Lehet, hogy rosszul és helytelenül teszem, de én a rádiós és tévés híreket, híradásokat csak fél füllel hallgatom. Az újsággal ezt úgy oldom meg, hogy ami unalmasnak tűnik, és nem érdekes, azt nem olvasom el. A rádióban és a tévében azonban hallom a dumát, és ha nem is figyelek túlságosan, azt akaratlanul is meg kell jegyeznem, hogy a gazdasági fellendülés és a teljes népakarat meg demokrácia mellett rendkívüli választások is kellenek a teljes boldogsághoz. A napi hírekkel és híradásokkal tehát gyakran nem osztom a véleményemet – de miért is osztanám, amikor a véleményből nekem is kevés van. Illetve van, csak azt nem ajánlatos osztogatni. A politikusok és a sajtó ráadásul ott igyekszik átejteni bennünket, ahol csak tud.
Figyeljük meg: ha nyereségről és beruházásokról vagy a mezőgazdaság támogatásáról van szó, azt dinárban mondják, mert akkor milliárdokkal dobálózhatnak. Ha veszteséges és negatív számokról hallunk, akkor azok euróban vannak, mert csak milliókat, és nem milliárdokat emlegetnek. Jó fogás továbbá, amikor keverik az eurót és a dollárt. Ez még az illetékes miniszterünket is megzavarta, aki egyszer hangsúlyozottan és hivatalosan kijelentette, hogy Kína az elkövetkező években 10 ezer milliárd eurót ruház be Szerbiában. Erre a bejelentésre, igaz, nem dőlt le a kínai fal, de Kína elnézést kért, hogy az államháztartási tartalékaik nem érik el még a 4 ezer milliárd eurót sem, így egyelőre nem tudnak Szerbiában beruházni 10 ezer milliárdot.
Lényegében nem is sajnálom, hogy az ilyen hírekre nem figyelek oda. Egyszer régebben például ennek ellenére felkaptam a fejem, amikor ezt hallottam: az állam által több mint 8 milliárd dinár háromhetedét nagyberuházásokra fordítják Vajdaságban! Először az bosszantott fel, hogy ezt a pénzt nem a kormány adja Vajdaságnak, hanem mi, adófizető polgárok. Viszont kétségbeestem, amikor rádöbbentem, hogy nem is tudom mennyi az a háromheted! Pláne azt, hogy mennyi 8 milliárdnak a háromhetede. Mindentudó okos szomszédom sem tudta, egyik jó gazda rokonom azt felelte, hogy biztosan nem sok az a háromheted. Már arra gondoltam, hogy megkérdezem valamelyik matekos egyetemistát, amikor valaki bedobta a tippet, miszerint osszuk el az összeget héttel, és szorozzuk be hárommal! Mindezt a hírek hallgatása közben. Viszont derengeni kezdett valami, hogy kisdiák koromban volt egy olyan tréfa, amikor megkérdeztük, mennyi tízhatod meg tízhatod? Aki úgy válaszolt, hogy az húszhatod, annak meghúztuk a fülét. Nos, nem ártana meghúzni a fülét azoknak sem, akik ilyen zavaros hírekkel etetnek bennünket. A fülhúzás helyett azonban az orrunknál fogva vezetnek bennünket. Közben a szemünkbe néznek, és mellébeszélnek.
NAGY Nándor
