Hasonló helyzetben ugyanígy cselekednének – állítják azok a tanügyi dolgozók, akik az egyetemisták követeléseinek a támogatása miatt munka nélkül maradtak

@ko = 2024. november elsején új időszámítás kezdődött Szerbiában: azon a végzetes napon, amikor az újvidéki vasútállomás leomlott előtetője maga alá temetett több embert, akik közül tizenhatan életüket vesztették, egy pedig nagyon súlyosan megsérült, mintha feleszmélt volna az ország. Pontosabban elsősorban az a része ennek az országnak, amelyik tanul, és amelyik tanít.

Az egyetemisták tiltakozásokat szerveztek felelősségre vonást követelve, és a tanügyi dolgozók egy része melléjük állt részleges vagy teljes munkabeszüntetéssel. Az ellenük irányuló támadások kezdetben sértegetésekben és fenyegetésekben merültek ki, aztán jöttek a büntetések: csökkentették a munkabeszüntetők fizetését, majd szeptember elsejére bekövetkezett a megtorlás is, amikor több tanárnak nem hosszabbították meg a határozott idejű szerződését, mások felmondást kaptak, és több iskolaigazgatót is felmentettek.

Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter szerint ebben semmi politika nincs, ő úgy véli: ha a határozott időre szerződött tanügyesek nem tettek eleget a munkaköri kötelességüknek, nem látja okát annak, hogy valaki továbbra is együtt dolgozzon velük. Márpedig ezek a tanárok részt vettek a munkabeszüntetésben és a blokádokban, azaz nem végezték el a munkájukat – mondta az Euronewsnak. Arról is beszélt, hogy az országban 1860 általános és középiskola van, és ugyanennyi igazgató – négy százalékuk lemondott, 25 igazgatót pedig azért mentettek föl szerinte, mert a felügyelőség szabálytalanságokat és törvénysértéseket állapított meg a munkájukban.

Miközben százával kerülnek utcára a tanügyi dolgozók, az iskolákban több ezer betöltetlen állás van. Az Oktatási, Tudományos és Technológia-fejlesztési Minisztérium honlapján megtalálhatók a szerbiai iskolák betöltetlen állásai. Szeptember elején az iskolák 79.745 tanügyi dolgozót kerestek, és 1785 tanügyest nyilvánítottak munkaerő-felesleggé.

Nehezen bizonyítható a diszkrimináció

Amennyiben a tanügyi dolgozó határozott idejű szerződését politikai véleménye, szakszervezeti munkája vagy személyes álláspontja miatt nem hosszabbítják meg, az alkalmazott keresetet indíthat a munkáltatója ellen – ezt állítja négy munkajoggal foglalkozó szervezet: a Politikai Emancipáció Központ, az A11 Közgazdasági és Szociális Jogok Kezdeményezése, a Méltóságteljes Munka Központja és a Roza Női Munkajogok Egyesülete. Közös közleményük szerint a kereset mellett az esetet jelenthetik a munkaügyi felügyelőségnek és az oktatási felügyelőségnek, emellett pedig az esélyegyenlőségi biztoshoz is fordulhatnak. A munkaügyi felügyelő köteles reagálni, ha diszkrimináció történt, és ha ezt elmulasztja, őt is felelősségre vonhatják.

„Ez nemcsak munkajogi kérdés, hanem bűncselekmény is lehet: az egyenjogúság megsértése az, ha a szerződést az alkalmazott meggyőződése miatt nem hosszabbítják meg, mert a meggyőződése miatt senkitől sem vonhatják meg az alkotmány által biztosított jogot a munkára. Bűnvádi feljelentést lehet tenni az iskolaigazgató és a munkaügyi felügyelő ellen is, ha nem reagálnak a feljelentés alapján” – írták.

Ozren Slović ügyvéd szerint az a tanár, aki úgy véli, hogy törvénytelenül nem hosszabbítottak vele szerződést, 60 napon belül keresetet nyújthat be a bíróságon, de mivel a szerződéshosszabbítást nem kell megindokolni, reális esély a jogorvoslatra csak akkor van, ha bebizonyosodik a – szerinte nehezen bizonyítható – diszkrimináció.

Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter szerint ezekben az esetekben szó sincs diszkriminációról. „Ez egy hazug, illogikus narratíva annak érdekében, hogy átpolitizálják ezt a kérdést. A kérdést gazdasági, munkajogi és oktatási szempontból kell szemlélni” – nyilatkozta ezzel kapcsolatosan az Euronewsnak. Szerinte azok a tanárok, akik részt vettek a munkabeszüntetésben és a blokádokban, nem végezték el az alaptevékenységüket.

Brankica Janković esélyegyenlőségi biztos azoknak a tanároknak, akiknek szeptember elsejétől nem hosszabbították meg a határozott idejű szerződésüket, azt javasolja, hogy forduljanak panasszal az esélyegyenlőségi biztoshoz, aminek alapján minden egyes esetet külön megvizsgálnak – így legalább egy hivatalos állami szerv kiáll majd azok mellett a tanárok mellett, akik politikai vagy szakszervezeti állásfoglalásuk miatt veszítették el a munkájukat.

Dušan Kokot, a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezetének az elnöke arra kéri azokat, akik szeptembertől munka nélkül maradtak, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és ha ebben segítségre van szükségük, forduljanak a szakszervezet legközelebbi irodájához vagy helyi képviselőjéhez.

„A problémák általánosak, mégis kevesen álltak a tanügyesek mellé”

Az egyetemisták mellett egyedül a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete állt ki, a négy reprezentatív szakszervezet mélyen hallgatott. Dušan Kokot elnök a Családi Kör érdeklődésére elmondta: a tanügyi dolgozók súlyos árat fizetnek azért, mert elsőként és szinte egyedüliként álltak a tüntetők mellé.

Becslésük szerint hány tanügyessel nem hosszabbítottak szerződést, hány igazgatót mentettek fel és hány igazgató mondott le az új iskolaévben?

– Ezt csak megbecsülni tudjuk, de kettőszáznál biztosan több. Sokan közülük találtak munkát másik iskolában, mivel előnyt élveznek a nem megfelelő szakképesítéssel rendelkezőkkel szemben. A kisebb településeken ez nehezebben megy. Az igazgatók számát viszont megbecsülni sem tudjuk, mert a megtorlásnak még nincs vége. Nemrégiben Nagybecskereken 5 igazgatót mentettek fel e-mailben. Augusztus közepéig 75 igazgató nyújtotta be a felmondását, és 25-en kaptak felmondást augusztus derekáig, azóta ez biztosan jóval több.

Milyen indokkal mentették fel őket?

– Az igazgatókat olyan indokokkal mentették fel például, hogy nem frissítették az adatokat az informatikai rendszer adatbázisában. Ilyesmiért nem szoktak senkit felmenteni, csak különböző intézkedésekre kötelezik őket. A felügyelőség ezt meg is tette, az iskolák pedig jelentették, hogy kiküszöbölték a mulasztást. A valós ok persze nem ez volt, hanem az, hogy nem az elvárt módon reagáltak az alkalmazottak munkabeszüntetésére. A szerződések esetében nem is kellett indokolni.

A munka törvénykönyve szerint a munkavállaló legfeljebb 24 hónapig dolgozhat határozott idejű szerződéssel, azon túl a szerződést határozatlan idejűnek kell tekinteni. Csakhogy az oktatási és nevelési rendszer alapjáról szóló törvény előírja, hogy a tanügyben a határozott idejű jogviszony nem alakulhat át határozatlan idejűvé. Miért van ez így?

– Mi már régóta figyelmeztetünk erre a problémára. Az oktatási törvényt tulajdonképpen lex specialisként kezelik Szerbiában. A költségvetési törvény is tartalmazza a határozott időre leszerződöttek létszámát, akiket pályázatok útján lehet csak állandóra felvenni. Ez arra szolgál, hogy az embereket bizonytalanságban tartsák.

Milyen jogi lehetőségei vannak azoknak, akik elveszítették a munkájukat?

– A felmondások esetében a bírósághoz kell fordulni. Az óbecsei Siniša Avramov esetében is ez történik. Ideiglenes intézkedést kérünk, azaz azt, hogy vegyék vissza a bírósági eljárás lezárásáig. A határozott szerződéssel munka nélkül maradtak között vannak szakképesítéssel rendelkezők és azok, akiknek nincs meg a szakképesítésük. Előbbiek valószínűleg könnyen találnak majd munkát, mert pályázathatnak olyan munkahelyre, amit jelenleg szakképesítés nélküli személy tölt be – nekik meg kell szerezniük a szakképesítést. A bajmoki Beszédes Andrea tanárnő, aki a tiltakozásokon való részvétele miatt veszítette el a munkáját, remek eredményeket felmutató matematikus, neki meg kell szerezni a mesterfokozatot – matematikusokból hiány van, ha megszerzi a képesítést, bármelyik iskolában elhelyezkedhet majd.

Miért hallgat a többi szakszervezet?

– Mi nem vagyunk reprezentatív szakszervezet, és formálisan négy reprezentatív szakszervezet van az oktatásban. Meggyőződésem szerint sokkal kevesebb tagjuk van, mint ahányra szükség lenne a reprezentativitáshoz, de ezt az állam 20 éve nem hajlandó leellenőrizni. Nyilvánvaló ezeknek a szakszervezeteknek a kapcsolata a hatalommal, úgyhogy szerintem csak a miénk valódi szakszervezet. Ők hallgatnak, eladták a tanügy érdekeit egy vacsoráért. Szégyenletes kollektív szerződésekbe mentek bele. A tagjaik egyébként privilégiumokat is élveznek: kétszer nagyobb végkielégítést és jubiláris jutalmakat kapnak az általános és középiskolákban, mint azok, akik nem tagok.

Hogyan értékeli a tiltakozások eredményét?

– Az eredmények vitathatatlanok: a tanügyesek elkezdtek hinni az erejükben és a missziójukban. Bátorságot mutattak, hiszen Miloš Vučević akkori miniszterelnök még a tanügyesek januári plénuma előtt kijelentette, hogy aki beszünteti a munkát, felmondást kap. A gerinces kiállásnak most megfizetjük az árát, de mindenki ugyanígy cselekedne hasonló helyzetben. Mi nem a bátorságunk árát fizetjük meg, hanem azt, hogy más szektorok nem álltak ki mellettünk, pedig a problémák általánosak. Ha a társadalom összefogna, a tanügyesekre ismét számíthatnak.

Milyen jövőt jósol az oktatásnak?

– A közoktatást megpróbálja tönkretenni a hatalom: rossz az intézmények biztonsága, a káderek között sok a szakképzetlen, katasztrofálisak a munkakörülmények, senki nem akar a tanügyben dolgozni. Micsoda ellentmondás: sok szakképzett tanár dolgozik határozott idejű szerződéssel, miközben hatalmas a munkaerőhiány. Ha van egy szakképzett emberünk, azonnal fel kellene venni állandóra! A jövő tanárait képező egyetemekre alig jelentkeznek, nem lesznek kémia-, fizika-, matematika-, biológia-, földrajz-, irodalomtanárok. Ha nem változik meg hamarosan valami a társadalomban, 10 év múlva csak szakképzetlen tanárok fognak tanítani. Egyre többen iratkoznak magán-középiskolákba és magánegyetemekre. Mi a közoktatásért harcolunk.

„Új nemzedék született”

Siniša Avramov, az óbecsei Műszaki Iskola angoltanára majdnem 19 éve tanít, ebben az iskolában 2009 óta dolgozik. Ő volt a község egyetlen olyan tanára, aki végig kitartott a teljes munkabeszüntetés mellett. Május derekán felfüggesztették az állásából, majd a fegyelmi eljárást követően augusztusban – postán – megérkezett a felmondása is.

Hogyan kezdődött és zajlott a munkabeszüntetés az iskolájában?

– A Szerbiai Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezetének a meghívására január 20-án elmentem Belgrádba a tanügyi dolgozók plénumára, ahol a szakszervezet általános sztrájkot kezdeményezett. Az Oktatási Minisztérium az első félévet biztonsági okokra hivatkozva korábban befejezte, és meghosszabbította a téli szünetet is, de arról a mai napig nem kaptunk tájékoztatást, hogy az iskolák biztonságát veszélyeztető kockázatokat elhárították-e – ezért kezdtük el a munkabeszüntetést. Az, hogy mi ezt megszavaztuk, utólag visszatekintve szerintem forradalmi jelentőségű döntés volt, csak azt sajnálom, hogy ezt nem tették kötelezővé minden szakszervezeti tag számára. Én azonnal teljes munkabeszüntetésre hívtam mindenkit az iskolában, de csak egy kollégám csatlakozott: két hétig mi ketten voltunk teljes munkabeszüntetésben a községben, ezután csatlakoztak hozzánk a többi iskolából is csoportosan, és a mi iskolánkból is még ketten. A csúcson 50–70 munkatárs tartott velünk. 30 perces órák nálunk nem voltak, mert az igazgató nem volt hajlandó erre a kompromisszumra, bár később ennek az ellenkezőjét állította a nyilvánosság előtt.

Mit jelentett a teljes munkabeszüntetés az iskolában?

– Nincs meghatározva pontosan a teljes munkabeszüntetés jelentése, de mi ott voltunk az iskolában délelőttönként, én is elvégeztem az osztályfőnöki teendőimet, tartottam a kapcsolatot a szülőkkel és a diákokkal, eljártam az ülésekre.

Hogy került sor a fegyelmi eljárásra?

– Az igazgatónő behívott az iskolába, az asztalán ott állt a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló dokumentum. Ultimátum volt ez: egy napot adott gondolkodásra, és azt követelte, hogy térjek vissza tanítani még aznap, amit én megtagadtam, így átadta a végzést a felfüggesztésemről. Dušan Kokot szakszervezeti elnök közvetített közöttünk, akivel megállapodott az igazgató, hogy visszavonja a felfüggesztést és a fegyelmi eljárást is, ha visszamegyek tanítani, és én ebbe belementem. Aznap, amikor Kokottal elmentünk az iskolába, mégis azt mondta, hogy folytatják ellenem az eljárást. Azt állította, hogy felvett egy új kollégát, aki átvette az óráimat, ami nem igaz: nem vett fel senkit, hanem az a kolléga, aki informatikát vagy programozást tanít, és még egyetemista, ő tartotta az angolórákat. Nem pótolták az órákat, csak önkényesen leosztályozták a diákokat. Kicsi sajnos a tanárok mozgástere, mert a fegyelmit az igazgató kezdeményezi, ő vezeti le, és ő is dönt. Az iskolaszék ezt elvileg vitathatja, de a kiválasztása és az összetétele miatt ez nem történik meg, hiszen törvénysértő módon ő választotta ki a tagokat. Az igazgatók szubjektív döntéseket hozhatnak, visszaélhetnek a hatalmukkal. Ezért lenne szükség egy ernyőszervezetre, például a Tanügyi Dolgozók Kamarájára.

Milyen lehetőségei vannak most?

– Panasszal élünk az iskolaszéknél, amit majd elutasítanak, pedig nincs bizonyíték arra, amivel az igazgató engem vádol, azaz hogy elhanyagoltam a diákjaimat. A meglévő igazgatókkal nem fogok állást kapni. Vannak szabad munkahelyek, de nincsenek rájuk pályázatok évek óta, mégis be lesznek töltve. Jelentkeztem is egyre, de nem kaptam választ. A licencemet is elveszíthetem.

Van-e mégis eredmény?

– Évtizedek óta dolgozik a hatalom a tanügy tönkretételén, a tanárok betörésén. A sztrájk nem érte el ugyan a célját, de olyasmit tettünk, amit addig senki: egy erkölcsi tartásról tettünk tanúbizonyságot és rámutattunk a rendszer hibáira. Felébresztettük a polgárokat, pedig mindeközben nyomás alatt álltunk, fenyegettek bennünket a közösségi hálón, a minisztérium pedig egzisztenciálisan ellehetetlenített bennünket. Ilyen politikai bosszúval csak a diktatúrák élnek. Ennek a hatalomnak nem fontosak az iskolák, csak a normalitás látszata számít.

A mostani középiskolások adnak-e reményt a jövőre nézve?

– Igen, öntudatra leltek. Az egyetemisták, az érettségizők, a középiskolások maguk szerveződtek, és megadták a hitet a változás lehetőségében. A reménytelenség pillanatban szinte a semmiből megszületett egy új nemzedék.

FEHÉR Rózsa