Pontosan Magyarkanizsa község napján, október 20-án, az első zentai csata 335. évfordulóján – amiről illő lenne legalább megemlékezni, de amióta az „újsütetű” VMSZ-tagok vannak hatalmon a községben, rendre megfeledkeznek róla – az önkormányzat vezetése községnapi ajándékkal kedveskedett minden vállalkozónak, vállalatnak, polgárok egyesületeinek és a civil szervezeteknek. Itt van előttem az ajándék borítékja, rajta áll, hogy október 18-án adták fel a magyarkanizsai postán, azaz szavatolva volt, hogy minden érintett pont a község napján kapja kézhez a küldeményt. A feladó: Szerbia Köztársaság, Vajdaság Autonóm Tartomány, Magyarkanizsa község, Magyarkanizsa Községi Közigazgatása, Helyi Adóigazgatási Osztály. A küldemény elnevezését már korántsem ilyen egyszerű megfejteni, ezért leírom eredetiben: Реш. о з.у.ж.с. бр. 418-2/58/2021 (Решење о заштити и унапређивању животне средине – Végzés a környezetvédelemről és fejlesztésről). Aki megfejtette, esetleg megörülhetett egy lehetséges környezetvédelmi intézkedésnek, de ő is ugyanúgy járt, mint a gyanútlan személyek, ugyanis a levél kibontása után rádöbbentek, a papír egy újabb (mert pár évig ezt nem kellett fizetni) helyi adó fizetési kötelezettségének megállapításáról szól. Mivel sokan megvádoltak már, rosszmájú vagyok, most sem adom alább: igenis ajándékról van szó – ezt később részletezem –, egyedül ott a különbség, az adókötelezettek fogják (utólag) megajándékozni Magyarkanizsa községet!

Igencsak alapos vagyok, így elolvastam a szerbül, cirill betűvel írt végzést, no meg a magyarázatát is – meg vagyok győződve róla, szándékosan nem mellékelték a latin betűs irományt, de még a magyarra fordított változatot sem –, ráadásul, mivel igencsak kis összegről van szó, a többség minden ellenkezés nélkül fogja majd magát, és befizeti a kirótt „sarcot”.

Már a bevezetőben felsoroltak minden olyan törvényt és jogszabályt, amely felhatalmazza az önkormányzatot a helyi adók, illetékek és egyéb járulékok fizetési kötelezettségének kirovására, egyedül „elfelejtették” megemlíteni, mely törvény írja elő a környezetvédelmi illetéket. Nem voltam rest és megkerestem, ez a közjavak használati illetékeiről szóló törvény. Nem szándékozom az egész törvényt kivesézni, ugyanis már a 4. szakasz első bekezdésének 8. pontjában megtalálható, hogy fizetni kell környezetvédelmi illetéket, amit – esetünkben – a 99. szakasz első bekezdésének 5. pontja környezetvédelmi és fejlesztési illetéknek határoz meg. Csakhogy a 134. szakasz első bekezdésének első és második pontja egészen pontosan felsorolja, ez esetben ki az illetékfizetés kötelezettje.

  • Az a jogi személy és vállalkozó, amely olyan meghatározott tevékenységet folytat, amely kihatással van a környezetre, valamint magánszemlély, aki környezetváltozást idéz elő;
  • Tehergépjármű tulajdonosa, valamint azok a személyek, akik kőolaj és kőolajszármazékokat vagy -termékek, vegyi termékeket és félkész termékeket, valamint veszélyes anyagokat szállítanak az iparból vagy az ipar részére egy helyi önkormányzati egység, illetve a Szerb Köztársaság szempontjából fontos, veszélyeztetett környezeti státusú területen.

Nehogy az higgyék, hogy a törvényhozó megfeledkezett arról, hogyan kell kiszámítani ezt az illetéket, ugyanis ez is megtalálható a törvény végén táblázatba foglalva, ezért közzé is teszem:

  1. táblázat – A környezetvédelmi és fejlesztési illeték magassága
No. Az illeték tárgya Alap Az illeték maximális összege
1. Szállítás (RSD/t)
Kőolaj, kőolajszármazékok vagy nyersanyagok, vegyi termékek és félkész termékek, valamint más iparból származó vagy az iparnak szükséges veszélyes anyagok t 102,82
2. Tevékenységek Az illeték összege
A környezetre hatással levő meghatározott tevékenységek végzése. A szennyezés mértéke, illetve a környezetre való negatív hatás foka, amely a környezetre hatással levő tevékenység végzésekor következik be. A környezetre hatással levő tevékenység végzésekor szerzett jövedelem 0,4 százalékig terjedő összege

Most már értem (habár fel nem foghatom), hogy azok a lányok, akik az oromhegyesi sportegyesületben kézilabdázással foglalkoznak, sokkal több oxigént használnak el, mint a számítógépek és más elektronikus eszközök világába bezárkózott, amúgy fizikailag tunya kortársaik, ezért bizony meg kell őket, a szüleiket, na meg a velük foglalkozó szakembereket is büntetni. Már csak az nem világos, a könyvelő-, a tervező- és egyéb irodák milyen tevékenységgel idézik elő (úgy tűnik: „készakarva”) Magyarkanizsa község, no meg egész Szerbia élő környezetének szennyezését!

Attól félek, ez nem egyedi megoldás, a többi községben élők is várhatják az új sarc kivetését, majd – ha másként nem megy, erőszakos – begyűjtését is.

BALLA Lajos