„A felvilágosodás az ember kilábalása a saját maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni!” Ezt írta a königsbergi filozófus, Immanuel Kant még 1784-ban. Manapság legalább annyira aktuális, mint 241 éve.
Szerbiában 2024. november elseje után nagykorú lett a társadalom: a Nyilvános Rendezvények Archívumának az adatai szerint az újvidéki tragédia óta meghaladta a háromszázat azoknak a településeknek a száma, ahol azóta legalább egy alkalommal utcára vonultak az emberek.
Pedig a kisebb helyeken ez nem könnyű: arcuk van az embereknek, ismerik egymást, célkeresztbe kerülhetnek. Óbecsén november 15-én 11:52 perckor hat nő – közöttük egy testvérpár és egyikük lánya – kézzel készített transzparensekkel tüntetett a város főterén, Despotovacon pedig január végén még csak egyetlen ember állt ki az utcára. Azóta százak követik a példájukat.
A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar február 14-én megtartott ülésén megszavazta, hogy (utolsóként) csatlakozik az Újvidéki Egyetem rektora, Dejan Madić leváltását követelő 13 karhoz és 3 intézményhez. Ezen a napon még az MTTK egyetlen hallgatója állt be a szabadkai tüntetők közé, vasárnap már ketten voltak.
Óbecsén szombaton három traktor vezette a tiltakozó menetet.
Lesznek-e többen legközelebb?
FEHÉR Rózsa
