Adminisztratív okokból ezernyi diák nem utazhatott el

Nincs annál kínosabb helyzet, mint amikor a várva várt iskolai kirándulás elmarad, amikor az iskolák előtti szűkös parkolóhelyen rengeteg gyermek és olykor több autóbusz is várakozik, meg természetesen rengeteg szülő, akik maguk is izgatottan, talán saját egykori élményeikre emlékezve toporognak gyermekük mellett, és várják az indulást. Tanító nénik, osztályfőnökök futkosnak paksamétával a kezükben, kisminkelt (de nem ritkán teljességgel felkészületlen) idegenvezetők figyelik unottan a tömeget, és mindenki a szeme sarkából a buszok körül tüsténkedő közlekedési rendőröket, akik a dolgukat végzik: éppen a buszokat és a sofőröket ellenőrzik, mert szigorú feltételeket írnak elő számukra a jogszabályok. Ezek nélkül pedig senki sem indulhat útnak. Fő a gyermekek biztonsága! Amúgy a buszok körül tüsténkedő rendőrök, úgy mellékesen, kiszúrnak néha egy-két szülőt, gyakrabban iskolai alkalmazottat, és megbírságolják rendesen, mert a kialakult forgalmi káoszban valami szabálysértésen kapják rajta. De ez legfeljebb a vétkeseket bántja. Az igazi bumm akkor következik, amikor hosszas kutakodás, olykor órákig tartó várakozás, izgatott telefonálások után kiderül: hiányzik egy papír, indulásról szó sem lehet.

Nagyjából ilyen dolog történt két hete Belgrádban, ahol egyetlen iskolából 650 gyerek maradt otthon, de ezrek jártak hozzájuk hasonlóan. Két nap leforgása alatt ugyanis nem kevesebb, mint 60 kirándulásra igyekvő autóbuszt nem engedtek útra. Bár a járművek műszaki állapotával minden rendben volt, egyetlen sofőr sem ivott alkoholt (indulás előtt kötelező a szondáztatás!), mindegyiküknek hiányzott viszont a CPC-kártyája, ami Szerbiában idén szeptember elsejétől kötelező. Ez egy szakképesítést igazoló kártya, afféle nemzetközi licenc, amire eddig nálunk nem volt szükség, elég volt, ha a jogosítványban szerepelt a megfelelő járműkategória. Nem azért hiányzott, mert ők vagy a munkáltatójuk nem tudott volna a kötelezettségről, ellenkezőleg. Be is adták mindannyian a szükséges dokumentumokat, és felmutatták erről az igazolást. Csupán maga a kártya nem készült el időre, vagy valamelyik illetékes hatóságnál kallódik.

Újév után tovább nő a szigor. Innentől azért is félre lehet majd állítani egy diákbuszt, mert nem sárga színű! Sőt akkor is, ha a sofőr nem az előírt egyenruhát (sötét nadrág, fehér ing, a nadrág színével megegyező színű nyakkendő) viseli. Igaz, nem a kirándulóbuszokat, viszont a menetrendszerűen diákokat szállító különjáratokat és iskolabuszokat igen.

„Jogzűrös” helyzetek

Az persze végképp abszurd, de itt, Abszurdisztánban nem kell csodálkozni rajta, hogy a „hivatal packázásai” miatt az állampolgár jogai – legyen bár gyermek – minden következmény nélkül csorbulhatnak, pedig pár nappal korábban, a gyermekhéten nem múlt el nap a gyermekek jogainak emlegetése nélkül („Da je pravo svako, dete uživa lako!“ – hirdette a szlogen).

Az abszurditásokat csak fokozza, hogy a buszvezetőkhöz hasonlóan akár minden tanár és minden iskolaigazgató bármikor így járhat, hiszen a tanári licencek kb. tizenöt éve kötelezőek, az igazgatói licencek lassan egy évtizede, de a mai napig – hasonlóan rejtélyes adminisztrációs okok miatt – senki nem kapta még kézhez. Elég lenne egy utasítás a tanfelügyelőknek, és az egész oktatási rendszert egy nap alatt meg lehetne bénítani.

Éppen úgy, ahogy például az idegenforgalmi felügyelő is minden további nélkül feljelentette az egyik belgrádi iskola történelemtanárát azért, mert történelemórát tartott a diákjainak a Kalemegdánon, miközben nincs idegenvezetői licence. Az eset néhány évvel ezelőtt történt, de a szabálysértési eljárás a közelmúltban zárult le. Mondanom sem kell, immár jogerősen, elmarasztalták és pénzbírsággal sújtották a tanárt azért, mert a lehető legprofibb módon, a helyszínen beszélt a diákjainak egy egész Európát érintő történelmi eseményről.

Merre és hogyan?

Örökös vita tárgya egy idő óta, hogy hova utazzanak a diákok. A jogszabály igencsak beszigorított, az idei tanévtől kezdve az általános iskolások csak és kizárólag Szerbiába kirándulhatnak. (Kivéve a hetedik-nyolcadikosokat, ők ugyanis átléphetik a Száva vagy a Drina folyót, és elutazhatnak a boszniai Szerb Köztársaságba, ami ugyan külföld, de mégsem. Koszóvóba viszont nem, pedig az állítólag az ország része. Nyolc tanév alatt minden diáknak el kell(ene) jutnia Szerbia nyolc, pontosan meghatározott régiójába. Minden évben másikba, hogy ily módon megismerjék az országot, amelyben élnek.

Felvetődik a kérdés, mi lesz a kisebbségi tannyelvű iskolák szerteágazó anyaországi kapcsolataival, a testvériskolai együttműködéssel, a Határtalanul programmal, amikor a jogszabály kizárólagos, és a szövegben egyáltalán nem szerepel a külföld kifejezés?

Bár a vajdmagyar politikum saját sikerként kommunikálta, hogy a vajdasági magyar diákoknak továbbra is lehetőségük lesz anyaországi utazásokra, a most hatályba lépett szabályzat igencsak feltételesen rendezi a kérdést. Benne van ugyan tanulmányutak szervezésének lehetősége diákcsoportok (nem iskolák vagy osztályok) számára nyelvtanulás és a kultúrával való ismerkedés céljából, de ezeket külön projektekhez kötik, amelyek benne vannak az iskola évi munkatervében, és meghívólevél kell hozzájuk. Ez önmagában véve még nem jelent gondot, viszont előtte mindenkor be kell szerezni az illetékes iskolaügyi hivatal engedélyét. Mivel a jogszabály szövegében sem a „nyelvország“ sem a „külföld“ fogalom nem szerepel, a hivatal a jóváhagyást ilyen alapon bármikor megkérdőjelezheti, sőt meg is tagadhatja, vagy egyszerűen csak elodázza a választ, amivel szintén meghiúsíthatja, vagy saját felelősségre utalhatja a dolgot, ami fölöttébb kockázatos.

Az eddig eltelt két hónapban ugyan nem volt még ilyenre példa, ellenben a hivatal mindenkori jóindulatától függő jogérvényesítés nem elég erős garancia ahhoz, hogy az explicit jogi normát megnyugtató módon felülírja, inkább egy kiszolgáltatott állapotot fenntartására alkalmas.

Beretka  Ferenc

A cikk nyomtatott változata október 31-én jelent meg a Családi Kör hetilapban.

2019. december 31-ig még előfizethet a régi áron a legnépszerűbb vajdasági magyar hetilapra.