A klímaváltozás kontinentális éghajlatra gyakorolt legtöbb negatív hatása a Pannon-övezetben tapasztalható, amely Magyarországot, Szerbiát, Bulgáriát és Romániát jelenti

@ko = A klímaváltozásra vonatkozó, az alcímben olvasható állítást több mint tíz évvel ezelőtt fogalmazta meg egy dán kutatócsoport. A 21. század eleje óta valóban egyre gyakoribb a hosszan tartó szárazság Szerbiában: az utóbbi hatvan évben megkétszereződött a számuk.

A Köztársasági Statisztikai Intézet május végi adatai szerint Szerbiában az idén 961 ezer hektáron vetettek kukoricát, 607 ezer hektáron búzát, 242 ezer hektáron napraforgót, 206 ezer hektáron pedig szóját. Bár a kukorica melegkedvelő növény, és a napraforgó is jól viseli a hőséget, a mostani forróság már ezeknek a kultúráknak sem kedvez.

Öntözés mellett is csökkent a hozam

A péterrévei Öreg Imre és Ricz Ákos osztálytársak voltak, mindketten gazdálkodnak, de két különböző életút az övék: Öreg Imre azt folytatja, amit a nagyszülei kezdtek, a szülei folytattak, és ő a bátyjával visz tovább: földet művel és juhokat tenyészt, Ákos viszont elsőgenerációs földműves és gyümölcstermesztő.

„2007-ben végeztem Gödöllőn környezetgazdálkodási agrármérnökként, és amikor hazatértem, elkezdtem gazdálkodni. Volt a családomnak néhány hold földje, és ahhoz béreltem még valamennyit. A szántóföldi növényekből búzát, kukoricát, szóját termesztettem, a kertészetben burgonya, vöröshagyma, uborka, fokhagyma volt, de ebből az utóbbi három évben már csak a fokhagyma maradt. Van egy ötholdas gyümölcsösünk is. Nálam még az öntözés mellett is lényeges hozamcsökkenés volt, és a minőség is rosszabb lett: a szántóföldi kultúráknál ott, ahol öntözni tudtunk, közepes hozamot értünk el az elmúlt években, ezért ezeken a területeken növeljük az öntözési kapacitást. Kanálisokból öntözünk öntöződobos rendszerrel, a gyümölcsöst kútból locsoljuk. Valószínű azonban, hogy idővel ezeket a kanálisrendszereket sem tudják majd úgy föltölteni a vízügyi hatóságok, hogy ez hosszú távon is fönntartható legyen. Technológiával is készülni kell az aszályra, a minimum-till és a no-till technológiáknak, azaz a forgatás nélküli vagy a minimális forgatásos technológiának van jövője, és erre rá is kényszerülünk. Én még nem használom, mert ehhez olyan gépek kellenek, amilyeneket egy ilyen kis gazdaság, mint a miénk, nem tud magának megengedni. A precíziós technológia is megtérülne hosszabb távon, de a kis- és közepes gazdaságok nem tudnak ilyenre költeni. Egyelőre igyekszünk növelni az őszi vetéseket, és kukoricát csak öntözhető területen ültetünk” – mondja Ákos, aki több mint 10 éve vette meg az első öntözőrendszert állami támogatással, majd pumpát is vásárolt ugyancsak egy pályázatnak köszönhetően.

Meg sem éri majd beindítani a kombájnt?

Péterréve viszonylag szerencsés helyzetben van, a falu határában elég nagy területek hozzáférnek az öntözéshez, viszont sokan nem tudnak befektetni egy komolyabb öntözőrendszerbe kb. 40 ezer eurót – Ákos szerint egyre többen látják be azért azt, hogy ha ott van nekik a föld végén a kanális, ezt meg kell tenniük.

Ákosék földjeinek 70 százaléka öntözhető. Volt olyan parcella, ahol évekig termeltek szóját, mert az elég jól bírja a monokultúrát: egy-két öntözéssel 20 mázsás hozamot értek el, de a tavalyi aszályos és meleg időben 3 öntözéssel is csak 15 mázsát tudtak kihozni. Az öntözés költsége kb. két mázsa szója ára volt, így még mindig megéri, de volt egy parcella, amit nem öntöztek, ott csupán 2 mázsa lett. Az öntözött kukorica hozama 40–45 mázsa volt tavaly, ahol nem kapott vizet a növény, ott 20–25 mázsa.

Imréék földjein nincs locsolórendszer, de gondolkodnak rajta persze ők is.

„Gond ez a nagyon erős meleg, mert ha van is öntözés, a növények nem tudják annyira hasznosítani a vizet, inkább megfőnek benne. Ezért nagyon meg kell fontolni, hogy ha öntözünk is, milyen módon tegyük azt. Mi nem réti, hanem fölső földeken dolgozunk, ezek 99 százalékban nem öntözött területek, tavaly 20–25 mázsa kukorica volt, egy-két parcellán talán 30, de az idén kérdéses, hogy lesznek-e egyáltalán olyan parcellák, ahol érdemes lesz a kombájnt elindítani” – mondja Imre, aki eddig kukoricát, búzát, árpát, napraforgót termesztett, és pár éve kisebb-nagyobb sikerrel takarmánycirkot, mert annak kisebb a vízszükséglete, mint a kukoricának.

„Az idén ezzel sem volt szerencsénk: május elején elültettük, és rájött a hideg, esős idő, rossz, aránytalan kelés lett, sokkot kapott a növény, levéltrágyákkal próbáltuk helyrepofozni. Ennek is a felvásárlási árával van gond, de nem tudjuk tárolni, el kell adni, hogy legyen tőkénk” – osztja meg a gondjait.

Az agrotechnika megmutatkozik a növényeken

Imrééknél az aszályhoz való alkalmazkodás elsősorban a földmunkák időzítésében merül ki.

„Alkalmazzuk a Gruber-technológiát is, de azért javarészt a hagyományos szántás mellett vagyunk. Ha csak lehet, ősszel lezárjuk a földet, hogy megakadályozzuk a kipárolgást, és csak annyit mozgatjuk, amennyi szükséges. Nem vagyok a no-till ellen, de azt vallom, hogy kombinálni kell a technológiákat: van, amikor kell szántani, például akkor, ha komolyabb kukorica- vagy cirokszármaradványokat kell visszajuttatni a földbe, de a búza, az árpa alá nem szoktunk szántani, csak Grubert vagy tárcsát használunk, úgy vetünk, és rögtön egy komolyabb hengerezéssel visszatömörítünk, hogy minél kisebb legyen a kipárolgás. Tavasszal ugyanez történik. A kapásnövényeknél olyan bemunkáló eszközünk is van, amelyik után nem kell hengerezni. A mostani időjárási viszonyok között nagyon is meglátszik, hogy ki milyen agrotechnikát alkalmazott, megmutatkozik a növényeken” – mondja Imre.

Ők a nagyobb mennyiségű műtrágyát is kerülik, különösen a kukoricánál, mert ha meghajtja a növényt, az több nedvességet igényel, annak híján pedig tönkremegy. Imréék ezért most már harmadik éve a kukoricánál nem is alkalmazzák se az alap-, se a fejtrágyát, annyi tesznek csupán, hogy búzaföldbe teszik a kukoricát, így a szárazság ellenére is el tudnak érni egy szolid termést: ez az utóbbi években 20–30 mázsa, miközben régebben 50 mázsa alatt a kukoricatermés gyengének minősült.

„Repcét eddig nem termesztettünk, de az idén az is lesz, meg búza, árpa. A gabonák most teremtek, de a többi növény maximum 30 százalékot fog hozni. Ez siralmas. Sokan feladják a kukoricát, inkább áttérnek az árpára. Bele kell törődni ebbe. Azt kell termelni, ami megterem. Nehéz ezt megélni: üresek a régi kukoricagórék, most alakítjuk át ezeket szemes tárolásra. De ha folytatni akarjuk a gazdálkodást, alkalmazkodni kell a helyzethez” – szögezi le Imre.

Biztonság nincs állami beavatkozás nélkül

Tíz vajdasági és közép-szerbiai gazdaegyesület a fagykár és az aszály miatt az államtól hektáronként 300 eurós támogatást kér az e-agrar rendszerben bejelentett tavaszi vetéshez és a gyümölcsültetvényekre. Amennyiben ez nem történik meg, augusztusban utcára vonulnak. Imre szerint ez a 300 euró arra kellene, hogy ezt az évet áthidalják a gazdák.

„Legalább az esélyt kellene megadni arra, hogy folytatni tudjuk a gazdálkodást. Stabilabb, kiszámíthatóbb piac kell, hogy tudjunk tervezni. A költségek emelkednek, a terményárak ingadoznak, itt az állam beavatkozhatna védőárral” – mondja Imre, Ákos pedig egy olyan alap létrehozását hiányolja, amiből az aszálykárokat tudná enyhíteni az állam.

Második éve annak, hogy Imréék mindent biztosítanak, mert ha egy természeti csapás bekövetkezik, akkor előfordulhat, hogy még a földbérletet sem tudják kifizetni.

„Így nyugodtabbak vagyunk: ha jön a vihar, nem megyünk teljesen tönkre. Nem kis összegek ezek, de az állam a 40 százalékát visszatéríti. Sokan sajnálják erre a pénzt” – teszi hozzá.

Ákos az őszi vetésű gabonaféléket biztosítja évek óta. Nála volt az idén is egy kisebb jégverés, és a biztosító 15 százalékos kárt elismert. Ákos a gyümölcsöst is szerette volna jég- és fagykár ellen biztosítani, de a biztosító csak március 20-tól vállalta volna a fagykárkockázatot, miközben az elmúlt évek tapasztalata szerint általában március 10. körül jön a fagy – a biztosító ezt pontosan tudja.

Több biztosított jobb feltételeket eredményezne? 

A Szerb Nemzeti Bank egy korábbi adata szerint a biztosítási piacon a mezőgazdasági biztosítások arány csupán 4 százalék.

A Mezőgazdasági Minisztérium támogatást is nyújt a gazdáknak a biztosítási díjhoz, ennek ellenére a 2023-as több mint 27 ezerről a 2024-es évre majdnem 21 ezerre esett vissza az igénybevevők száma. A minisztérium szerint, ha többen kötnének biztosítást vetésre, termésre, többéves ültetvényekre, állatokra, nemcsak a saját kockázatuk csökkenne, de a biztosítási feltételek is jobbak lennének. Két évvel ezelőtt a megművelt földterületeknek csak alig a 15 százalékát biztosították, azt is leginkább villámcsapás, tűz és árvíz esetére. Az állattenyésztésben még rosszabb arány, ott az állománynak alig az 5 százaléka biztosított.

Azoknak, akik aktív státuszban szerepelnek a nyilvántartásban, az állam a biztosítási díj 40–70 százalékát téríti meg a gazdálkodás helyétől és a termény fajtájától függően.

Hogyan tovább?

A szakértők szerint a mezőgazdaság kitörési lehetősége ebből a zsákutcából a feldolgozóipar fejlesztése lenne.

Ákos a gyümölcsészetben gondolkodott is félkész- és késztermékek előállításáról, vásárolt is egy nagyobb kapacitású lekvárfőzőt a kajszinak, amiből még pálinkát is főznek – ha terem… Most ehhez hiányzik az alapanyag.

Imréék takarmányként hasznosítják a termés egy részét, de a juhok esetében, ha lenne vágóhídjuk, sokkal nagyobb lenne a hasznuk is, így most főleg a fölvásárlók járnak jól. „De nem egyszerű ebbe belevágni, könnyen az ember orrára koppintanak a nagyok” – teszi hozzá.

Ákosék és Imréék is ma már csak annyi földön gazdálkodnak, amivel maguk is elbírnak. Abban is egyetértenek: a tavalyi év katasztrófa volt, de az idei sokkal rosszabb lesz.

FEHÉR Rózsa