A Népért és az Országért vagy a Népért és Államért? Több változatban is forog a neve, szerencsére még nem közszájon, csupán az itteni magyar sajtóban annak a mozgalomnak, melynek megalakítását Szerbia elnöke jelentette be már jó régen. Az elnök korábban azt mondta többször, hogy erre március 28-án kerít sort, szakít időt bokros teendői közepette. Elmaradt. De ami késik, nem múlik, írja a rezsimsajtó. Az egyik ezek közül – mert van sok a hatalmat támogató újságból, rádióból és televízióból – tudni véli, hogy az alakuló rendezvénysorozatra április 11. és 13. között kerül sor. Tehát háromnapos lesz „Szerbia történelmének legtömegesebb” nagygyűlése. Az idézőjel csak azért van, mert ezt többször mondta az elnök díszpompásan, ha jobban tetszik: cicomásan, ahogy tőle megszoktuk. Nagy izgalommal várjuk. Mármint az áprilist.

Halogatás

Korábban április 4-ét emlegették új alakuló dátumként, de erről lemondtak – talán. Azért talán, mert mindez csak találgatás. sajtótippelés, saccolás. Sajnos ehhez is hozzászoktunk, hogy a szenzációhajhász bulvársajtó előbb értesül és tesz közzé olyan híreket, amelyeket tízszer megfontol, ellenőriz a köz érdekeit szolgáló újságíró. Állítólag azért nem jó április 4., mert az a Belgrádi Egyetem hallgatóinak a napja. Nem vagyok meggyőződve ennek valósághátteréről. Nagyobb dolgok sem jelentenek akadályt ennél a hatalomnál, ha nagyon akarja. Meg abban sem vagyok biztos, hogy ilyen apróságok egyáltalán eljutnak annak a fülébe, aki mindennek a megmondhatója. Más oka lehet a hezitálásnak. Mi csak tamáskodhatunk felette, mint a legutóbbi nagy ámítási, becsapási kísérlet, a hangágyú körüli bonyodalmak esetében, amikor azzal kezdődött a hatalmi kinyilatkoztatás, hogy Szerbiának nincs is ilyen fegyvere, aki ezzel kapcsolatban hamis híreket terjeszt, zavarja a közvéleményt, azt őrizetbe vesszük. Van ugyan ilyen fegyver, de az eredeti csomagolásban valahol fenn a padláson vagy a rendőrség, katonaság, titkosszolgálat pincéjében. Van, de nincs felszerelve. Fel van szerelve a járművekre is, de nem használtuk. Mondotta mindezt az elnök meg annak hű, de rövid pórázon tartott cimborája, a belügyminiszter.

A tétovázás nem töprengést jelent ennél a hatalomnál, de arra utal, hogy a Szerb Haladó Párt nem találja a felülkerekedést biztosító helyet ebben a társadalmi válságban. Ilyen volt a hangulat a Sremska Mitrovica-i, vagy akinek jobban tetszik, a szávaszentdemeteri nagygyűlés előtt is. Két nappal az esemény előtt még nem lehetett pontosan tudni, hol lesz a helyszín, ami arról tanúskodik, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS) nem ura a politikai lendületnek, annak a dinamikának, amelyet a társadalmi válság diktál. Márpedig az elnök új mozgalma nyilván a haladókra akar építeni, mint ahogy tette ezt az SNS alakulásakor Tomislav Nikolić. A radikálisok nélkül ez a párt nem születhetett volna meg, vagy halva született volna. Habozott is a mostani államfő vagy 10 napig, majd csatlakozott Nikolićhoz.

Akadémikusok itt és ott

Nos, ilyen politikai állapotok között kellene létrehozni a Népért és az Országért vagy a Népért és Államért mozgalmat, melynek kezdeményező bizottságában akadémikusok (Bálint Béla orvos, Svetislav Božić zeneszerző), egyetemi tanárok (Svetlana Miletić Drakulić, Nenad Arsović, Goran Stanojević, Đuro Macut, Boris Bratina, Branko Rakić, Dejan Đurđević – az első négy orvos, majd egy bölcsész, két jogász), valamint Marina Papadakis banki jogász és Demo Beriša volt katonatiszt. Ők a becsületes értelmiségiek, szemben a négy szerbiai egyetem tanári karával, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia végrehajtó bizottságával, a művészekkel (írók, festők, színészek, rendezők stb.) és hát persze a jövő akadémistáival, az egyetemistákkal – azokkal a diákokkal szemben, akiket ismét elkezdtek verni. Hol máshol, mint Újvidéken. Sajnos az, hogy a bűn visszatér az eredeti helyszínre, nem jelenti azt, hogy vége a történetnek, csak azt, hogy a mindennek megmondhatója ebben az országban nem politikai módszerekkel akar véget vetni, a válságnak, hanem rendőrök, utcai fenegyerekek, szurkolók módszerével: erőszakkal, fenyegetőzéssel. Meg hát a korrupcióban jártas emberek tecnikájával, a megvesztegetéssel.

Félelemkeltés

Most már nemcsak az egyetemistákban akar félelmet kelteni, hanem mindenkiben. Az országot meg a világot járva üzenget népének – azoknak, akikben bízik, meg azoknak, akiket ellenségnek tart. Leskovaci tartózkodása során, ahol a „néppel beszélgetett”, kioktatási, megleckéztetési rohamában azt mondta, követelni fogja az állami szervektől, hogy minden pillanatban, minden helyen mindenre reagáljanak. „Azokat a rendőröket, akik nem akarják védeni a jogrendet és a törvényt, lecseréljük. Azokat az ügyészeket, akik nem akarják védeni a rendet és a törvényt, lecseréljük“ – üzente a helyi színházban összegyűlt embereknek. Válogatott embereknek, mert a tiltakozókat rendőrkordon állította meg a szándékukban, hogy ők is kérdezzenek vagy mondjanak valamit. De a rendőröknek kifinomult hetedik érzéke van. Tudták előre, mit fog mondani az elnök. A telepátia érzékére támaszkodva elkerülték, hogy lecseréljék őket.

Az ügyészek meg a bírók már nehezebb súlycsoportba tartoznak. A múlt hét derekáig mintegy hatszázan írták alá az elnök lecserélési kijelentését kifogásoló nyilatkozatot, melyben kifejtik, nem akarnak engedelmeskedni a politikai utasításnak, parancsnak. A Szerb Bírók Egyesülete közleményben szállt síkra a joguralom, a hatalom megosztásának elve, a független bírói hatalom megőrzése és a jogállam mellett. Nyilván erre utalva mondta a parlament védelmi és belügyi bizottságának az elnöke, hogy „az ügyészség önálló ugyan, de nem független”. A parlamenttől, annak bizottságától, illetve tőlem, értsd: az elnöktől függ. Volt kollégáról van szó, aki újságírónak mondta magát, aki előbb szocialista, majd haladó színekben mászott felfelé a politikai létrán.

Külön közösséget képeznek a pedagógusok, azok az általános, középiskolai meg egyetemi tanárok, akik vállalták diákjaik meg a társadalom követeléseit, a meglévő rendszer elleni harcot. Ők vannak talán a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Esetükben a lemondásban levő miniszter asszony azt mondta, mindenkit a munkája szerint kell fizetni. Tehát nem elegendő az iskolában lenni, tanítani is kell. Kit? – kérdezik a tanárok. Bár az az igazság, sok helyen megkezdődött az oktatás. Nem így az egyetemeken, ahol az elnök krumplit ígért azoknak a professzoroknak, akik pártolják a diákjaikat. Elszomorító, alpári beszéd egy államfő szájából. Megszoktuk már. A cinizmus meg a gőg sajátos keveréke, az itteni választópolgárhoz szóló hangnemben. Így a szolgával sem beszél egy úr, legfeljebb a rabszolgával. Ennél csak a bulvársajtó rosszabb, amely nyaktilóval fenyegeti a kódexhez ragaszkodó újságírókat, a hidakon tiltakozókat pedig a folyókba való vetéssel. Lehet ilyen történelmi, mozgolódásos időben össznemzeti mozgalmat alakítani?

ÖREG Dezső