A Belgrádi Egyetem Bányászati és Földtani Kara geológiai vizsgálatokat végez majd Óbecsén – Az 1968/69-es, 7 hónapig tartó gázkitörés öt emberéletet követelt

Magyarországon az első artézi kutakat az 1800-as évek első felében fúrták. A kezdeti sikerek után a század második felében gombamód szaporodni kezdtek az újabb és újabb fúrások. Halaváts Gyula, a Földtani Intézet geológusa így írt erről 1909-ben: „Ma már biztosan állíthatjuk, hogy az Alföldön jó és egészséges víz csak az artézi kutak útján nyerhető.”

A „jó és egészséges vizet” a 200–300 méter mélységű artézi kutak szolgáltatták, amelyek akkoriban kis sótartalmú, enyhén langyos vizet adtak és – a kedvező mélységi nyomásviszonyoknak köszönhetően – szivattyúk használata nélkül a felszínre törtek. Az első sikeres próbálkozások után százszámra mélyítették az artézi kutakat az Alföldön, melyek száma az 1900-as évek elejére már ezer fölé emelkedett – írja Babinszky Eszter az Élet és tudomány 2019/17. számában.

Óbecsén jelenleg négy aktív ártézi kút működik, egy-egy a város központjában, az Elektrovojvodina épületénél, az Uroš Predić utcában a valamikor malomnál, valamint a Köztársaság és a Fő utca sarkánál – ez az ún. kétfolyós ártézi kút. Az első kutat még 1904 decemberében fúrta ki Soós Károly hódmezővásárhelyi kútfúró mester az akkori Szent István, ma Szabadság téren. Ez a kút egészen 1988-ig működött, akkor revitalizálták, ezt követően pár évig még működött. 2005-ben egy új kutat fúrtak a régi mellett.

Azt, hogy összesen hány inaktív kút lehet a városban, megbízható nyilvántartás híján még a szakemberek sem tudják megmondani.

 Két inaktív furat aktivizálódott két nap alatt

Óbecse község válságtörzse először március 8-án, majd március 10-én is rendkívüli helyzetet hirdetett a város különböző részein. Először a második helyi közösségben (az Alsóvárosban), a Köztársaság és a Nikola Tesla utca sarkán alakult ki vészhelyzet, ugyanis egy itteni inaktív kútnál észleltek gázszivárgást.

– Ebben a kereszteződésben három furat létezik. Az egyik a múlt század elején lett kifúrva, a 80-as évek végén leállt, és nem lehetett újraindítani – ez egyelőre „csöndes”, lebetonozták, de nem a törvény szerint előírt likvidációs eljárással. 2005-ben fúrtak itt újabb kutat: Galánta testvérvárosunktól kaptunk pénzt két kút kifúrására, ekkor készült el a központi új kút és a most feléledt alsóvárosi, amely csupán egy évig működött, és már a kezdetektől gond volt vele, de nem likvidálták. 2012 márciusában kezdték el fúrni a harmadik kutat ettől a kúttól nagyjából 10 méterre: amikor már a beindításhoz kompresszorozták, 300 méter mélyről megindultak a gázok, ezzel együtt víz és homok tört a felszínre nagyjából 10 méter magasan. Akkor ezt a kutat a NIS kőolajipari vállalat rögtön likvidálta. Szerencsére senki nem sérült meg. A 2005-ben fúrt kút február végén kezdett el habzani, sistergést is lehetett hallani, majd fél méter magasba fölnyomta a vizes, homokos keveréket, és félő volt, hogy föltör a gáz. Mivel ezúttal nem volt gázkitörés, a NIS különleges egysége egyszerűbben és gyorsabban el tudta végezni a likvidálást, amelynek során gyorsan kötő cementmasszával zárják le a kutat – tudtuk meg Kuti Gábortól, a Vodokanal Közvállalat műszaki igazgatójától.

A mérések szén-dioxidot, kén-hidrogént és metángázt mutattak ki ennél a kútnál, és ez utóbbiból volt a legtöbb, ezért 30 méteres körzetben evakuálták a lakosságot. A furatot március 12-én sikerült elzárni.

Még be sem fejezte a munkát itt a NIS, amikor alig két km-rel ettől a helyszíntől, a sportközpont kültéri medencéinél lévő inaktív, nagyjából 100 éves kútnál is vízmozgást és habzást észleltek, és jelentős koncentrációban metán jelenlétét is tapasztalták, ezért két nap múlva az első helyi közösségnek ezen a területén is rendkívüli helyzetet hirdetett a községi válságtörzs.

– A metán, amely 4–15%-os koncentrációban robbanékony, zárt területen jelent komoly veszélyt, ezért kinyitották a kút fedelét. Minden sárga kútnál jön ki egyébként metán, a gyerekek meg is szokták gyújtani, hogy égjen – ez 4% alatt tulajdonképpen veszélytelen – tette hozzá Kuti.

Lakossági találgatások szerint és a NIS munkatársainak nem hivatalos véleménye szerint is a földrengések hatással lehettek a 300–400 méteren lévő vízhordó rétegekre, ilyenkor megváltoznak az egyensúlyi állapotok, és ez indíthatta be az inaktív kutakat.

A pánik nem indokolt

A belgrádi származású Ljubomir Pavlović geológus mérnök 1986 óta él Óbecsén, a Naftagasnak dolgozott kőolaj- és gázfuratokon. Szerinte nincs kapcsolat a földrengés és a kutak aktiválódása között, hiszen ezek a távoli földrengések 10–12 km-es mélységről indulnak.

– Ami itt történik, az természetes folyamat: a gáz migrál, mozog a felszín alatti porózus közegben, és ha talál magának utat, föltör – ezért habzott, de semmi különös nem történt volna. Nagy veszélyt nem jelentenek ezek a jelenségek, általában pár nap alatt kifulladnak. Figyelje meg a kétfolyós ártézi kutat: fölül van egy perforált cső, ott jut ki a gáz, a víz pedig kétoldalt folyik ki. A metán nyílt lángra lobban be, és a koncentrációjától függ, hogy hány méteres körzetben kell védőmaszkot viselni – mondja az immár nyugdíjas szakember.

Pavlović szerint a 2012-es alsóvárosi gázkitörés szakmai hiba volt, mert úgy fúrt ott a kivitelező, mintha egy közönséges kútról lenne szó, ezért, amikor a végső szakaszba értek, megindult a gáz. Bár akkor látványos volt a gázkitörés, a nyomás nem volt nagy, ezért nem volt akkor sem ok pánikra. A geológus mérnök szerint nagy gond viszont az, hogy a kutak feletti tulajdonviszonyok a legtöbb esetben rendezetlenek.

Ezzel Kuti Gábor is egyetért: jogszerűen intézkedni csak rendezett tulajdonosi viszonyok mellett lehet, de addig is, amíg ez nem történik meg, figyelni fogják a kutakat.

– A szubártézi kutak 140 méter mélységig mennek, nem ömlenek ki maguktól, ezeket hívjuk mi fehér vizes kutaknak. Az ártézik 250–350 méter mélyek, melegebbek, sárgábbak. Óbecsén emellett van három hidrotermális furat, ezeket a NIS működteti: az egyik az Erdőtelepítők Parkjában, a Miloš Crnjanski utca végén, ebből fűtik a sportközpontot, a medencét, a jódfürdőt, talán a szállodát is. A Flora gyár területén van egy 500 méteres termálfurat, és a legújabb, közel 1000 méter mély furat a zsilipnél, amit még nem használnak. Ebből 65–67 fokos víz jön ki – mondja Kuti Gábor.

A törvény szerint minden inaktív ártézi kutat azonnal likvidálni kell, de mivel ritkán van gazdájuk, és sok pénzbe is kerül, ez általában elmarad. Több olyan is kút is lehet, amelynek a létezéséről nem tudnak – a sportközpontnál is csak most derült ki, hogy négy, valamikor a jódfürdőt szolgáló furat is van közvetlenül a medence mellett, pedig eddig csak egyről tudtak a szakemberek. A becslések szerint nagyjából 10 inkatív ártézi kút lehet a város területén.

Március 22-én a Belgrádi Egyetem Bányászati és Földtani Kara és a NIS szakemberei megbeszélést tartottak az óbecsei illetékesekkel. Zoran Grbić, a Vodonal Közvállalat igazgatója érdeklődésünkre elmondta: a sportközpontnál lévő kútnál a NIS méréseket végez egy szondával, ezt követően pedig ezt a kutat is likvidálni fogják. Az is kiderült: ez a kút a NIS tulajdona. Grbić szerint a belgrádi kar föld alatti vizsgálatokkal egy értékelést készít majd a város összes inaktív kútjáról, és ezeket mind likvidálni fogják.

A bácskai vulkán

Ljubomir Pavlović szerint az emberek napjainkban sokszor ok nélkül pánikolnak.

– Emlékszem, hogy a Mézesdűlön, a régi gázkitörés közelében szinte egy tó alakult ki, ott korcsolyáztak az emberek. Este meggyújtották a mocsári gázt, annak a fényében korcsolyáztak este. Akkor senki sem pánikolt! – mondja.

Óbecse az egész területével egy szén-dioxid-gázrétegen fekszik. Az újvidéki Naftagas Kőolajkutató Vállalat 1968. november 10-éig négy helyen végzett fúrásokat, és mindegyik kútból meleg víz tört fel. Ezektől távolabb, a mézesdűlői Holt-Tisza medrében már 1100 méternél jártak, amikor november 10-én az 5-ös számú fúrótoronyból óriási sistergéssel földgáz tört elő. A Bečejske novine (Becsei újság) első tudósítása még arról szólt: a föltörő szén-dioxid a Naftagas szakemberei szerint nem jelent veszélyt a lakosságra, a robbanás veszélye kizárt, húsz nap alatt „kifújja“ magát, és azt is cáfolták, hogy az elfojtásához külföldi szakemberekre lenne szükség.

Egy héttel később a kráter váratlanul szélesedni kezdett, több helyen gejzírek törtek fel, a föld pedig futóhomokként nyelte el a fúrótorny egy részét. A fülsiketítő, folyamatos morajlás miatt a környéken nem tudtak aludni az emberek, az állatok nem ettek, mert a takarmányuk homokos lett, a furat 3 km-es körzetében pusztultak a méhek – csak a tolvajoknak kedveztek ezek a körülmények, akik több helyre is betörtek ez alatt az idő alatt.

Az igazi tragédia azonban 1969. április 11-én virradóra történt – épp akkor, amikor a szakemberek már hozzáláttak, hogy vasbeton beöntésével és egy acélharang felszerelésével elfojtsák a gázt, az földrengésszerű dübörgéssel föltört. „A furatból óriási robbanás közepette kirepült a csőfej, és a gáz 40-50 méter átmérőjű kárteren keresztül hatalmas földdarabokat dobálva mennydörgésszerű morajlás közepette tört elő. Az öt hónapja tartó fülsiketítő sistergés abbamaradt. A lakosok és a Naftagas szakemberei is azt gondolták, hogy hamarosan megszűnik a bácskai vulkán tevékenysége“ – írta meg a Bečejske novine magyar tudósítója is.

Azon a csütörtöki éjszakán öten – Miroslava Dragin háztartásbeli, Nikola Popov földműves, Kosta Vaščić sofőr, Molnár Ferenc földműves és Branislav Korać, a Duna–Tisza–Duna fiatal technikusa – életüket vesztették gázmérgezés miatt.

Ehhez fogható gázkitörés a korabeli sajtó szerint akkoriban példa nélküli volt a világban: a bácskai vulkán dühöngése 206 napig tartott, és csak 1969. június 6-án állt le – gyakorlatilag a furat beomló falai fojtották el. A munkálatokban végül franciaországi és magyarországi szakemberek is részt vettek.

Azokat, akik április 11-én éjszaka életüket kockáztatva mentették az embereket, kitüntetésre terjesztették fel, a vrdniki mentők és az újvidéki tűzoltók mellett közöttük volt az óbecsei Gulics Pál, Milan Dimitrov, Gregor Ferenc és Dobrivoj Popov tűzoltó, valamint Fogarasi István katona is.

(folytatjuk)

FEHÉR Rózsa