Ezerháromszáz kilométert tesznek meg tizenkét nap alatt az egyetemisták, hogy beszéljenek az Európai Unió képviselőivel a szerbiai eseményekről

A blokádban részt vevő diákok közül nyolcvanan egy héttel ezelőtt, április 3-án, csütörtökön reggel kerékpárral indultak el Újvidékről Strasbourgba, hogy az Európai Unió intézményeihez forduljanak. Az 1300 kilométeres út megtételével az a céljuk, hogy felhívják a nemzetközi közvélemény figyelmét a Szerbiában zajló eseményekre.

A diákok Magyarországon, Szlovákián, Ausztrián és Németországon keresztül bicikliznek Franciaországig. A menet várhatóan április 14-én érkezik meg Strasbourgba, az Európai Parlament székhelyére.

A külföldön élő szerbiai polgárok útközben bevárják őket, és szállást biztosítanak nekik az otthonaikban. A kerékpározókkal tart többek között a Vajdasági Ügyvédi Kamara elnöke, Vladimir Beljanski, valamint Radovan Seratlić, a Nova S televízió újságírója is.

Első állomás: Szabadka

Április 3-án éppen kisütött a nap, amikor megérkeztek Szabadka központjába az egyetemisták és kísérőik, akik aznap reggel nyolc órakor indultak Újvidékről. Mosolyogva, néhányan a könnyeikkel küszködve érkeztek meg. A központban tamburazenekar és több száz szabadkai várta őket hatalmas ovációval.

A szabadkai Mihajlo Bolić, a Testnevelési Kar hallgatója az újságíróknak elmondta, egyelőre tele vannak energiával, és bíznak benne, hogy ez a fogadtatás és pozitív légkör erőt ad majd nekik a továbbiakban is.

Szabadkán a Közgazdasági Egyetemen töltötték az éjszakát, ahol főtt étellel várták őket, másnap reggel pedig a Politechnikai Középiskola tanárai sütöttek nekik palacsintát.

Határátkelés és újratervezés

Pénteken, április 4-én fél tíz tájban indultak el a szabadkai Közgazdasági Kar épületétől a következő állomásig, Dunaújvárosig. A kelebiai határra kicsivel tíz óra után értek, a polgárok a kelebiai úton várták, hogy a támogatásukról biztosítsák őket.

„Itt most megnyitunk nekik egy portált, és a szerencse kíséri majd őket egész útjukon. Nagyon sokat várok ettől az úttól. A magyarok is érezni fogják ezt az energiát, később az osztrákok, a németek is, a szerencse és a boldogság pedig végigkíséri majd az útjukat” – mondta egy kelebiai férfi a Szabad Magyar Szónak.

Gabriella is az út mellett várta az egyetemistákat. Azt mondja, az ő gyerekei már külföldön élnek, s ő nagyon bízik abban, hogy ez elhozza most a változást, és a következő generációknak nem kell majd elmenniük az országból.

Az egyetemistákat két furgon is kíséri, az egyikben a szervízt és az ételt, a másikban a személyes holmikat viszik. Több mint 130 kilométert kerekeztek Dunaújvárosig. Útközben 14-es csoportokra kellett szakadniuk, mert nem kaptak rendőri kíséretet, de ez másnapra megváltozott. Soltvadkerten egy szabadkai származású cukrász ingyen fagyival várta az egyetemi hallgatókat.

„Csak semmi pánik: azért nincs Magyarországon rendőri kísérete a kerékpáros szerbiai egyetemistáknak, mert azért fizetni kell, és mivel szinte minden út mellett van kerékpárút is, az autóutakon tilos biciklit vezetni” – tette közzé a Strasbourgba tartó kerékpáros egyetemista csoport egyik tagja a közösségi hálón.

„Ezek az utak szűkek, ezért nem tudunk teljes sebességgel haladni, de biztonságosabb, mint a főúton kerékpározni. Amikor nincs bicikliút, az autóúton haladunk 14-es csoportokban, mivel engedély nélkül ez a törvényes maximum. A menet elején és minden két csoport között egy kísérőautó halad. Előttünk rendőrök mennek, és minden kereszteződésben is van rendőr. A sor végén megy a kamion, a szervíz és a holmijaink. Orvos is van velünk, és egy helyi személy vezet bennünket, aki ismeri az utakat, így tudunk alkalmazkodni a körülményekhez. A biciklizés teljesen biztonságos, csak lassabban haladunk” – írta többek között.

A társaság énekelve ért Dunaújvárosba, azt skandálták, hogy senki sem fáradt, és arról daloltak, hogy „énekelj Szerbia, a nép felébredt”.

Hősök fogadása a Hősök terén: Budapest

Másnap már rendőri kísérettel haladhattak az egyetemisták Budapestig, akik addigra már egy-két esésen és defekten is túl voltak. Nem kevesebb mint 30 kilométer per órás sebességgel haladtak csaknem egész nap április 5-én. Szombaton délután érkeztek meg a Hősök terére. A biciklistákat több százan – többségükben szerbek – fogadták a téren, és terített asztal várta őket, és ott volt Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és olyanok is, akik Szerbiából utaztak azért Budapestre, hogy lássák a menet érkezését, és szolidaritást vállaljanak az érkezőkkel.

Pumpaj, pumpaj, pumpaj, pumpaj, pumpaj, pumpaj, pumpaj! – zengett a Hősök tere.

„Azt akarjuk, hogy teljesítsék a követeléseinket, hogy Szerbiában tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és a világ tudja meg, mi történik a hazánkban” – mondta a HVG-nek Igor, aki a belgrádi egyetemen tanul.

A telex.hu újságírója találkozott két vajdasági származású, szegedi magyar sráccal is, akik „Szeged veletek van” feliratú molinót tartottak. Ők „Szelidarítás” néven (igen, szójáték) alapítottak egy szervezetet, amivel már három szimpátiatüntetést is szerveztek a Dom térre 70–80 fővel. Azért keserűen hozzátették, szerintük a szegedi egyetemistákat annyira nem mozgatta meg a szerbiai tiltakozáshullám. Hogy mi a nagy és nemes végső cél a tiltakozásokkal, arra azt mondta a lány a portálnak: „Jó lenne, ha nem egy ember döntene el mindent Szerbiában”, utalva ezzel Aleksandar Vučić keménykezű irányítására. Szeretnék még, ha az európai szervek a hangágyú március 15-i tüntetésen való bevetése miatt is rápirítanának Belgrádra.

Egy Ivan nevű kerékpáros elmondta a Telexnek utána, hogy egy jobb Szerbiát akar, ami olyan, mint más országok. Az út kemény volt, de megoldották, „az időjárás okés volt, bár egy kis eső elkapott minket, de gyorsan el is ment”. Fel vannak készülve a télies időjárásra dzsekikkel és felszereléssel.

A térre néző szerb nagykövetség előtt nyugalom volt, a követség függönyei gondosan be voltak húzva.

Ezen az útvonalon haladnak

A korábban meghatározott útvonal teljesítéséhez az kell, hogy naponta több mint 100 kilométert tegyenek meg.

Az első napon a diákok Szabadkáig mentek, ami 110 kilométert jelent. Az út során érintették Verbászt és Topolyát. A szabadkai éjszakázás után pénteken Dunaújvárosig 137 kilométert kerekeztek. Április 5-én Budapestig 91 kilométert tettek meg. A negyedik napon az utazásuk Magyarország északnyugati részére vezet, Győrbe: Budapesttől Győrig 134 kilométert kellett teljesíteniük.

A diákok öt nap után várhatóan elhagyták Magyarországot, és beléptek Szlovákiába. Egy pozsonyi fogadás után a tervek szerint Bécsbe indultak, ahol nagy ünnepséget szervezett számukra az ottani diaszpóra. Április 7-ére 144 kilométert megtételét tervezték – ez a legnagyobb távolság a Strasbourgba vezető úton. A bécsi pihenés után április 8-án Emmersdorf an der Donau volt a cél (88 km), másnap pedig Linz (100 km).

Linzből Salzburgba bicikliznek, ami 128 kilométer, majd pihenés után Münchenbe indulnak – április 11-én ezen az úton 131 kilométert fognak megtenni.

Az utazás tizedik napján Münchenből Ulmba mennek, de megállnak Augsburgban. Ulmig 144 kilométer lesz az út, ami a Győr–Bécs-szakasz mellett a leghosszabb táv a Strasbourgba vezető útvonalon.

Ulm után április 13-án Stuttgartba érnek, ami további 96 kilométert jelent. Pihenő után Karlsruhe felé indulnak, ahová 75 kilométert kell megtenniük. A több mint 1300 kilométeres út utolsó napján, április 15-én 81 kilométerre lesznek Strasbourgtól, vagyis az egyetemisták a francia városig több mint 1400, egészen pontosan 1455 kilométert tesznek meg.

 Sok adományozó segíti a fiatalokat

A pedálozó fiatalok menetét sok adományozó támogatta. Az indulás előtti napon a vajdasági gazdák vásárt rendeztek az újvidéki egyetemi kampuszon, aminek a teljes bevételét a bicikliző diákoknak ajánlották fel. Az egyik újvidéki taxitársaság két napon keresztül gyűjtött az utasoktól adományokat, több mint 1500 eurót sikerült így az útra kelő diákoknak adniuk. Emellett rengetegen küldtek anyagi támogatást és tárgyi adományokat az ország minden részéről, de az Európa számos országában élő szerb diaszpóra tagjai is jelentős mértékben hozzájárultak a költségek fedezéséhez. A magyarországi, ausztriai, németországi és franciaországi állomásokon is ők gondoskodnak az egyetemisták és a kísérőik szállásáról és ellátásáról.

Milyen üzenetet visznek az egyetemisták?

„Egyértelmű üzenetet fogunk közvetíteni: a diákok nem adják fel, és következetesen folytatják a harcot egy igazságosabb társadalomért. Célunk, hogy a hangunkat világszerte meghallják, hogy megmutassuk az egységet a jogaink védelmében, és hogy elmondjuk: sem távolság, sem akadályok nem állhatnak a követeléseink elérésének útjába” – üzenték az egyetemisták.

„A levélben minden benne van – minden, ami Szerbiában történt november 1-je, a vasútállomáson történt tragédia óta: a blokádok kezdeteiről, az összes tüntetésről, eseményről és arról is, ami Belgrádban történt a március 15-i nagy tiltakozáson. Mindent leírtunk, a célunk pedig az, hogy felhívjuk a figyelmet a szólásszabadság és más törvények megsértésére Szerbiában. Megbeszéléseink vannak az EU képviselőivel, ők várnak majd minket Strasbourgban, és találkozunk az EU testületeinek és szervezeteinek képviselőivel is” – mondta az egyik egyetemista az út során.

„A szerb kormány nem törődik a polgárai biztonságával és követeléseivel, válaszok helyett gumibotot, párbeszéd helyett cenzúrát kapunk. Hittünk abban, hogy a szabadság és igazságosság alapvető emberi jog, ám most mégis azt látjuk, hogy elveszik ezeket a jogainkat. Ezért kerekezünk el Strasbourgba. Nem azt akarjuk, hogy valaki más oldja meg a problémáinkat, hanem azt, hogy a világ tudomást szerezzen arról, ami Szerbiában történik” –olvasható a menet résztvevőinek internetes oldalán.

Fotóink Budapesten készültek. A biciklisek szabadkai fogadtatásáról Nikola Lučić fotóiból álló képriportunk az 51. oldalon található.

Szerkesztőségi összefoglaló