit akár nevezhetnénk mutatványnak is. Nem tudom, szándékosan-e, vagy véletlenül került egymás mellé az Újtelepen a város valószínűleg legnagyobb óvodája és napközije, az öregek otthona és a gerontológiai központ, valamint a fogyatékos gyermekek iskolaközpontja. Ha a városrendezők ezt szándékosan tették, akkor valószínűleg azt akarták elérni, hogy három nemzedék együtt követhesse az élet múlásának folyamatát és a közbeeső nehézségeket, életproblémákat.

Az otthonba kényszerült, tipegő idősek és az 5-6 éves vidám lurkók talán még meg is férnének egymás mellett, és az is szerencse, hogy a kis óvodások egyelőre nem gondolnak arra, hogy idővel ők is ilyen tehetetlen öregek lesznek. Azt viszont már nehezebb lenne megmagyarázni, hogy ezen a 200–300 méteren mit keres az aggok otthona és Újvidék legnagyobb óvódája között a fogyatékos gyermekek iskolaközpontja. A központ 8 ezer négyzetméterén többszáz diák osztozik, de talán még ennél is figyelemre méltóbb, hogy közülük csak 40-en lehetnek bentlakók az intézetben, a többiek naponta utaznak: nagyothallók, látássérültek, beszédhibásak, mozgássérültek, mérsékelt szellemi képességűek. Lehet, hogy őket fogják leginkább zavarni és idegesíteni az öregek és a kicsik is egyaránt. Mert az biztos, hogy emiatt a városatyák és az urbanisták idegeskednek a legkevesebbet.

NAGY Nándor