Jelenleg úgy állnak a dolgok, mintha a koronavírus az évtized erőhatalmává próbálná kinőni magát, így még rövid távra sem lehet tervezni, mert az ominózus fertőzöttségi mutatók egyik napról a másikra felülírják a legszerényebb szándékokat is.

Ez a körülmény főképp az élet „kellemesebbnek” remélt területeibe gázol bele, például a családi és közösségi eseményekbe, a megérdemelt évi szabadságokba, az utazásainkba, kirándulásainkba, a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségeink nagy részébe, és nem utolsósorban porrá töri az oly áhított szabadság érzését. De a munkánkba, az életvitelünkbe, a megélhetésünkbe, a távlatainkba is egyre inkább beletipor.

Ha egy kicsit is hinne az ember a mindenféle összeesküvés-elméletekben, ráadásul életkora okán valaha alapos elméleti képzést kapott „honvédelemből és társadalmi önvédelemből” (minden egyetemen és főiskolán kétszer két féléven át kötelező tantárgy volt), szemrebbenés nélkül kimondhatná, hogy itt bizony háború folyik, nem hagyományos módon és eszközökkel, hanem sokkal kifinomultabb, különleges formában, csupán az „agresszor” kiléte bizonytalan még. A különleges hadviselés formája, velejáró tevékenységei, hovatovább, várható következményei is jól kitapinthatók az áldozatok számában, az életkörülmények megváltozásában, a veszélyeztetettség érzésében, sőt immár a (minden kétséget kizáróan bekövetkező) gazdasági és pénzügyi átrendeződésben is, ami mindenkor valós, de soha be nem vallott célja és következménye minden háborúnak.

 Rendkívüli körülmények

2020 márciusa óta „háborús körülmények” között zajlik az oktatás is.

Valamikor, a 80-as években külön terveket kellett készítenünk arra, hogyan fog működni az oktatás „békebeli”, a „közvetlen háborús veszély” és a „háborús helyzet” adta körülmények között. Nem fogják elhinni, de a digitális oktatás kivételével (akkor még ez a fogalom ismeretlen volt) ugyanezeket a megoldások variáltuk, mint most: a tagozatok bontását vagy összevonását, az oktatás helyszíneinek áthelyezését, rövidített órákat vagy akár tanítási időszakokat, szükség esetén a munkatársak mozgatását, fokozott biztonsági intézkedések alkalmazását (nukleáris, vegyi és biológiai (!) veszélyforrások ellen). Az ezredfordulót megelőző évtizedben valamennyi kiinduló körülmény bekövetkezett, a háborús helyzetet is beleértve, de a tervezett megoldások közül csak a legdrasztikusabbat kellett alkalmazni, a tanítás átmeneti szüneteltetését. Azt is „csak” egy alkalommal, három hónapig.

Jelenleg másfél éve tart a „közvetlen veszély”, és a jelek szerint még korántsem értünk a végére.

„Erőteljes” ajánlás

Július derekán azt visszhangozta a sajtó, hogy vége a távoktatásnak. Az oktatásügyi miniszter arról beszélt, hogy szükség esetén elvégzik a diákok PCR- és antigéntesztelését, de az új tanévet normális körülmények között fogják kezdeni. Hacsak…

Augusztus első napjaiban dr. Branislav Tiodorović, a válságtörzs tagja még úgy vélte, hogy a rendes tanévkezdés feltételei adottak, bár hozzátette, hogy ez csak akkor lehet tartós, ha minél több gyermeket és egyetemistát beoltanak.  Időközben engedélyezték a 12 évnél idősebbek oltását koronavírus ellen.

A fentiekkel szinte egyidejűleg Branko Ružić oktatási miniszter körlevelet küldött az iskoláknak, amelyben megköszöni a beoltott pedagógusoknak, hogy „hozzájárultak a normális oktatás feltételeinek megteremtéséhez”, és „ajánlotta” a többieknek, hogy „mielőbb ők is tegyék meg”. Ugyanabban a levélben „erőteljesen ajánlotta”, hogy a 12 évnél idősebb gyerekek vegyék fel a védőoltást.

 Zsarolás vagy tájékoztatás, feljelentés és petíció

Innentől több vágányon is felgyorsultak az események.

Az új fertőzöttek száma rohamos növekedésnek indult, szinte naponta megkétszereződött, és amikor ez a jegyzet készül, immár a négy számjegyű tartományban mozog.

A miniszteri levél kapcsán különféle vélemények hangzottak el mind a sajtóban, mind pedig az érintett közvélemény és az oktatási szakszervezetek körében.

Egyik legérdekesebb álláspontot maga dr. Predrag Kon fogalmazta meg, aki szerint biztonsági okokból el kellene különíteni egymástól a beoltott és nem beoltott tanulókat (hasonlóan a „barna tálca, fehér tálca” néven elhíresült anyaországi éttermi botrányhoz). A másik kis híján „kiverte a biztosítékot”: eszerint azoknak a diákoknak, akik az „erőteljes ajánlás” dacára sem veszik fel a védőoltást, hetente PCR-teszet kell készíttetni, ráadásul a szülők költségén, heti 9000 dinárért. (Az egyik illetékes megjegyezte: ha sokallják, adassák be gyermeküknek a védőoltást. Az ingyen jár!)

Végül a közvéleményben eluralkodott a vélemény, hogy ha nem is közvetlenül, de különféle nyomással, zsarolással és az online oktatás „rémével” voltaképpen ki akarják kényszeríteni a védőoltás felvételét.

Emiatt Ružić miniszter némi magyarázkodásra kényszerült: „Hangsúlyozom, hogy az iskoláknak kiküldött levél szándéka kizárólag az oltás fontosságáról és a szakma ajánlásairól való tájékoztatást szolgálta, és nem jelent felszólítást a kötelező oltás felvételére, mert azt oktatási miniszterként meg sem tehetem.”

Ettől függetlenül az Elég volt (Dosta je bilo) ellenzéki tömörülés bejelentette: bűnvádi feljelentést tesz ellene, mert hivatali jogkörével visszaélve az iskolaigazgatók közvetítésével „erőteljesen ajánlotta” a gyermekek beoltatását, amivel megsértette gyermekek jogaira vonatkozó jogszabályokat, és „támadást intézett a gyermekek biztonsága ellen”.

A világhálón pedig online petíció indult, amelyben eddig mintegy 6000 szülő „követeli az Oktatási, Tudományos és Technológiai Fejlesztési Minisztériumtól, hogy 2021. szeptember 1-jétől Szerbiában minden tanuló rendes körülmények között vegyen részt az órákon, hogy az egész osztály minden munkanapon járjon iskolába, az órák 45 percig tartsanak, és az ne a Covid–19 elleni oltás felvételétől vagy a PCR-, illetve az antigénteszteléstől függjön”.

Jelenleg a tanévkezdés mikéntje még bizonytalan, ám minden jel szerint a már ismert kombinált modellre kell számítanunk.

 BERETKA Ferenc