Egy héttel azután, hogy a szerbiai közoktatásban tanuló 12 korosztályból 8 ismét áttért az online oktatásra, és egy esztendővel az oktatási rendszer teljes leállítása után Ana Brnabić kormányfő bejelentette, megtörténhet, hogy rövid időn belül a maradék négy évfolyam, azaz az alsós kisdiákok is követni fogják a példát, azaz bizonytalan ideig újfent lakat kerülhet az iskolákra – a járványügyi helyzet soha nem látott rosszabbodása ugyanis drasztikus szigorításokat követelne. Ám ettől a politika szó szerint retteg. És ha hajlandó is valamennyit engedni az egészségügyi szakemberek követeléseinek, igyekszik olyan a területeken és oly módon megtenni, ahogy számára a legkevésbé „fáj”.

A közoktatás köztudottan csak látszólag, de inkább kevéssé érzékeny terület a politika számára. Nem így a szerencsejátékok, a vendéglátóipar, az edzőtermek, a sípályák, egyes sportszervezetek stb., amelyek a „gazdaság megóvása” kiemelten védett terültnek számítanak. Ezért van az, hogy a világ más részeivel ellentétben nálunk könnyebb eljátszadozni az oktatási rendszerrel, mint bezáratni a kocsmákat.

Idegjáték

A fenti nyilatkozatával ellentétben a miniszterelnök és a tanügyminiszter is úgy véli, hogy az alsós tanulóknak mégis iskolába kellene járniuk. Ez az első és a második osztályosok számára különösen fontos lenne.

Folytatódik tehát a véget nem érő játék az idegekkel.

Március 18-án, pénteken délután a szülők végül megtudják, hogy hétfőtől nem kell hadra fogni (ha hadra fogható) a nagymamát, senkinek nem kell otthon maradnia, sőt még bébiszitter után sem kell nézni, mert a hetek óta tartó „egyeztetések” után a válságtörzs orvosi és politikus tagjai végül arra jutottak, hogy a végső szót most is, mint mindig, a politika mondja ki.

Eközben a képviselőház előtt vendéglősök tüntetnek a korlátozások miatt. A boltok zárva. Az egyszerű szerbiai polgár pedig nem tud öt csavart venni, ha otthon leszakad az ágya. Legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy némely italdiszkontok nyitva tartanak. Azokban ugyanis ásványvíz és kávé, itt-ott még cukor és étolaj is kapható.

A válságtörzs és a kormány magatartása leginkább a szülői következetlenségre emlékeztet – írja kommentárjában a legolvasottabb pedagógusportál szerkesztője. – „Ma nincs rajzfilm! Nem raktad el játékokat!” Fél óra múlva: „Oké, talán egy rövid rajzfilm.” És akkor még mi haragszunk a gyerekekre, mert nem tartják be a szabályokat, nem bíznak bennünk és nem hallgatnak ránk. Ahogy a válságstáb is ránk haragszik, mert nem tartjuk tiszteletben az intézkedéseiket, nem hiszünk el mindent, amit mondanak, sőt már nem is hallgatjuk őket.

Átmeneti állapot vagy stratégiai célkitűzés

A távoktatás és az úgynevezett „hibrid” (részben online, részben tantermi) oktatási forma jelenleg kényszermegoldás ugyan, és bár ráment egy fél, majd lassan egy egész tanév, mindannyian átmenetinek gondoljuk. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű. A 2030-ig terjedő oktatási stratégia javaslatában ugyanis szerepel néhány kitétel (célkitűzés), amely az online oktatás folyamatos fenntartását irányozza elő. Ilyen például azon iskolák százalékos arányának növelése, amelyek megfelelnek a hibrid (vegyes) és az online oktatás megvalósításához szükséges feltételeknek, továbbá állami online általános iskolák és gimnáziumok létrehozása.

Jogosan vetődik fel tehát a kétség és a kérdés, hogy ha ez az oktatási forma a jövőben az állam stratégiai elkötelezettsége lesz, mi történik a klasszikus tanítással.

A kérdés kapcsán Milorad Antić, a belgrádi középiskolák fórumának elnöke a Blic napilapban elmondta, hogy a távoktatás szerinte értelmét vesztette, és hogy a stratégiai javaslat e kitétele kizárólag akkor indokolt, ha a gyermekek betegség miatt nem tudnak iskolába járni. Attól tartok, mondta Antić, olyan helyzetbe kerülhetünk, mint most, hogy a gyerekek nem választhatják meg, iskolába járnak-e, vagy sem. Ez teljességgel helytelen és értelmetlen.

Dr. Radivoje Stojković, a Nemzeti Oktatási Tanács elnöke (egyébként az újvidéki Zmaj elit gimnázium igazgatója) szerint az online oktatás csak kivételes esetekben igazolható, például koronavírus-járvány esetén, de az állami online iskola létrehozása nem maradhat benne a stratégiában.

– A 2021-es online oktatás kivételes állapotnak tűnik, de lehetséges, hogy 2031-ben a klasszikus, „élő” iskola lesz a kivétel. Ez nem történhet meg – emelte ki Stojković az NOT ülésén.

Előnyök és hátrányok

Az online oktatás egyéves tapasztalatai alapján számos következtetés vonható le, így a fentebb említett napilap megpróbálta öt-öt pontban összefoglalni a távoktatás előnyeit és hátrányait.

Az online oktatás nagymértékben növeli a hallgatók elektronikus, digitális és információs műveltségét. Fő célja a fertőzések csökkentése, mert ezáltal el lehet kerülni a diákok mindennapi kapcsolatát az oktatási intézményekben. Az online oktatással időt takaríthatnak meg, különösen azok a tanulók, akik iskolájuktól távolabb élnek. A gyermekek nyugodtabb otthoni légkörben dolgoznak és tanulnak, ami sokuknak megfelel, különösen a zárkózottabbaknak. Emellett a diákok és a tanárok lazábban öltözködhetnek!? Az online tanítás közel áll a diákokhoz, mert megszokták a számítógépet, táblagépet, mobiltelefont, a különféle alkalmazásokat… Ugyanakkor valami új is, így érdekes a számukra.

A legnagyobb hátrány a kortársak, a barátok, a szocializáció hiánya. Hiányzik az intimitás, az érzelemcsere, és megjelenik az elidegenedés. Nincsenek mindenkinek azonos és megfelelő feltételei, különösen, ha több gyerek van a családban. Ezek a hátrányok településenként, intézményenként változnak. Csökken a gyermekek fizikai aktivitása, és bár a tanárok szinte egész nap kapcsolatban állnak a diákokkal, hiányzik a személyes kontaktus, ami a tananyag jobb megértését is segítené.

Hogy a felsorolt előnyök és hátrányok mennyire vannak egyensúlyban, döntse el ki-ki a saját szempontjai alapján.

BERETKA Ferenc