A rablógazdálkodóknak nem jelent erkölcsi problémát az emberkísérletek kitervelése és végrehajtatása. Az sem érdekli őket, hogy az első fázisú klinikai vizsgálatok során szinte kizárólag alacsony jövedelműek, munkanélküliek hajlandók az egészségüket veszélyeztetni, hiszen egyedül őket motiválja kellően a teszteléssel járó vékonyka költségtérítés. Ha az első fázisú klinikai vizsgálatok anyagi ösztönzés nélkül folynának, akkor ez hiányállapotot okozna, ami az új fejlesztések elmaradásához vezetne.
Vannak jelenleg is olyan emberkísérletekkel kapcsolatos esetek, amelyekben bizalmi személyek, legtöbbször orvosok adnak be hatóanyagokat extrém helyzetbe került embereknek (pszichiátriai ápoltaknak, katonáknak, egyedülálló, idős embereknek vagy versenysportolóknak pl. dopping formájában) anélkül, hogy pontosan megmagyaráznák a beadott szerek hatásának veszélyességét, mellékhatásait, amelyeket nem igazoltak, kutattak ki kellőképpen. A szürkegazdasághoz hasonlóan ez az emberkísérletek ingoványa. A kellően fel nem világosított (informálatlan) tesztalanyokon végzett humán kísérletek átlépik az erkölcsi felelősség határát. Az ilyen esetekben aláíratott „beleegyezés” általában a hiányos információkon és a kísérleti alanyok sajátságos kiszolgáltatottságán alapul, amelyeknek hátterében önámítás vagy anyagi, netalán egyéb kényszer áll.
Nehéz a gyógyszerészeti kísérletek erkölcsi kereteinek meghatározása. A tesztelések kiötlésén és megtervezésén, valamint az alanyok toborzáson túl a tanulmányok közzétételére is vonatkoznak az orvosetikai normák. Sok tanulmányról derítették ki előbb vagy utóbb azt, hogy meghamisított kutatási eredményeken vagy rosszul megtervezett teszteléseken alapulnak. Ám manapság nem csak a laboratóriumokban, kórházakban vagy intézményekben lefolytatott kísérletekre tekinthetünk humánkísérletként. Az új technológiák (pl. mobilkommunikáció, 5G-sugárzás) használatát vagy a génmódosított élelmiszerek kéretlen és ellenőrizhetetlen bevezetését, az RNA-alapú oltások alkalmazását is sokan világméretű emberkísérleteknek minősítik. Következzen egy részlet Bobák Zsófia Magyar tudós bejelentése robbantotta ki a világ első génmódosított-élelmiszer botrányát, és a GMO vihar azóta sem ült el c. cikkéből. „Dr. Pusztai Árpád a Skóciában található Rowett Kutatóintézet biokémikusa 1998. augusztus 10-én, hétfőn részt vett a brit Granada TV World in Action című oknyomozó műsorában, ahol néhány mondat erejéig beszámolt arról a kutatásról, amelyet a Rowett megbízásából végzett. Ezekben a kísérletekben a hóvirág génjeivel kezelt burgonyával etettek patkányokat, hogy felmérjék a szervezetükre gyakorolt hatásokat. […] A kutató a beszámoló mellett röviden felhívta a figyelmet arra is, hogy a rágcsálók szervezetében elváltozásokat találtak és ezért nem ajánlja ezt a típusú élelmiszert emberi fogyasztásra. Az esetet később részletesen leíró Andrew Rowell Don’t worry, it’s safe to eat (Ne aggódjon, biztonságos fogyasztani) című könyvében felidézi, hogy a mindössze 150 másodperces interjú végén Pusztai azt is hozzátette:» Ha lenne választásom, biztosan nem ennék belőle addig, amíg nem látok legalább egy olyan összehasonlító kísérleti bizonyítékot, melyet a génmódosított burgonyával kapcsolatban végeztünk el.«” (https://raketa.hu/genmodositas-pusztai-ugy-2)
A II. világégést, vagyis a náci és japán emberkísérletek felfedését követően, az 1945/46-os nürnbergi per óta nemzetközi irányelvek születtek az emberi kísérletek lefolytatására és engedélyezésére vonatkozóan. Azóta az orvostudomány fejlődése, változó ismeretei és lehetőségei, valamint a kísérletek törvényességéről folytatott nyilvános viták az orvosetikai normák rendszeres felülvizsgálatához vezettek. Különösen a genetikai kísérletekről folyó erkölcsi viták tették időközben világossá, ez már nemcsak orvosetikai kérdés, hanem általános vallási-kulturális jelentősége is van e témának, amely az emberiség további fejlődését is meghatározza. A konzervatív, humánus, emberi értékeket védőkkel szemben állnak a transzhumanisták, akik az emberek és gépek összeolvasztásának, továbbá a génmódosított szuperember létrehozásának a szorgalmazói.
Az emberkísérletek kapcsán máig nagy a bizalmatlanság. Ez abból adódik, hogy a gyarmati időkben gyakoriak voltak az angol, francia, de főleg a német kutatók gátlástalan kísérletei az afrikai lakossággal szemben. Ma már sokan hallottak róla, hogy Robert Koch német orvos, mikrobiológus, a bakteriológia egyik megalapítója, aki 1905-ben a tuberkulózis kórokozójának felfedezéséért orvostudományi Nobel-díjat kapott, táborokba kényszerítette az afrikai bennszülötteket, és új ellenszereket tesztelt ki rajtuk a beleegyezésük nélkül. Afrikaiak tömegeit küldte a halálba, vagy nyomorította meg őket életük végéig. Németországban a tuberkulin-oltás okozta sikertelenség majdnem botrányba fulladt, de Robert Koch az elismertsége tetőfokán állt, így az ügyet végül eltussolták. Ám nemcsak az afrikai őslakosokon, hanem az USA-ban élő négereken is végeztek brutális emberkísérleteket. A Tuskegee-szifilisz-kutatás során kiemelhető a szisztematikus rasszizmus és orvosetikai visszaélés. Az amerikai közegészségügyi szolgálat 1932 és 1972 között végzett kísérletének 399 afroamerikai földműves lett az áldozata. A betegek beleegyezése nélkül az alabamai Macon megyében tanulmányozták a szifilisz élettani hatásait. Az embertelenség abban nyilvánult meg, hogy az orvosok nem tudatták a betegekkel, hogy egy kísérlet alanyai, és ahelyett, hogy megfelelő kezelésben részesítették volna őket, placebókat kaptak annak ellenére, hogy a bujakór az 1940-es évektől gyógyítható volt. A botrány felszínre kerülése után jóval később (1997-ben) kért csak bocsánatot Bill Clinton a kísérlet áldozatainak családtagjaitól.
A különféle kísérletek eredményeit közlő tudományos folyóiratokban kevés forrás található az olyan emberkísérletekről, amelyek mostanában folynak a fegyverkezési verseny kapcsán. Csak a beavatottak, a rablógazdálkodók ismerik az legújabb vegyi fegyverek hatásának, a biológiai fegyverek fertőzőképességének eredményeit. A fizikai erőterek bevetését, vagyis az ultrahangot, a sugárzásokat, az erős elektromágneses mezők hatását is tesztelgetik főemlősökön és embereken egyaránt. A jelenlegi hadviselésben az új típusú fegyverrendszerek a korábbi évek civil és katonai humánkísérleteknek az eredményei.
Az orosz–ukrán háború kapcsán az újságírók elsiklanak a biológiai-vegyi laboratóriumok megsemmisítésének hírei fölött, pedig e témával ugyanúgy kellene foglalkozni, mint ahogy a II. világégést követő nürnbergi perben tették az emberkísérletek kapcsán. Fontos lenne a figyelemfelkeltés, mert manapság tesztalanyok vagyunk. Évente sok új vegyszer kerül a piacra élelmiszertartósító, permetszer, ízfokozó vagy fegyver formájában. A káros mellékhatások néha csak későn derülnek ki, addig pedig e szerek haszna által a rablógazdálkodók gyarapítják a vagyonukat és a politikai/hatalmi befolyásukat!
WILHELM József
