Több agrárszövetség és a Földművelésügyi Minisztérium képviselői tárgyalni kezdtek a témáról azzal a céllal, hogy a területet szilárd alapokra helyezzék. Megállapodtak abban, hogy munkacsoportot hoznak létre, amelyben a Földművelésügyi és Pénzügyminisztérium, valamint a mezőgazdasági szövetségek képviselői vesznek részt, akik írásban terjesztik elő az egyeztetett javaslatokat.

A mezőgazdasági nyugdíjak 13–16 ezer dinár között mozognak, és ezt az összeget minden nyugdíjas megkapja függetlenül attól, hogy mióta fizet járulékot fél vagy 500 hektár föld után, és hogy 15 vagy 40 szolgálati éve van-e.

A földművesek legnagyobb gondja a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alappal szembeni tartozás. Nyugdíjazásig nem tudnak kijelentkezni a biztosításból, ahogy ezt más tevékenységek során megtehetik. Az első megbeszélésen az agrárkamara szorgalmazta a nyugdíjbiztosítási kötelezettségek jövedelem szerinti fizetésének bevezetését, hogy a földművesek ugyanolyan tisztességes nyugdíjban részesüljenek, mint a gazdaságban dolgozók. Nenad Mandić, a Köztársasági Agrárkamara elnöke szerint lehetővé kell tenni számukra, hogy kijelentkezhessenek a nyugdíjbiztosításból, ha úgy ítélik meg, nem felel meg nekik (ezt most nem tehetik meg, és ezért vannak eladósodva). A követelések között szerepel az is, hogy akiknek bizonyos számú szolgálati évük hiányzik a nyugdíjhoz, átprogramozhassák az adósságukat és a tartozásuk részletfizetését. Mandić kitért arra is, hogy a szolgálati idő összekapcsolásáról szóló indítványukkal az agrárkamara nem kíván terhet jelenteni az államnak, ahogy az a gazdaságban történt, amikor az állam összekapcsolta a csődbe ment cégek alkalmazottainak szolgálati idejét.

Az évekig felhalmozódott problémák megoldása nem lesz könnyű, ötletekből eddig sem volt hiány, tavaly szeptemberben pl. a Költségvetési Tanács a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység kockázatának csökkentését célzó intézkedésekre vonatkozó javaslata részeként felvetette a pénzbeli szociális segélyhez való jog kiterjesztését a 10 hektárig terjedő földingatlannal rendelkezőkre is a mostani egy hektár helyett. A tanács véleménye szerint a földművesek kötelező nyugdíj- és rokkantbiztosítási rendszere még soha nem indult el fenntartható módon, és nem racionális folytatni azt a rendszert, amelyben a beszedett (földműves) járulékok a mezőgazdasági nyugdíjaknak mindössze az öt százalékát fedezik (reális előrelépési lehetőség nélkül). A nyugdíj- és rokkantbiztosítási rendszert el kell választani a szociális ellátások rendszerétől, mert „a földművesek nyugdíjbiztosítása (nálunk) eddig nem honosodott meg igazán társadalombiztosítási rendszerként, valójában egy rejtett és nem hatékony szociális védelmi rendszert jelent, melyben a szociális alapelvek érvényesülnek.

A gazdálkodók nyugdíjbiztosításának problémájára hosszú távú megoldást kell keresni más országok példáiban, ahol a mezőgazdasági befektetések rendszere kellően fejlett és szervezett ahhoz, hogy szélsőséges eset legyen az, ha a gazdálkodónak csak a saját pénzéből kell megélni. Németországban például kiszámolták a szakértők, hogy mennyi pénzre van szükség a mezőgazdasági termelés támogatásához, hogy a termelő életszínvonala megegyezzen a többi állampolgáréval. Nálunk is erre a rendszerre kell(ene) törekedni – vélték a megbeszélés résztvevői.

TAKÁCS Magda