„A szenvedés lenne a kulcs a költészethez? Kattan az ajtózár, benyitunk: a lélek, mint a szétdobált lakás, honnét sietve távozott a lakó; egymás hegyén-hátán a gyermekévek, kudarcok, szerelmek; szellem, hogyha járt is ott előttünk, kihúzott a kulcslyukon…” (Orbán Ottó)
„Két évvel ezelőtt lelkes kis diákmunkaközösség alakult a makói József Attila Gimnáziumban Pápai Endréné magyarszakos tanár vezetésével, s gyűjtésük szép koronája e fénykép” – írta a Magyar Ifjúság című lap 1957. augusztus 10-i számában Attila és Etus címmel megjelent cikkében Tóth Béla.
A Makón 1923-ban, Homonnai Nándor (1880–1927) műtermében készült felvétel ma már természetesen közismert, sőt, a legismertebb József Attila-ábrázolások egyike, újdonságértékét azonban az adta rovatunkban előző alkalommal, hogy tavaly egymillió forintért kelt el egy budapesti aukción ennek a fényképnek a százharminchét per nyolcvanhét milliméteres nagyításban papírra előhívott változata, amelyet az év novemberében képeslapként adott postára József Attila (1905–1937). A régi – korbeli – fényképészetben ugyanis szokás volt, hogy a fotópapír hátlapját a képeslapok postai követelményeinek megfelelően alakították ki, külön megjelölve a bélyeg, a címzés és a szöveg helyét. Így került hát képes levelezőlapra – és postaforgalomba – József Attila és nővére, a magyar irodalomtörténet mindenképp legismertebb Etusa, József Etelka (1903–2004) is.
Amikor a felvételt felfedezték Homonnai egykori műtermében, szenzációként számolt be róla Tóth Béla a Magyar Ifjúság című újság hasábjain, vagyis a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, illetőleg a rossz emlékű KISZ központi lapjában nem egész egy esztendővel az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc eseményei után: „Felkerestük Hárshegyi János fényképészt – az ő műtermében akadtak a képre – hátha tudna valami közelebbit a fényképről.
A műterem, melynek felszerelésével Hárshegyi dolgozik, Homonnai nevű – akkoriban Csanád megye első és egyedüli fényképészéé volt. Hárshegyi 1948-ban vásárolta meg Homonnai műtermét, amit nyomban »nagytakarítás« alá fogott. Az öreg fotográfus műhelyében legalább 15 mázsányi lemez, negatív hevert. Az egyik lemezen feltűnt Hárshegyinek egy sörtehajú, különös beállítású arc, amelyhez hasonlót – különösen Makón – nem igen készítettek. Környékbeliek, gazdálkodók, általában merev testtartással, szinte kínos rendbe szedve álltak gép elé. Ez a szokatlan póz figyelmeztette tehát Hárshegyit, olyannyira, hogy a lemezről kópiát csinált, közben kiderült: a lemez bal oldalán van még valaki. A laboratóriumi munkák után teljes lett a kép. A baloldalon eltakart arc Etusé, a költő húgáé volt.
A felvétel, raktári száma szerint 1923-ban készült, amelyen Etus talán azért nem volt látható, mert Attila egyedüli képet is kért Homonnaitól, s ezért kellett húgát eltakarni.
Ez utóbbi persze csupán feltevés.” Tény azonban, hogy Homonnai, született Springer Nándor huszonnégy évesen, 1904-ben Kolozsvárról érkezett Makóra, ahol letelepedett és családot alapított: még abban az évben – május 17-én – házasságot kötött Spitzer Bertával, akivel a boldogító igent már a Maros-parti városban mondták ki. A következő évben megszületett első gyermekük, Zoltán, majd röviddel utána a két húga, Ibolya és Magdolna is.
Nándor még négyéves is alig volt, amikor szülei, Homonnai Adolf kereskedelmi utazó és Urbán Borbála elhatározta, hogy megváltoztatja a család nevét, így tehát, bár ő még Springerként született, de nem az ő döntése volt, hogy 1884-től Homonnai vált belőle. Makóra érkezése után rögtön „megkezdi fotográfusi tevékenységét, és rövid időn belül ő lesz a gyors ütemben fejlődő város legközkedveltebb fényképésze. Nem tudjuk, hogy kinél tanult, de az bizonyos, hogy egy kiváló mester tehetséges tanítványaként kifogástalan minőségű munkát végez, és hamar maga mögé utasítja a város többi fényképész műtermét. Sikerét bizonyítja, hogy műtermi munkáján túl a fontos városi események hivatalos megörökítője is ő lesz, sokat dolgozik a városnak, a vármegyének, újságoknak és egyéb kiadványoknak” – írta róla Szűcs Tibor, hagyatékának feltárója, aki 1995 decemberében egy kiállításon mutatta be a Homonnai munkásságából készült válogatást a budapesti Cirkogejzír filmszínházban. „A kiállítás 24 ezer darab üvegnegatívból álló hagyaték keresztmetszetét mutatja be néhány képben. Ez a kiállítás nyújt először nyilvános betekintést az anyagba” – olvashattuk az akkor készült ismertetőben.
SZABÓ PALÓCZ Attila
