Háromnaposra tervezték, és háromnaposra sikerítették minden idők legnagyobb szerbiai naggyűlését. Az első napon a széllel birkozva sátrakat, rögtönzött pihenőhelyeket, lacikonyhákat emeltek. Sistergett a zsír, kolbász, pecsenye, a táncos betyárok is megirigyelték volna. Itt azonban huncut betyárok, vándorlegények meg -leányok gyülekeztek – főleg legények és kissé vagy jobban korosodók, akik a napidíj és az ingyen rostélyos, na meg a munkahely megőrzésének reményében érkeztek Szerbia minden tájáról, meg a szerbek lakta földekről: Boszniából, Észak-Macedóniából, Koszovóról. Főleg buszokon jöttek: gyalog indultak, busszal érkeztek. A második napra időzítették a lényeget, az államfő országhoz-világhoz intézett beszédét, aki főleg az országhoz szólt. A hiszékenyeknek ígért, a bizalmatlan gyanakvókat megfenyegette. Semmi új Szerbia napja alatt. Ekkor működtek a vásári rostélyok teljes kapacitással, hutott a sültekből az otthon maradottaknak is szatyorban szállítva. A harmadik nap már a szemétkihordók meg a sátorbontók napja lett, a két nap közötti éjjel pedig a széktolvajoké. A „többségi Szerbia“ fiai nem adják Szerbiát, de a köz székeit sem. Fejükre borítva viszik magukkal, szuvenírként a világmindenség és az azon túli térségek legnagyobb nagygyűléséről.

 Szavak 

A Nyilvános Rendezvények Archívuma szerint szombaton este 7-kor 55 000 ember volt Belgrád központjában. Maga az államfő 145 ezerre becsülte a „legnagyobb szabadtéri nagygyűlés“ résztvevőinek számát. Az ellenzék egyik vezetője szerint 20 ezernyien gyűltek össze. Nem mintha ez fontos lenne, de látszik a hatalmi, főleg az elnöki reagálásokból, hogy igenis lényeges. Ő egyébként a korábbi, az egyetemisták szervezte tüntetésekről azt mondta, hogy ami a résztvevők számát illeti, hazudnak a szervezők: háromszorosát vagy négyszeresét mondják az igazi számnak. Persze, tudjuk, ő a fejszámolásban is utolérhetetlen, mint annyi másban. Ránéz a tömegre, és pontosan tudja, 3 tizedesjegy-pontosságal, hányan vannak. A hadirokkantakat is beszámolja. Ami a Nyilvános Rendezvények Archívumát illeti, találtak három embert, aki hazudott – mondotta. Megszokott radikális gondolatmenet. Csak az igaz, amit én állítok, a többi hazugság. Nem hamis, nem téves, nem helytelen, nem fals: hazug.

Elhallgatott meg féligazságok

Egyébként, attól függően ki melyik TV-csatornán nézte a helyszíni közvetítést vagy az önsanyargató mazochisták esetében a reprízt, látni lehetett, vagy nem azt, hogyan hagyják el a helyszínt a Szerb Haladó Párt (SNS) zarándokai. Tömegesen. Mert nemigen lehet újdonságot hallani az elnöki beszédben, melyben kifejtette, hogy az utóbbi tizenhárom évben, amely alatt ő valamilyen vezető szerepet vállalt Szerbia életében, jelentős gazdasági fellendülés volt tapasztalható az országban: nőttek a fizetések és a nyugdíjak (csak azt nem mondta el, azzal kezdte, hogy csökkentette, ellopta a nyugdíjakat), az ország túlélt egy migránsválságot és a koronavírus-járványt (akárcsak Európa meg az egész világ), a külső nyomások ellenére fenn tudta tartani a nép és az ország számára fontos elveket és politikát (EU-csatlakozás, Koszovó marad stb.). Civil szervezetek, egyetemi hallgatók, tanárok, színészek és mezőgazdasági termelők a tragédia után tiltakozásba kezdtek. Mondjuk, nem ilyen sorrendben, és nem egyforma intenzitással. A hanggsúly azért csak a fiatal diákokon van. Az kimaradt, hogy a hatalom először durva fizikai beavatkozással próbálta semlegesíteni az egyetemistákat, ha nem is egyenruhás rendőrökkel, hanem álarcos verőlegényekkel, de mindenki tudja, kik bújnak meg az egész arcot takaró maszkok mögött.

Tettek

– És akkor? – kérdezné az állam elnöke, cinikusan nézve maga körül. Ugyanaz, aki azt állítja, teljesítették az egyetemisták minden követelését. Egyebek között nyilván azt is, hogy működnie kell a jogállamnak. A szerb elnök az „és akkor“ helyett most más taktikához fordult. Neki is követelései vannak. Sorolom:

– teljes mértékben tiszteletben kell tartani Szerbia alkotmányát és törvényeit;

– biztosítani kell Szerbia és a szerb állampolgárok biztonságát, és az állami intézményeknek ismét az állampolgárok szolgálatába kell állniuk, továbbá vonják felelősségre mindazokat, akik a békés tiltakozókra támadtak, és erőszakos cselekményeket hajtottak végre a tiltakozók ellen;

– minden tanulni vágyó diák számára biztosítani kell a tanulás lehetőségét, azaz az általános és középiskoláknak, valamint az egyetemeknek működniük kell;

– fel kell kutatni mindazokat, akik állami intézményekre és épületekre támadtak;

– fel kell számolni azokat a tevékenységeket, amelyek a gazdaság működését, illetve az állampolgárok megszokott életvitelét akadályozzák.

Mindez jobbára egybeesik a diákok követeléseivel. Az állam feje 2035-ig akarja megvalósítani az elképzeléseit, tehát legalább addig akar uralkodni elnökként, utána kormányfőként. Talán. Bár ezt Szerbiában soha nem lehet tudni.

És majd elfeledem, a magyar miniszterelnöknek (is) tetszik. Nem a diákmegmozdulás, hanem az elnök barát: „Kedves Aleksandar, kedves szerb hazafiak! Üdvözletem küldöm Budapestről. Hónapok óta követjük a szerbiai eseményeket. Az idegen hatalmak megpróbálnak beavatkozni a szerbek életébe. Magyarországon is ez történik. Az idegen hatalmak meg akarják mondani a szerbeknek, hogyan éljenek. Itt is ezt csinálják.”

Alászolgája!

ÖREG Dezső