Szerbiában senki sem unatkozhat. Ha más nem, az államfő hetente akár több alkalommal is szórakoztatja a (szavazó)polgárokat. Immár rendszeressé vált televíziós szózatai mellett újabban filmbejátszásokkal is megpróbálja elkápráztatni a népét, tájékoztatva a nagyérdeműt arról, hogy éppen hol jár, és mit csinál, így láthattuk legutóbb a loznicai laktanyát – belülről. Ilyesmire eddig nem igazán nyílt alkalmuk a polgároknak.

 A lakosztály

A hivatásos hadsereg közel másfél évtizeddel ezelőtti létrehozása óta egy kicsit rejtélyesebb a katonák élete, mint korábban, megszüntették ugyanis a kötelező katonai szolgálatot, nem kellett lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadni a fegyveres szolgálatot, és valamelyik óvodában, színházban vagy általános iskolában unatkozva letölteni azt a néhány törvényben előírt hónapot. Most, hogy az államfő a lítiumbányászat bevezetésének népszerűsítése érdekében az ország nyugati részébe költözött, bemutatta a számára kialakított laktanyai lakosztályt. A kamera részletesen rögzítette az állítólagos parancsnoki irodából kialakított és átbútorozott helyiséget, az ágyat, a luxust bizonyító bőrfoteleket, a kis hűtőszekrényt, a vadonatúj mellékhelyiségeket. A zuhanykabint láthattuk is, de a legkisebb helyiséget, ahová még a királyok is gyalog járnak, csupán az elnök szóbeli ismertetőjéből ismerhettük meg, ami nyilván érthető és talán még méltányolható is.

A laktanyában tehát luxuslakosztályt alakítottak ki az államfő számára, aki ott pihenhet, készülhet az elkövetkező napokban esedékes eseményekre. Azok pedig a környék lakosaival szervezett találkozókat jelentik. Őket kell meggyőzni arról, hogy földjeikben nem tesznek kárt a bányászok, az ivóvíz megmarad, a közeli folyót sem szennyezik a bányák, nem történik meg az, ami majd húsz éve a Tiszán bekövetkezett. Mi még emlékszünk ugyanis az ausztrál aranybányászok által okozott szennyezésre, a Romániából érkezett haltetemekre, majd a folyó magyarországi és szerbiai szakaszán tapasztalt kártételre, az élővilágot ért károsodásra. A Tisza virágzását is féltették akkor a szakemberek, akik most a lítiumbányászat veszélyeire is egyértelműen felhívták a figyelmet. Tudósok, egyetemi tanárok, akadémikusok állítják, hogy katasztrofális következményekkel kell számolniuk a térségben élő embereknek.

A desszert

Volt a múlt heti elnöki magamutogatásnak még egy érdekes epizódja, az államfő ugyanis vadonatúj, frissen vasalt kötényben a loznicai laktanya konyhájában palacsintasütésbe kezdett. Az előkészített massza, az előmelegített tűzhely és a megolajozott edények, így a serpenyő is rendelkezésére állt, amikor elindították a felvételt. Arra viszont nem számítottak, hogy a konyhákban megszokott, az ügyes szakácsoktól látott palacsintafordítás nem sikerül. Ezt még alighanem gyakorolnia kell az államfőnek, de a balul sikerült próbálkozást is láthatták az emberek. Meg hallhatták, hogy „több liszt kellett volna a masszába”, hogy aztán egyszerre csak ismét megjelenjen a laktanya ideiglenes új lakója egy tálcával, amelyen ott vannak a szépen kettőbe hajtott kész palacsinták. A pincérkedő politikus most már a fehér kötény nélkül szolgálta fel az asztalhoz ültetett terepruhás katonáknak a desszertet. Igaz, hogy jómagam vagy fél évszázaddal ezelőtt voltam katona, de tudom, hogy ilyen megtiszteltetésben valóban csak kevesek részesülhetnek. Maga a főparancsnok látja el a felszolgáló, azaz a pincér feladatait is – ez tényleg történelmi esemény. Ilyen a szocializmusban, Tito főparancsnok életében sem volt. Kortársaimmal együtt magam is tanúsíthatom.

Visszaállítják?

Négy évvel ezelőtt röppent fel – amolyan próbaballonként – a kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetésének ötlete. Azóta is előfordul esetenként a politikusok szónoklataiban ez az elképzelés, annak ellenére, hogy a tetemes pénzügyi kiadások mellett számos más kérdés is adódik: 2011-ben megfelezték a működő laktanyák számát, leépült a logisztika, megszűnt a szükséges háttérintézmények jó része, valójában csupán a fegyvergyártás maradt a korábbi szinten. Ezt viszont a lőszer- és fegyverexport révén megoldja az ország vezetése. Októberig részletes terv készül a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításáról, amelyet a hadügyminisztérium szakemberei dolgoznak ki, a politikum pedig majd áldását adja rá. Az államfő ideiglenes loznicai szálláshelyének említett bemutatása során – mintegy mellékesen – közölte, hogy 75 napos lesz a kötelező katonáskodás, ami majd elméleti és gyakorlati oktatásból, valamint kéthetes gyakorlatozásból áll. A miniszterelnök azóta már arról is tájékoztatta az ország lakosságát, hogy a felnőtt férfiak 30 éves korukig lesznek sorkötelesek, a hölgyek pedig önkéntes alapon szolgálhatnak a seregben. Még nem döntöttek arról, hogy lakóhelyüktől távol szolgálnak-e a fiatalok, vagy pedig minden hét végét a laktanyán kívül tölthetik, akár haza is utazhatnak. Az indítvány ebben az előkészítési szakaszban az ifjú sorkatonák bérezésével is foglalkozik; állítólag havonta közel ötvenezer dináros járandóságra számíthatnak majd.

Politikai elemzők egy része ugyan porhintésnek, a figyelem elterelésének tartja ezeket a hadsereggel kapcsolatos bejelentéseket, de annyit azért már mindannyian megtanultunk: az aranykor gyakran tartogat számunkra ilyen vagy még ilyenebb meglepetéseket. Ezúttal is erről lehet szó, és az erőteljes politikai propaganda, a hatalomhoz közeli sajtó katonaságot népszerűsítő írásai, riportjai azt sejtetik, hogy ezúttal komolyra fordultak a dolgok. Azután meg – ahogy az errefelé történni szokott – utólag tudjuk majd meg, hogy milyen töltelék volt abban a főparancsnoki palacsintában.

NÉMETH János