Ha nem akarsz megoldani egy problémát, alakíts bizottságot – javasolta annak idején Winston Churchill. Okos emberről van szó, aki rendszerint tudta, mit beszél, és akitől ez csak egyike a számos tanácsnak, amelyet kevésbé tehetséges politikusok hosszú sora fogadott meg azóta is. (Vannak más, szállóigévé lett kijelentései is, de azok sehogyan sem tudnak utat törni a politikusi közhelyszótárakba – sajnálatos módon…) Akárhogyan is, ha semmi egyebet, ezt a churchilli mondatot egészen biztosan ismeri Aleksandar Vučić. Ő azonban nem éri be kicsivel, ezért az ismert szólásra is rátett egy lapáttal. Mit lapáttal? Egy egész talicskával!

Aleksandar Vučić ugyanis egy komoly problémával néz szembe: el kellett fogadnia (egyelőre elviekben) a Koszovóra vonatkozó uniós megállapodást, de ezt úgy kell(ett) megtennie, hogy Szerbia népe ne vegye észre (vagy ne vegye tudomásul – a végeredmény szempontjából mindegy). Adott tehát a probléma, amelyet nem akar, illetve nem tud megoldani. Mi a teendő ilyenkor? Ha a néhai brit miniszterelnökre hallgat, alakít egy bizottságot. De mivel Szerbia elnökéről van szó, aki mindig valami nagyobbat, grandiózusabbat akar, nem elégszik meg egy bizottsággal. Egyesen mozgalmat alapít! Népit, össznemzetit, ahogy tetszik, amelynek célja Szerbia megvédése. Hogy kitől vagy mitől kellene megvédeni Szerbiát, azt az alapító nem pontosította, egyelőre annyit tudni, hogy az állami népi mozgalom pártok feletti lesz, hogy neve ugyan még nincs, de szlogenje már van („Szerbia álmodik, és megvalósítja álmait”), hogy természetesen Aleksandar Vučić lesz a vezetője, illetve hogy irányultságát tekintve elutasítja a Keletre vagy Nyugatra zárkózást egyaránt.

Ja, és a mozgalom zászlóbontása már meg is történt szombaton Vranjéban, ahol mintegy nyolcezer ember előtt tartott valami nagygyűlésfélét, amelyre a résztvevőket már kora reggel óta szállították a buszok. Kissé túlszámolták magukat a szervezők, így jóval több embert trombitáltak össze, mint ahányan a sportcsarnokba végül befértek, ezért aztán a szónok boldogan élhette át, hogy húsz percig tartott, mire átjutott a tömegen.

A beszédre sok szót nem érdemes pazarolni, a szokásos zagyvaságok egyvelege volt, amelyből annyit érdemes tudni, hogy megesküdött Miroslav evangéliumára és az alkotmányra, hogy nem írja alá Koszovó függetlenségét (aztán most lehet guglizni, hogy ehhez miért kellett a szerbség egyik legrégebbi írásos dokumentumát előrángatni).

Kérdés azonban, hogy az államfő beteges szereplésvágyának kielégítésén, illetve a folyamatos „zajkeltésen” túl mi is a funkciója ennek az államvédő népi mozgalomnak.

Egyesek azt mondják, ez lesz Vučić új pártja, mert így meg tud szabadulni a Szerb Haladó Párt büntetőjogi szempontból (is) kompromittálódott tagjaitól. Vagy mert így tudja teljesíteni régóta hangoztatott ígéretét, hogy végre lemond pártelnöki tisztségéről. Vagy mert így csak azokat gyűjti maga köré, akiket ő akar. A mozgalom ugyanis állítólag szívesen látja „a politikai szervezeteket, párton kívülieket, értelmiségieket, munkásokat és gazdákat is”. (Jaj!) Vučić egyelőre azt ígéri, hogy a mozgalom párton kívüli jellegű lesz, és nem jelenti más pártok megszüntetését. Viszont, ha az ígéreteknek megfelelően ez a mozgalom indul a következő választásokon, akkor csak szembekerül valahogy a pártokkal, amelyek ugyancsak részt vesznek a megmérettetésben. Tehát még az is megeshet, hogy a Szerb Haladó Párt riválisa lesz ez a most alakuló valami.

Akadnak elemzők, akik szerint a vranjei zászlóbontás gyakorlatilag Vučić újabb választási kampányának nyitánya volt.

Dušan Spasojević, a Politikatudományok Karának munkatársa szerint ennek a mozgalmasdinak az egyetlen célja Vučić megvédése a bármitől. „A mozgalom célja Vučić hazafiasságának védelme lesz, illetve annak megakadályozása, hogy azt bárki megkérdőjelezze. Itt mindenki Vučić védelmével foglalkozik majd, születésnapjának megünneplésével, és annak hangsúlyozásával, hogy rajta kívül mindenki a nép és az ország ellensége” – mondta az elemző a Deutsche Wellének nyilatkozva.

A Danas megpróbálta összefésülni, ki lehet ennek az új valaminek a tagja. A lap szerint az már nyilvánvaló, hogy a hatalmi koalíció minden pártja támogatni fogja az államfő új formációját, már csak a meghívót várják reszketve, a postástól függ ugyanis, hogy ki csatlakozhat a mozgalomhoz, de mindenki igyekszik már jó előre biztosítani Vučićot a lojalitásáról, így aztán a haladók mellett a nyílt támogatásáról biztosította az államfőt Aleksandar Vulin Szocialista Mozgalma. A Szerbiai Szocialista Párt hivatalos döntést még nem hozott, de a párt álláspontja, hogy „az egyesülés a nemzeti érdekek védelmét szolgálja”.

Hasonló állásponton van (a Danas értesülései szerint) a Vajdasági Magyar Szövetség és a bosnyákokat tömörítő egyik formáció is.

Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének elnöke „az utóbbi évek legnagyobb nóvumának” tartja Vučić legfrissebb ötletelését, és természetesen alig várja a csatlakozásra invitáló meghívót.

Hasonlóan lelkes Stefan Krkobabić, a PUPS frakcióvezetője is, aki szerint pártja számára minden elfogadható, ami Szerbia és polgárai életének jobbítását szolgálja, Vučić mozgalomalakítása pedig „átgondolt, megalapozott, szinte alapvetése a jelenkornak”.

Mindamellett, hogy mókás nézni, milyen hévvel igyekeznek túlszárnyalni egymást a vezető politikusok abban, hogy ki tudja jobban magasztalni Vučićot, esélyes, hogy ennek a képződő valaminek haszna is lesz, nevezetesen az, hogy végre egyértelművé válik annak is, akinek eddig voltak valami zavaros elképzelései a kisebbségi érdekérvényesítésről és hasonló úri huncutságokról, hogy ki hova tartozik. És hogy kire adja a voksát, amikor azt hiszi, hogy a saját érdekeit előtérbe helyezőkre szavaz.

Tekintsük hát ezt a bohózatot afféle tisztulási folyamatnak.

Még ha a problémákat nem is oldja meg.

KOCSÁNYOS Pálma