Húsz hónapja tombol a járvány, s az egész világon egyre komolyabb a helyzet. A tudósok hada dolgozik azóta az ellenszerek kifejlesztésén, nem is sikertelenül, immáron többfajta védőoltás áll az emberek rendelkezésére, de még mindig nem látni ennek az állapotnak a végét. Sőt! A szakemberek szerint még az elkövetkező esztendőben is számolnunk kell a jelenlétével és a káros hatásával.

Az áldatlan helyzet alól Szerbia sem kivétel, mi több, az úgynevezett Delta-változat „betörésével” ez egyre inkább súlyosbodik. A kormány már tavaly tavasszal összeverbuvált egy válságtörzset, amelynek feladata volt, és jelenleg is az, hogy megfelelő intézkedések javasolásával az ország vezetése gátat szabjon az emberek ezreinek életét követelő világjárványnak. Szükség szerint hetente, olykor gyakrabban is az ország legnevesebb járványügyi szakorvosai folyamatosan érvelnek a szerintük szükséges korlátozások megtétele mellett, de a döntés nem az ő kezükben van. A törzsben helyet kaptak a kormány és a gazdaság képviselői is, akik szavazattöbbségükkel rendre „lesöprik” az asztalról a nekik nem tetsző előterjesztéseket.

Vannak azonban a hatalomhoz dörgölődzni nem szándékozók is. Ők nyíltan kimondják véleményüket, tetszik ez a hatalmiaknak, vagy sem. A napokban Dragan Delić, a fertőzések és májbetegségek szakorvosa kertelés nélkül kikelt a jelenlegi gyakorlat ellen. Szerinte elfogadhatatlan, hogy az „agresszív tudatlan” politikusok a saját „szakértői” álláspontjukat a válságtörzs egészségügyi szakértőire kényszerítik.

– Ezzel semmibe veszik az orvosok tudását és tapasztalatát, és előtérbe helyezik a butaság járványát és az értelmiségi szélhámosságot – dühöngött a szakorvos. Szerinte egyes, a gyakorlatban alig valami eredményt felmutatott politikusok a megváltó szerepében tetszelegnek, s kisajátítják maguknak az orvosok hatáskörét.

A méltatlankodó szakember egyébként a Belgrádi Egyetem Orvostudományi Karának tanára, a közelmúltig a fertőző és a trópusi betegségekkel foglalkozó klinika igazgatója volt, a szavait tehát nem volna szabad semmibe venni.

A fentiekkel kapcsolatban (vagy ellenére) aligha kétséges, hogy furcsa dolgok történnek a járvánnyal foglalkozó válságtörzs ülésén, illetve az ott elhangzó javaslatok további sorsával kapcsolatban, eddig ugyanis meglehetősen kevés, elsősorban a drasztikus szigorításokkal kapcsolatos ötletre bólintott rá a kormány. Az orvosok már másfél éve „rágják” a döntéshozók fülét, hogy ne bánjanak kesztyűs kézzel a járványügyi intézkedések megszegőivel szemben. Ha szükséges, az emberi jogok bizonyos és – természetesen – ideiglenes korlátozásával is számolni kell, ha minél gyorsabban elejét akarjuk venni a fertőzés katasztrofális méretű terjedésének. A helyzet ugyanis több mint komoly, hiszen az egészségügyi dolgozók túlterheltsége, a kórházak kapacitáshiány immáron odáig terjed, hogy még a zentaihoz hasonló kisebb kórházakban is csupán az életmentő, illetve a sürgős eseteket képesek ellátni, az erőfeszítések ellenére azonban az áldozatok száma szinte naponta egyre csak nő.

Ennek a helyzetnek van egy másik vetülete is, amellyel, legalábbis eddig, hivatalosan és nyilvánosan senki sem foglalkozott. Rengetegen arra szeretnének választ kapni, hogy vajon hány ember halt meg azért, mert az orvosok, nővérek átcsoportosítása miatt nem kaphatta meg a kellő ellátást? Persze, lehet átkozni és bírálni az orvosokat, s azzal vádolni, hogy a munkahelyükön nem dolgoznak teljes erőbedobással, hanem energiájukat a magánklinikákon való másodállásuk ellátására tartalékolják. Ebben van logika, és a mindennapi tapasztalt sem mond ennek ellent. Ugyanis, ha figyelmesen áttekintjük Vajdaság bármely magánklinikája bedolgozóinak névsorát, könnyen megállapítható, hogy ott legtöbb esetben azok a szakorvosok szerepelnek, akikkel az állami rendelőkben is találkozhatunk. Ebből pedig az következik, hogy ha az egészségházban, kórházban sehogyan sem tudunk időpontot kapni, kénytelenek vagyunk a magánpraxishoz fordulni. Ha van rá pénzünk. Mert a mi körülményeink között a többszöri hozzájuk fordulás nem éppen olcsó dolog.

S amíg a köznép ezekkel a hétköznapi gondokkal foglalkozik, a járványügyi válságstáb a szakvélemények szempontjából kétfelé szakadt. Míg a szakorvosok rendre a szigorításokat erőltetik, a törzsben helyet foglaló politikusok és a gazdasági „szakemberek” minden módon igyekeznek meggátolni a gazdaságra esetleg hátrányosan ható intézkedések bevezetését. Nekik elsősorban a gazdaság (értsd: profit) a fontos. Vagyis az emberélet nem számít? Akaratukat pedig könnyen megvalósítják, hiszen egyrészt többen vannak, másrészt pedig a hatalom az ő kezükben összpontosul.

Okkal tehető fel a kérdés, hogy ha már ez a helyzet, a szakorvosok miért nem állnak fel testületileg, és hagyják ott a válságtörzset, hiszen a szavuk ugyan hallatszik, de a belőlük eredő esetleges intézkedések nagy része még papíron sem marad. A napokban a pletykalapokban felröppent a hír, miszerint a törzs tagjai havi négyszázezer dinár pluszpénz kapnak, ezt azonban a kormány elnöknője erélyesen cáfolta. Ha neki van igaza, és a doktorok egy fityinget sem kapnak a munkájukért, akkor valóban érthetetlen, hogy miért teszik ki magukat nemcsak a politikusok és a gazdaságiak, hanem az utca polgárai által való megaláztatásnak, ahogyan nemrégen történt az eléggé el nem ítélhető oltásellenesek részéről. Hiszen a válságtörzs egészségügyi tagjai vitathatatlanul okosak, míg a másik oldalon ülnek és végső soron mindenben döntenek az okoskodók. És mindennek a nép issza meg a levét.

BOTH Mihály