Akinek van kertje, tudja, mit jelent az, hogy alig volt csapadék az idén. Január óta összesen mintegy kétszáz liter esett négyzetméterenként, s legalább ugyanennyi hiányzik a földnek. Az a kevés, ami ebben a forróságban hullik, már nem segít a vajdasági mezőgazdasági termelőkön sem.
Vajdaságban autózva szomorú látvány fogadja az utazókat. A kukoricaföldeken nem magasodnak zölden a növények, hanem összeszáradva, megégve várják, hogy mi lesz a sorsuk. Valamennyi termésre számítanak a gazdák, de vannak olyan területek is, ahol a szárazság miatt százszázalékos a kár, hiszen térdmagasságig nőtt a kukorica, majd megállt a fejlődésben. Aki később vetett, az még rosszabbul járt.
Nemcsak a takarmányt termelők járnak rosszul. Azok is egyfolytában öntöznek, akik valamilyen zöldségfélét termesztenek, de öntözni kellett a gyümölcsösöket is.
A szakemberek évek, sőt, évtizedek óta hangsúlyozzák: foglalkozni kell a csapadékhiánnyal, különben az egykor Szerbia éléskamrájának nevezett Vajdaságból aligha kerül ki annyi termés, amennyiből saját magunkat is elláthatjuk. Szélvédő övezeteket, fákat kell telepíteni, óvni kell a hummuszt, meg kell oldani az öntözést ott, ahol ennek van értelme. Tervszerűen kell termeszteni a különböző növényi kultúrákat, vagyis nem lenne szabad homokon burgonyát, feketeföldön szőlőt termelni, hanem észszerűen, különben kiszáradnak a kutaink.
S miközben évek óta küzdünk a szárazsággal, az idén Tavankúton már nemhogy öntözni nem lehet, az ott élők már mosni sem tudnak, a helyi közkúton sincs víz. Az észak-bácskai körzetben már annyira lecsökkent a víz szintje, hogy ha a szomszéd is öntöz, nem biztos, hogy nekünk jut aznap víz. Mikor fogjuk fel, hogy ha nem lesz vizünk, nem lesz mit ennünk sem? Szicíliában az idén akkora a szárazság, hogy a gazdák leölik az állataikat, mert nincs őket mivel itatni.
TÓMÓ Margaréta
