Jó húsz éve már annak, hogy Dániában amolyan rögtönzött utcai körkérdéssel fordultunk – találomra – a járókelőkhöz: tudják-e, ki a dán miniszterelnök? Tízből kettő adott valamilyen választ, nyolc azt mondta, fogalma sincs, de nem is érdekli. A két válaszolni próbáló közül az egyik azt mondta, hogy „valamilyen postás a kormányfő”, a másik szerint pedig tán Rasmussen a neve. Meglepődtünk, de vendéglátóink felkészítettek bennünket a polgárok várható ilyen reagálására.

Észak messze van

Most, a világjárvány idején megtartott június 21-ei választások után kiderült: Szerbiában nem lesznek változások, hacsak az nem, hogy ellenzék nélkül kezdhette meg alakuló ülését augusztus 3-án a parlament. Azóta sincs azonban elnök, nincsenek alelnökök, nem alakultak meg a bizottságok Szerbia Népképviselőházában. Kormány sincs, csupán hónapok óta tartó találgatásokról hallani. Újabb és újabb miniszterjelöltek neve bukkan fel a sajtóban, tárcacserékről regélnek a bulvárlapok, de a komolyabb újságok is. Az ügyvezető kormány elnöke – állítólag – marad tisztségében, de nem tudja, kik lesznek a kormánytagok. Azt ugyanis – nyilatkozta Zentán, augusztus 17-én Ana Brnabić – a köztársasági elnök határozza meg. „Az ő alkotmányos joga és feladata a miniszterek megnevezése” – mondta a miniszterelnök, aki majd irányítja a kormányt, amelynek tagjait nem ő választja. Szerbia hatályos alkotmánya ennek ellentmond,  csupán a mandátum odaítélését nevezi meg az államfő feladataként. Igen ám, de ebben az országban az államelnök annak a pártnak is elnöke, amely toronymagasan nyert a júniusi választásokon. Akár jogszerűnek is nevezhetjük tehát, hogy önmagával tárgyal az új kormány összetételéről. Eddig is hetente többször nyilatkozott minden fontos kérdésben – a kormánytagok helyett, amit akár úgy is felfoghatunk, hogy egyébként is ő dönt minden kérdésben. Nem járhatunk úgy, mint a fentebb említett dánok.

Az élet nem áll meg

„Látod, működik az ország így is” – mondja belgrádi kollégám és barátom, arról érdeklődve, hogy a VMSZ milyen szerepet vállal majd az új kormányban. Nem tudok neki érdemleges választ adni, azt mondom, hogy várhatóan, ahogy eddig is, egyfajta politikai pettinget alkalmazva: néhány államtitkári állás erejéig, meg az immár nem igazán szükséges föltétlen parlamenti támogatásig nyilván elmennek, de miniszteri tisztséget nem kérnek, illetve nem vállalnak. Hozzáteszem, hogy nincs rálátásom az általa családi kft-nek nevezett párt működésére, de olyan miniszterjelölteket, mint amilyenek vannak (és lesznek) Szerbia kormányában, az itteni magyarság legerősebb pártja is tudna állítani. Elég a hadügyek eddig irányítóját említenem, netán a munkaügyi tárca vezetőjét, vagy magát a kormányfőt, aki nem igazán avatkozik a saját munkájába. Ana Brnabićot a sajtó egy része egyszerű biodíszletnek tartja, és fikusznak nevezi. Persze, már 2017 áprilisában is sejteni lehetett, hogy a miniszterelnöki széket államelnöki tisztségre váltó Aleksandar Vučić szófogadó kormányfőt, amolyan bólogató Jánost nevez ki utódává, és választása – immár bizonyított tény – telitalálatnak bizonyult, ahogy a napokban megalakuló új kabinet összetétele sem rejt önállóan gondolkodó és cselekvő politikusokat. Na, és való igaz, hogy nem állt meg az élet, holott már száz napja várjuk az új kormányt. (A tájékozatlanokat értesítjük arról, hogy a Horvát Köztársaságban július 5-én voltak a választások, és a szerény többség ellenére két héttel később már felállt az új Plenković-kabinet…)

Trump tava

Szeptember 4-e amolyan vízválasztóként szerepelt heteken át a szerbiai sajtóban, hiszen Vučić elnök az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol az általa vezetett delegáció Koszovó hasonló küldöttségével tárgyalt – amerikai közvetítéssel. A tényekhez tartozik, hogy a prištinai (vagy inkább: Prishtina) küldöttségvezető Avdullah Hoti miniszterelnök volt. Lassan kiderül, hogy az ügyvezető kormány ténykedése idején a szerb nemzeti kincsnek nevezett Gazivode víztározót, amelynek háromnegyed része Koszovó területén van, egyetértően elosztották a tárgyaló felek. Azaz: maradtak a jelenlegi birtokarányok. Abban sem volt vita köztük, hogy a regnáló amerikai elnök nevére kereszteljék át a sok koszovói település vízellátását biztosító mesterséges tavat. Meg is jelentek már a fotók arról, hogy Gazivode új neve: LAKE TRUMP. A fényképet látva visszalapoztam a szeptember 4-ei washintgtoni megállapodások szövegeire, de az új elnevezéssel, illetve átnevezéssel vagy kereszteléssel kapcsolatos részt azokban nem találtam. Lehet, hogy mindez csupán helyszíni és szóbeli megállapodás eredménye, és az is előfordulhat, hogy hamarosan újabb szóbeli megállapodások alapján – egyetértésben – hozott döntésekre derül fény. Elvégre a Fehér Házban a két fél közötti gazdasági együttműködés szerepelt napirenden.

Amúgy meg a „következetes szerb külpolitikával” kapcsolatban álljon itt még egy adalék: az eddigi következetesen „adminisztratív határátkelőnek” nevezett merdarei (Prokuplje felől, a koszovói Podujevo felé menet) átjárót a jövőben Szerbia és Koszovó közösen üzemelteti majd a Washingtonban aláírt megállapodások értelmében.

Utóirat: Nyilvánvaló hogy a napokban megnevezik Belgrádban az új kormány tagjait, befejezi alakuló ülését a Népképviselőház, és megválasztja az új kormányt. „Csont nélkül” – ahogy azt a kosárlabdázók mondják, mivel nincs ellenzék a parlamentben. Az új kabinet mandátuma azonban csupán mintegy másfél évre szól, mert 2022-ben általános választásokat tarthatnak/tartanak Szerbiában – jelezte az államfő. Ahogy húsz évvel ezelőtt is. Ezt hozta nekünk, itt élő embereknek az évekkel ezelőtt beígért aranykor.

NÉMETH János