Erre nem lehetett számítani. Erre nem lehetett felkészülni. Sem a hírre, ami pénteken délután világgá repült, sem arra, ami utána következett. Elhunyt Đorđe Balašević. És egy régen halott ország gyászolja. Az ember már csak olyan, hogy minden halálban önmagát gyászolja. A ráébredést, hogy elvesztett valamit, aminek léte annyira természetes volt számára. A tudatot, hogy elvesztett valakit, aki mintha mindig is létezett volna, aki talán hetekig, hónapokig nem is jutott eszébe, de akihez mindig fordulni lehetett, ha éppen úgy adódott, hogy fordulni kellett valakihez. Akinek a szava halk volt, mégis oda kellett figyelni rá az össznépi hangzavarban. Mert mindig volt mondanivalója. Mert fontos volt, amit mondott. – búcsúzunk a Pannon tengerésztől.

Fejtsen, és nyerjen egy mobiltelefont!
Az e heti Családi Körben Ábel István rejtvénykészítőnek köszönhetően

egy kétoldalas keresztrejtvény-melléklettel

találkozhatnak olvasóink. Az egyik oldalon egy megakeresztrejtvény van, a másikon pedig egy óriás és két kis keresztrejtvény. Aki megfejti a megakeresztrejtvényt, annak nem lesz gondja a lap alján található rejtvénnyel.

„Ha fiatalon meghalok…”
Egy olyan művész távozott múlt héten az élők közül, aki a régi Jugoszlávia területén élő embereknek egyszerre volt a példaképe, az ismeretlen ismerőse, akinek a dalaiban mindenki – korhatártól eltekintve – megtalálta önmagát, függetlenül attól, hogy a boldogságtól ordítani tudott volna abban a pillanatban, vagy egy szerelmi csalódás után búskomoran ült egy pálinkáspohár előtt – Tőke János vezércikke.

Dicsérni jöttem
„Minek mindenbe belekötni? Ne kritizálj már állandóan mindent! Mindenkit magadra haragítasz ezzel a viselkedéseddel. Miért nem próbálsz meg néha dicsérni is?” Ó, hányszor kaptam már meg ezeket az unalmas, igaztalan vádakat hol kérdő, hol kijelentő, hol felszólító módba csomagolva a legkülönfélébb emberektől, akik többsége – meggyőződésem – valóban őszintén így is gondolta. Mármint, hogy én mindent és mindenkit és állandóan…– írja Pressburger Csaba jegyzetében.

Zenta és a koronavírus
Miután 2020 tavaszán bejelentették, hogy az új típusú koronavírus a Szerb Köztársaságban is megjelent, az ország lakóit feszült várakozás töltötte el. Azzal mindenki tisztában volt, hogy előbb-utóbb azt a hírt olvashatja majd a reggeli kávé mellett, hogy a vírus a saját településére is megérkezett, legfeljebb abban reménykedhettünk, hogy erre minél később kerül sor – Kókai Csilla összefoglalója.

Az egészségügyi minisztérium nem végzi a munkáját
Február 15-én a Szerbiai Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezete tiltakozó megmozdulást tartott Belgrádban, melynek keretében 15 percig olvasták fel annak a százöt egészségügyi dolgozónak a nevét, akik az elmúlt egy évben hunytak el a koronavírus-fertőzés következtében. Céljuk az volt, hogy rámutassanak az egészségügyi dolgozók nehéz helyzetére. Vígi Zsoldos Zsaklina beszélgetett a topolyai Tóth Ferenc tüdőgyógyász szakorvossal a Szerbiai Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezetének követeléseiről.

A gyerekek a szegény ember kincsei
Iszonyatos mennyiségű magyarországi pénz ömlik most Vajdaságba – mondják a budapesti ismerőseink. Ilyenkor szinte nem is érdemes elkezdeni magyarázkodni, mert egyrészt annyira nem érdeklik őket a részletek ezzel az „iszonyatos mennyiségű pénzzel” kapcsolatban, mint például az, hogy pontosan ki is jogosult arra a támogatásra, másrészt meg valamelyest igazuk van – Lendák-Kabók Karolina írása.

Sajtból van a jövő
Idő, energia, pénz, na meg persze nem kevés munka az év minden napján – ez a jól működő és folyamatosan fejlődő mezőgazdaság és állattenyésztés titka. Nincs ez másként a kishomoki Sors családnál sem, akik immár hosszú évtizedek óta azon dolgoznak, hogy a lehető legminőségesebb tejjel lássák el a vajdasági tejgyárakat – Pósa Tamara riportja.

KÖZÉLET: Sorkötelesség: igen vagy nem? – Balla Lajos jegyzete

HINTASZÉK: Hosszú távú, átfogó stratégiára van szükség – Takács Magda írása

OKTATÁS: Mérleghiány – Beretka Ferenc jegyzete

JEGYZET: Laposodnunk, laposodunk? – Nagy Nándor jegyzete

A LÉLEK EREJÉVEL: Nagyböjti méregtelenítés – Dr. Harmath Károly atya írása

A PEREMI FŐPÁSZTOR VALLOMÁSAI: A tésúr és a tésasszony – Szerdahelyi Csongor beszélgetése Huzsvár László (1931–2016) nyugalmazott nagybecskereki megyéspüspökkel 2012-ben

VENDÉGSÉGBEN: Még fel sem épült, már el is kelt

JEGYZET: Alázatosan jelentem! – Both Mihály írása

MAGYAR SORSOK VAJDASÁGBAN: Felsőbb osztályba lépve – Emléksorok az ötven éve elhunyt Fekete István tiszteletére Szabó Palócz Attila tollából

VENDÉGSÉGBEN: Vasárnap délelőtti séta Óbudán – Csányi Mihály írása

TÖRTÉNELMI MOZAIK: A temetési szertartás az ógörög mitológiában – Wilhelm József írása

IRODALOM – Ternyila Pál versei és rajzai

KÉPHISTÓRIÁK: Akad még oly hüttülülü, aki ne ösmerné a régi trufát?!

HOROGRA AKADVA: Rekviem a tulipános Ladáért – Huzsvár József cikke

NEM A GÓLYA HOZZA: Hozzátáplálási kisokos

AZ ORVOS VÁLASZOL: Szegedi kutatók új eljárása az epilepsziaroham kezelésére

ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK: Apró lépésekben a fenntarthatóság felé – Dupák Evelin írása

SPORT: Udvari szemét a díszpáholyban – Németh János jegyzete

KERT: Ásó, kapa… – Randovics Lejla jegyzete

ÖTLETSAROK: Idézzük meg a tengert!

KONYHA: Sós és édes palacsinták

Ezen kívül kis- és óriásrejtvény, sudoku, sakkrovat, fejtörő, műveltségi teszt, sajtótörténeti feljegyzések, gyerekszoba, horoszkóp, apróhirdetések, társkereső, viccek és tévéműsor.

 Borítónkon Kószó Attila fotója látható.