Nagyon kevesen tudják, hogy a Családi Kör e számának megjelenési napjához (szeptember 28.) számtalan olyan történés kapcsolódik az elmúlt évekből, amely igencsak megváltoztatta az itt élők mindennapjait, de akár azt is állíthatom: jövőjét, Megkíséreltem egy csokorba gyűjtenek ezeket, attól függetlenül, hogy egyesek a történésük napján reményként jelentek meg, de azért tudnia kell mindenkinek, legtöbbjük inkább reményvesztést okozott. Menjünk szépen sorban:
- a) 1949. szeptember 28. – Moszkva egyoldalúan megszüntette a Jugoszláviával kötött barátsági szerződést, ehhez a tetthez pár nap múlva felsorakoztak az önmagukat „szocialista tábornak” elkeresztelt országok (Magyarország, Bulgária, Románia és Csehszlovákia). Ma már tudjuk, a nagy és a kis diktátor (Sztálin és Tito) közötti valamiféle „hatalmi harc” eredménye volt mindez. Akkor már javában tartott a hidegháború, de ezzel egy magasabb szintre lépett. Ezt követően a háborúval leginkább sújtott európai államoknak címzett UNRRA-csomagok nagy része (United Nations Relief and Rehabilitation Administration = Egyesült Nemzetek Segély- és Rehabilitációs Igazgatósága) az USA elnökének, Trumannak a döntése alapján Jugoszláviába érkezett, így nemcsak az akkori gyerekek, még a felnőttek is sokan először láttak – és ettek – csokoládét, papírhordóba csomagolt tejport, faládában tárolt igencsak kemény marmeládét, sárga, ömlesztett sajtot, na meg még ki tudja, hányfajta ínyencséget. A nálam is idősebbek ezt az időszakot a Truman-tojásokkal kötik össze, hiszen addig még csak nem is hallottak arról, hogy létezik tojáspor.
- b) 1990. szeptember 28. – Szerbia Népképviselőházában elfogadták az új Alkotmányt, amellyel megszüntették a kommunizmust, bevezették a többpártrendszert, Vajdaság és Koszovó tartományoktól megvontak mindenféle államisági jogot, egyszerű területi autonómiákká degradálták őket. Nem szabad elfelejteni, hogy mindezt megelőzte a „megtörtént a nép” névvel illetett korszak, amely történéseit különféle „becenevekkel” illették, az idősebbek biztosan emlékeznek még az „antibürokratikus forradalom” hangzatos elnevezésre, a „ha én, mint magyar nem félek…” „korszakalkotó vallomásra” (À la Mihajlo Kertes, azaz Kertész Mihály, csak az volt a probléma, magyarul csak ezt-azt volt képes makogni), de a „tősgyökeres” délvidékiek/vajdaságiak mindezt másképpen élték meg, számukra ez volt a „joghurtforradalom ideje”, amelyben a jól megfizetett (és leitatott) főleg szerb lumpenelemek utaztatásával szerették volna bizonyítani, a szerb nemzet tagjai mennyire szeretik szerb vezéreiket (voždjaikat), a fél montenegrói Slobodan Miloševićet, na meg a horvát és albán felmenővel rendelkező csetnikvajdát, Vojislav Šešeljt. Ekkortájt hangzottak el a szendvicsígéretek, a magyaroknak, horvátoknak és románoknak csak egy járt (volna), míg a szlovákok, ruthénok, ukránok esetben már egy pár, hiszen mégiscsak messzebbre kellett volna kivándorolniuk.
- c) 1996. szeptember 28. – Koszovón, Vučitrn településen a kaszárnya területén két robbanószerkezetet aktivizáltak, a Podujevóhoz tartozó Rudnik faluban pedig megtámadták a rendőrállomást. A szerb történelmi feljegyzésekben egy szó sem található arról, hogy mindezek miért következtek be, pedig azt, amit nálunk a „joghurtforradalom” – a feljegyzők szerint békés – eszközeivel elértek, ott bizony totális rendőri erőszakkal akarták kikényszeríteni (de ennek nyomait csak a koszovói vagy az albán Wikipédiában lehet fellelni). Így nem csoda, hogy az ott többségben élő albánok végül 1998-ban fegyveres felkeléssel válaszoltak a miloševići politika eszköztárára.
- d) 2000. szeptember 28. – A Szövetségi Választási Bizottság kihirdette Jugoszlávia elnökválasztásának (valaki parancsára meghamisított) végeredményét, amely szerint második fordulót kell tartani, oda pedig Slobodan Miloševićet és Vojislav Koštunicát juttatták be. Már aznap megkezdődtek a tömegtüntetések a választási csalások ellen, amelyek eredménye az október 5-én lejátszódott „buldózer-forradalom” és Slobodan Milošević bukása lett.
Mindezt csak emlékeztetőnek szánom, először az idősebbeknek, hogy ne felejtsék el, mi mindent éltek át. Azonban a valódi célközönségem a harmincévesnél fiatalabbak tábora (mivel az itt olvasottakról a szülői házban nem biztos, hogy hallott, az iskolákban pedig igencsak kevés tanügyi munkásnak van vér a „pu..jában”, így – szerintük – a kellemetlen kérdéseket legjobb elhallgatni vagy elkerülni), elsősorban azoknak szánom, akik magyar nemzetiségűekként istenítik a jelenleg hatalmon levő haladó–szocialista–VMSZ-koalíciót.
Nem várom el tőlük, hogy higgyenek nekem, de ajánlom, a ma már közhasználatban levő virtuális eszközökkel kezdjenek neki egy kis kutatásnak (azaz ne csak játékra, levelezésre, zenehallgatásra vagy filmek nézésére használják őket). Most néhány nevet említek: érdemes megkeresni Aleksandar Vučić, valamint Ivica Dačić, emellett a pártjaik 40 évnél idősebb tagjainak „előéletét”. Legyenek kritikusak a VMSZ elnökével is, higgyék el az 1996-os „megvilágosodása” előtt ő is foglalkozott ezzel-azzal (az is igaz, ebben az esetben egy kicsit nehezebb megtalálni a tényeket, mert valakik tettek arról, hogy ez meg az közül néhány tény titokban maradjon). Habár az állatok közül egyik kedvencen a kaméleon, nem bírom az olyan embereket, akik kaméleonként viselkednek, ha kell, egyik napról a másikra megváltoztatják a véleményüket, az elveiket, sőt akár a hitüket (hitetlenségüket) is!
BALLA Lajos
@kep1 = Mihaljo Kertes, a „joghurtforradalom hőse”
@kep2 = „Buldózerforradalom” – Ostrom alatt a szövetségi parlament
_________________________
