Már-már a csapból is a jadarit bányászásának a lehetősége folyik, boldog és boldogtalan érvel pró és kontra. Ráadásul napról napra egyre tömegesebb tüntetések zajlanak a bányászás ellen. A hatalom szinte rákényszeríti még az egyszerű embereket is, hogy nyilatkozzanak arról, szükséges-e Szerbiának az érc kibányászása, de nem a valóságot és a veszélyeket domborítják ki a döntéshozók, csak azzal érvelnek, mekkora pénzt (azaz jólétet) fog mindez biztosítani Szerbia polgárai számára.

 Gyurcsány után szabadon: Hazudtak éjjel, hazudtak nappal…

Eközben nem beszélnek arról, hogy az ausztrál Rio Tinto mit jelentetett meg 2002-ben, vagyis két évvel azután, hogy „betette a lábát” Szerbiába. Ha valaki nem tudná, akkor be kell számolnom arról, hogy 2020. december 10-én nyilatkozatot juttatott el az Ausztrál Értéktőzsdének a tulajdonában levő, Jadarban található eredeti érctartalékokról1. Érdemes a 27 oldalas dokumentum első mondatát szóról szóra idézni: „A Rio Tinto nyilvánosságra hozta az eredeti érctartalékokat, valamint frissítette az ásványkincseket a 100%-ban tulajdonlott, Nyugat-Szerbiában létrehozott Jadar lítium-borát projektumban.” Nem szeretnék belebonyolódni a kémiával kapcsolatos tényekbe, mindez eredetiben (angolul) is elolvasható. Még hozzá kell tenni azt is, hogy a Jadar völgyében a 16,6 millió tonna érctartalék nemcsak 1,817% lítium-oxidot (Li2O), hanem 13,4% bór-oxidot (B2O3) is tartalmaz. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kormány és az államelnök is félrevezette a nyilvánosságot (hazudott) – ezt teszi folyamatosan azóta is –, a projektum ugyanis már két éve nem Szerbia, hanem a Rio Tinto tulajdonában van.

Ez-az még hátravan!

Nem lehet megkerülni, hogy a Jadar völgye felkeltette sok szakértő és „szakértő” figyelmét, én csak egyet említek, Sidharth Talan ausztrál üzleti elemzőt, aki az említett nyilatkozat előtt (ugyanabban az évben, csak júniusban) elkészített egy rövid értékelést Miért más a Jadar-lítium-lerakódás?2 címen, ebből idézek a közvélemény számára nem ismert mondatokat:

– „a Rio Tinto újjáéleszti a 2,4 milliárd dolláros projektet, amely Európa lítiumszükségletének 90%-át képes kielégíteni.”

– „A jadarit ásvány – LiNaSiB3O7(OH) – nevét a lelőhelyéről kapta, egy lítium-borát ásvány, szerkezetében és összetételében elsőként fedezték fel a világon, természeténél fogva törékeny és porózus természetű. A lítiumagyag-lerakódások közé sorolható, amelyek a globális lítiumlelőhelyeknek csak 8%-át teszik ki.”

– „a Jadarit ásvány lágy vagy közepes keménységű”

– „A Jadar érclelőhelyen a kiaknázás várhatóan az olcsó dél-amerikai lítium-sóoldat-műveletek (2000-3000 USD/tonna) és a viszonylag költséges ausztráliai keménykőzet-lítium-műveletek (>4000 USD/tonna) között helyezkedik el.”

– „mivel a Jadar esetében a bányászással párhuzamosan lehet kinyerni a lítiumvegyületet (szerintem még a bórvegyületet is), így együttesen nagyobb értéket biztosít a készpénzköltség és a lítiumbányászat termelékenysége tekintetében a Rio Tinto számára.”

Így válik érthetővé a német kancellár az országa és az EU érdekében kifejtett lobbizása, mert Német- és Csehországban (na meg Portugáliában, Spanyolhonban stb.) az ott korlátlan mennyiségben megtalálható egyéb lítiumérc a nagyon költséges keménykőzet-lítium-műveletekkel, na meg ne felejtsük el, igencsak hosszú ideig tartó munkával nyerhető ki (az ottani környezetvédők tiltakozása még ezt is gátolja).

Be kell ismerni, a kutyát sem érdekeli a szerbiai diktatúra, a lényeg: addig, amíg nem válnak mindennaposan használhatóvá a szilárd test meg a tengervíz alapú akkumulátorok, a Jadar völgyében el fog fogyni a jadarit, de sebaj, ha még marad valamennyi kitermelésre, akkor azzal meg lehet oldani nemcsak a Szerbiában, hanem egész Európában előállított kerámiatermékek mázzal való beborítását. Igaz, ma már Zsombolyán és Nagykikindán elfogyott a sárga és a kék agyag is (kaolin csak elvétve található), de ne felejtsük el, Magyarkanizsán még van (de ki tudja, meddig).

A letisztázatlan kérdések

Vannak válasz nélküli, előre nem látható problémák. Tételezzük fel, hogy beindul a Jadar völgyében a bányászás. Tudja-e valaki a következő kérdésekre a választ?

– Mi lesz a Jadar folyócskával? Ha a medre alatt fog folyni a bányászás, akkor történjen az bármilyen modern technológiával, a víz – természete miatt – elfolyik a mélybe. A másik megoldás: el lehet a folyócskát új mederbe terelni – de mindkét esetben mi marad a völgyében? Kopár, holdbéli táj?

– Ahhoz, hogy a jadarithoz hozzáférhessenek, el kell távolítani a felette levő földet és köveket. Mennyit, hogyan és hova?

– Ha a bányászással párhuzamosan fog folyni a lítium- és bórvegyületek kioldása, milyen oldószert fognak használni?

– Ha sikerül kioldani a fémvegyületeket, akkor mi lesz a visszamaradt 80–85%-nyi meddő anyaggal? Hogyan és hova fogják eltávolítani a felhasznált oldószer maradékát?

Nem tagadom, sejtem a várható válaszokat, de azok szinte minden szava józan, paraszti logikával támadható. Így nem marad más hátra, várok. De valami miatt úgy hiszem, nem a szebb jövő fog bekövetkezni!

________________________

1 https://minedocs.com/21/RT-Jadar-Reserves-2020.pdf

2 https://www.linkedin.com/pulse/why-jadar-lithium-deposit-different-sidharth-talan/

BALLA Lajos