Beszélgetés Vesna Ćivrićtyel, az adai Duga civil szervezet elnökével 

Vesna Ćivrićtyel, az adai Duga civil szervezet elnökével húsz éve beszélgettem először, akkor az UrbaNS tévéprodukció dolgozójaként az ekkor még ellenzékinek számító TV B92-höz és az ANEM-hez tartozó televíziós csatornák számára. A Duga idén július 31-én ünnepli huszadik születésnapját. Azzal a céllal alapították, hogy orvosolják Ada község legégetőbb problémáit, a lakosság elszegényedését, iskolázatlanságát és a munkanélküliek számának növekedését. Az eltelt két évtized alatt a civil szervezet munkatársai, aktivistái óriási dolgokat értek el ezen a téren. 

Amikor először jártam Vesna Ćivrićnél, bár Moholról származom, olyan helyeket mutatott meg nekem, amelyeket addig sohasem láttam. Elvitt a cigánytelepre, és olyan életkörülményekkel szembesített, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Beszámolt arról, hogy azok az emberek nemcsak számomra voltak addig láthatatlanok, de az állam számára is, hiszen nem anyakönyvezték őket, semmi dokumentummal nem rendelkeztek. Elvitt a civil szervezet által létrehozott és működtetett napközibe is, ahol láthattam, hogyan foglalkoznak az önkéntesek a szegényebb sorsú roma, magyar és szerb diákokkal, bízva abban, hogy ha minél tovább maradnak meg az iskolapadban, annál több tudás ragad rájuk.

Az egykor gazdag községben egyre több a rászoruló

A Duga amellett, hogy segíti a rászorulókat, számos projektumot dolgozott ki, amelyekkel segíti a munkanélküli lakosság továbbképzését és elhelyezkedését. A projektumok megvalósítása során sikeresen együttműködött a kormányzati szervekkel, a közszolgálati és magánszférával és más határon túli szervezetekkel csakúgy, mint a helyi önkormányzattal, amely idejekorán felismerte, hogy a civil szervezetekkel karöltve hatékonyabban orvosolhatók a problémák, ezért jelentős támogatást nyújtott a munkájukhoz. Az adai önkormányzat és a szegénység csökkentésével foglalkozó bizottság sikeres együttműködésének köszönhetően például 2006–2011-ig 321 személynek sikerült munkalehetőséget kínálni. A munkával pedig a fiatalok tudást és képzettséget szerezhetnek, és érvényesülési lehetőséget kapnak.

Szerencsére a Duga révén sok mindenben javultak a szegény, rászoruló családok életkörülményei az elmúlt húsz év során, azonban a koronavírus-járvány a nélkülöző embereket sokkal jobban megviselte, mint azokat, akik tehetősebbek vagy könnyebben feltalálják magukat. Vesna Civrić, a községi szegénységcsökkentő iroda vezetője elmondta, az iroda munkája hatékony és példaértékű, sokat jelent ebben az áldatlan helyzetben.

– Az önkormányzatok rendelkeznek bizonyos pénzeszközökkel, amelyet segélyként kioszthatnak a rászoruló embereknek. Sokat gondolkodtunk, hogyan lenne célszerű, hogy ezek az eszközök megfelelő módon osztódjanak el.

Tizenegy szegénységcsökkentő iroda létezik Szerbiában, ebből pillanatnyilag hat működik: Begaszentgyörgyön, Szerbcsernyén, Nagykikindán, Pecsincén, Vlasontincen és Adán. Olyan embereknek segítenek, akik nem kapnak másféle támogatást.

– Ezek a rászoruló személyek nem fordulhatnak a gondjaikkal a szociális központhoz, mert az saját program alapján működik, és meg kell felelni egy csomó feltételnek, hogy onnan a rászorulók juttatásokat kapjanak. A tranzíció viszont rengeteg embert megviselt: sokan munka nélkül maradtak, évekig nem kapnak fizetést vagy nem tudnak újra munkába állni, bár még munkaképesek. A szegénységcsökkentő irodához egy ember egy évben összesen négy alkalommal fordulhat. Mi a pénzt tüzelőanyagra, áramra, fűtésre, gyógyszertári számlákra adjuk. De ezt a pénzt az emberek nem kapják kézhez, hanem a számlákat vagy a költségeket befizetjük a szolgáltatónak vagy a szállítónak, a rászorulók viszont ezt a befizetett összeget ledolgozzák. Így például két köbméter fáért tíz nap társadalmilag hasznos munkát kell végezniük a közvállalatokban, a helyi közösségben, a civil szervezeteknél vagy ahova mi irányítjuk őket, és ahol szükség van a munkájukra. El tudom mondani, hogy ez a program igen jól működik.

A Duga vezetője hozzáteszi, természetesen az is kap segítséget a szegénységcsökkentő irodán keresztül, aki nem tudja ledolgozni, mert idős vagy munkaképtelen, de ilyen esetekben, ha van olyan családtag, aki le tudja dolgozni, annak a munkáját igénybe veszik.

– Számomra az a legnehezebb, amikor olyan személy fordul hozzánk segítségért, akiről tudom, milyen szorgalmas vállalkozó volt egykor, és most két köbméter fát sem tud venni magának. Vagy ha tudom, hogy a néni ledolgozott negyven évet, majd most húszezer dinár nyugdíjból él, vagy csak hat, ha mezőgazdasági dolgozóról van szó. Ez nagyon fájdalmas dolog. Ez lett a mi gazdag községünkkel, fogalmam sincs, hogyan… – mondja Vesna Ćivrić.

Villanyáramot minden otthonba!

A Duga civil szervezet az elmúlt húsz év alatt rengeteget fejlődött, így egy német testvérszervezetre is szert tett, mégpedig a Csilla von Boeselager Alapítvány által, ahol szintén a családok megtartásán dolgoznak.

– Tőlük kapunk bútort, ruházatot, cipőt, mindent, amivel egy szegény embert ki lehet segíteni. A szociális központból egy munkatárs kimegy a terepre, felméri a helyzetet, hogy a családnak mire van szüksége. Ha látjuk, hogy a ház rossz állapotban van, akkor közösen elegyünk, és rendbe tesszük, kitakarítjuk, bemeszeljük és berendezzük.

Vesna Ćivrić beszámolt arról is, hogy léteznek olyan községi tulajdonban lévő lakások, ahol nincs bevezetve a villanyáram. Elmondta, ez a probléma megoldódni látszik a lakhatási bizottság felállásával, bár cseppet sem egyszerű a helyzet, hiszen a villanyáram bevezetése egyetlen házba mindegy 2000 euróba kerül.

– Akadnak olyan gyermekek, akiknek úgy kell részt venniük az online oktatásban, hogy az otthonukba nincs bevezetve az áram. Ezt nem engedhetjük meg a 21. században! Ezért tartom jónak a lakhatási bizottság létrejöttét, mert ezáltal rendeződnek a lakhatással kapcsolatos gondok és visszaélések. Ez egy óriási akció, amellyel azokon tudunk lendíteni, akik saját magukon képtelenek segíteni. Így tudjuk támogatni a családokat. Fontos, hogy az önkormányzat és a szociális központ is pártfogol minket, mert ha a családok nem erősek, akkor az önkormányzat sem az, de a tartomány, a köztársaság sem.

Összefogás a legnehezebb pillanatokban

A Duga vezetője úgy véli, a járvány kihozta az emberekből a legjobbat, Ada község lakosai összefogtak a legnehezebb pillanatokban.

– A járványnak sikerült összehoznia ezt a kis közösséget. Ada község az elsők között volt, ahol fertőtlenítőszert állítottak elő, és azt ingyen kiosztották minden egyes háztartás részére. Akinek szüksége volt rá, annak házhoz vitték a nyugdíját, bevásároltak neki. Nagyon nehéz ez a helyzet, amit a járvány előidézett, viszont egyesítette az embereket. Vállvetve segítette a polgármester a civil szektorral együtt azokat az embereket, akiknek a legnagyobb szükségük mutatkozott erre. Még a télapó is végigjárta a karanténban lévő családokat, és a kapuban hagyta az ajándékot.

A napközi, amit húsz évvel ezelőtt bemutatott nekem a civil szervezet vezetője, még mindig működik, mintegy ötven diák marad ott iskola után tanulni. A helyi önkormányzat ezeknek a gyermekeknek napi egy meleg ételt is biztosít. Ćivrić hálás azért, hogy ennyi idő után is a helyi önkormányzat és az iskola kötelékébe tartozik a napközi.

– Nagyon örülünk annak, hogy a gyermekkel a napközi keretében három tanító néni foglalkozik három nyelven, magyarul, szerbül és roma nyelven. Örülök annak, hogy nem morzsolódik le sok diák. Ezeknek a gyermekeknek a szüleivel is foglalkozunk, akik esti iskolában tanulhatnak. Amikor ezek a személyek elvégzik az iskolát, szakma van a kezükben. Ha azt látjuk, hogy valaki szorgalmas, a szegénységcsökkentő irodán keresztül be tudjuk ajánlani vállalkozóknak, közvállalatoknak, akik alkalmazzák őket.

Sokan nem tudják követni az online oktatást

A Duga vezetője elmondta, a digitális oktatás okozza a legnagyobb fejtörést most a nélkülöző családoknak, hiszen sokak nem rendelkeznek megfelelő körülményekkel, hogy kielégítő módon tanulhassanak.

– Az online oktatás a legnagyobb gond. Ez nagyon megnehezíti a hétköznapjainkat. Moholon a 49 gyermekből, akik a napközink felhasználói, kilenc otthonában nincs áram. Adán bizonyára szintén létezik ennyi gyermek, akiknél nincs bevezetve az áram, a szállásokon hasonlóan. E mellett ezeknek a gyermekeknek a többsége sem okostelefonnal, sem számítógéppel vagy táblagéppel nem rendelkezik. Úgy vélem, rengeteget veszítenek ezek a gyermekek az online oktatással, sokan nem is tudják azt követni. Ha nincs meg az a jóakarat, ami szerencsére érezhető a moholi iskola vezetőségében és tanáraiban, hogy a tananyagot kinyomtatják ezeknek a diákoknak, akkor még jobban lemaradnának. Ezek a tanárok, ha a gyermek nem küldte vissza a leckét, érdeklődnek, hogy mi annak az oka. Ha róluk nem gondoskodunk, akkor később kénytelenek lesznek – mint a szüleik – esti iskolában elvégezni a tanulmányaikat. Egy év a gyermek életében nagyon sokat számít!

Láthatatlan gyermekek

Az UNICEF is arra figyelmeztet, hogy azok a gyermekek, akik kiszorulnak az iskolából és a személyes oktatásból, minden egyes nappal egyre jobban lemaradnak, ennek pedig főként a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyerekek isszák meg a levét.

– Az egyik unokám hetedikes – hogy ő mit fog elsajátítani a tananyagból annak ellenére, hogy mind a segítségre vagyunk, fogalmam sincs. De mi történik azzal a gyermekkel, akinek nincs segítsége, vagy azért, mert a szülő nem ér rá, vagy mert maga sem jártas a tananyagban? Vagy egyáltalán nincs eszköze, amin tanulhat, nincs számítógépe, okostelefonja, sőt még áram sincs az otthonában? Közben a Svájcban élő másik unokám esetében arról tudok beszámolni, hogy ott az online oktatás kezdetekor mindenkihez bekopogtattak, hogy a gyermeknek megvan-e minden lehetősége a digitális oktatás követéséhez. Kérdezte valaki erről a mi gyerekeinket? Nem kérdezte! Azért, mert ezek a gyermekek az állam számára láthatatlanok. Azoknak a gyermekeknek, akik éhesek, nincs áram az otthonukban, a járvány még jobban megnehezítette az életüket, ezért próbálunk mi minél többet tenni ezekért a családokért. De mi egy kis civil szervezet vagyunk, támogatásokból tartjuk fenn magunkat, az önkormányzatnak is kevés a pénze. Úgy vélem, ezeket a gondokat a rendszer keretén belül kellene megoldani.

 

Ćivrić szerint az is gondot jelent, hogy a gyermekek nem tudnak szocializálódni az iskolában.

– Nem tudjuk, mi vár ránk a következő egy évben, azt tudjuk csak, amit láttunk az elmúlt egy évben, és az nem túl biztató. Gond van a szocializációval, az inklúzióval. Az utcákon a gyermekek nem játszanak egymással, iskolába nem járhatnak – hogyan beszélhetünk inklúzióról, ha a gyermekek nem is találkoznak?

A Duga vezetője szerint azért fontos a nélkülöző családokat felkarolni, hogy minél kevesebb gyermek menjen el külföldre munkát keresni, megélhetés után nézni.

–Sokszor fájdalmasan érint, amikor azt mondják, te csak a roma gyermekeket segíted. Mi mindenkinek segítünk, függetlenül a nemzeti hovatartozásától, sőt azt kell mondanom, a statisztika azt mutatja, hogy mára sokkal több a nem roma szegény gyerek a községben, mint a roma. Az emberek a tranzíció következtében munka nélkül maradtak, a családok szétestek, a szülők elváltak. Amikor ezt meg akarjuk oldani, akkor fel kell vállalni, hogy támogatjuk a szegénységben élő családokat, hogy megelőzzük a fiatalok migrációját annak érdekében, hogy minél több fiatalt tartsunk meg Szerbiában – ez azért óriási gond, mert akik elmennek, azok nem a saját közösségüket erősítik, hanem más közösségeket.

VÍGI ZSOLDOS Zsaklina