A péterrévei Sivó Anikó 13 évvel ezelőtt saját ruhaszalont nyitott a szülőfalujában

Egyedi, különleges, tökéletes – legyen szó menyasszonyi vagy alkalmi ruháról, minden ara, örömanya, első bálozó vagy érettségi bankettező lány álma ez. A péterrévei Sivó Anikó is erről álmodott kezdő varrónőként.

– Adán textil szakon tanultam szabászatot. Jó tanárok oktattak, sok tapasztalatot szereztem és borzasztó kitartó voltam: amikor például nem ment az ujjbevarrás, én addig nem nyugodtam, amíg nem sikerült rendesen, elcsavarodás nélkül megvarrnom a ruhát. A mai napig bosszant ez a hiba a konfekciós ruháknál – mondja Anikó.

A Just Married szalon tulajdonosa nemcsak kitartó, de szorgalmas is: középiskolásként hétköznap tanult, hétvégén egy kávézóban dolgozott, később Adán kezdett el dolgozni egy kötödében, ahol megismerkedett a konfekciós ruhagyártás folyamatával. Sokat varrt és gyakorolt otthon, majd 2009-ben belevágott a saját vállalkozásába.

– A testvéremnek kerestünk esküvői ruhát, én segítettem neki ebben. Ő ismerte fel, hogy ez lenne a nekem való vállalkozás, bátorított és segített is a vállalkozás elindításában. Három-négy év kellett ahhoz, hogy kialakuljon a vevőköröm, és megismerjenek az vásárlók. Kislánykori álom volt ez inkább, mint tudatos döntés: már gyerekkoromban is szerettem ruhákat rajzolni, és most is szeretek: követem a trendeket színekből, anyagokból, és figyelem, de nem utánzom a nagy tervezőket – állítja Anikó.

Ruhába varrt emlékek

Anikó munkáját lassan tíz éve két varrónő is segíti, a sikereket, eredményeket közös érdemnek tartja, és a kínálatot pár éve Lauc Ágota óbecsei gyöngyfűző fejdíszeivel és ékszereivel is ki tudta bővíteni, sőt cipőket is lehet most már gyöngyökkel díszíteni.

– Jó lenne még több embert foglalkoztatni, egy szabó és egy munkavezető is sokat segítene abban, hogy én több időt fordíthassak a ruhatervezésre. Nem a varrást szeretném letenni, mert varrni nagyon szeretek! Az állam azzal segíthetne a vállalkozóknak, hogy olyan körülményeket teremt, hogy az embereknek legyen több pénzük, és én is tudjak nagyobb fizetést adni a munkatársaimnak. Azt látom, hogy a nagyvárosokban az emberek többet tudnak áldozni az alkalmi ruhákra, felénk viszont, ha meg is veszik, csak a fővárosi vagy székvárosi áraknak a töredékét tudják erre szánni – mondja Anikó.

A szalon tulajdonosa sok kedves emléket őriz a munkájának köszönhetően: egy zsinóros zakót felvett kisfiú örömtől csillogó szemét vagy azt az élményt, hogy egy menyasszonynak az elsőáldozási, a bérmálkozási és a ballagási ruháját is ő varrta meg. Egy különleges menyecskeruha is felejthetetlen marad a számára: egy Svájcban élő menyasszony az itthon megtartott esküvőjén úgy szerette volna megidézni nemrég elhunyt nagymamáját, hogy az általa hímzett terítő egy részét bedolgozták a menyecskeruhába – az ötletnek hatalmas sikere lett.

Van igény az egyedi elképzelésekre

Amikor a pályája elején Anikó megnyitotta a szalonját, sokan rácsodálkoztak arra, hogy fiatalon, nőként volt ehhez bátorsága. Azóta tervezőként, varrónőként, vállalkozásvezetőként is sokat fejlődött: a Prosperitati Alapítvány egyik pályázatán vákuumos asztallal működő ipari gőzvasaló vásárlására nyert támogatást, amivel könnyebben és jobb minőségben tudnak dolgozni. Jelenleg a Prosperitati mentorprogramjában vesz részt mentoráltként.

– Most látom csak át igazán, hogy hogyan is kell jól céget vezetni. Szeretném, hogy a jövőben ez az egyszemélyes vállalkozás több lábon álljon, és ne kizárólag rajtam múljon minden, mert jelenleg nélkülem egy napot sem működik. Én évekig mindent félretettem, a munka töltötte ki az életemet, nem tudtam nemet mondani, és ennek persze megvolt a hátránya is, mert a rengeteg munka olykor a minőség rovására ment. Ez egy nagyon tanulságos időszak volt – mondja Anikó.

A fiatal vállalkozónak a csalódástól és a pénzügyi kockázattól tartva eddig nem volt bátorsága továbblépni, fejlődni – a mentorprogramnak és a barátok, családtagok biztatásának köszönhetően most mégis nagy terveket sző, mert úgy gondolja: Vajdaságban is van igény a jó ötletekre, az egyedi, eredeti elképzelésekre.

– Szeretnék üzletet bővíteni, Óbecsén ruhaszalont nyitni és saját ruhamárkát alkotni, amihez persze több segítségre is lesz szükségem. Mivel télen kevesebb a munkánk, ebben az időszakban készítünk majd alkalmi ruhakollekciót, amelyeknek ugyancsak lesz neve. Náray Tamás divattervező, író, festőművész mondta, hogy az ember többször bánja meg azt, amit nem mert megtenni, mint azt, amit megtett az ismeretlen felé. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni: a saját utamat szeretném járni, most ezen dolgozom – mondja Anikó.

FEHÉR Rózsa