Amikor az idén, az év elején arról írtunk, hogy a kötelező sorkatonaság visszaállítása „jó nagy kamu”, „aminek az egyetlen célja elterelni a figyelmet a választási csalásokról”, komolyan hittük, hogy lényegében erről szól ez a bizarr ötletelés. Nevezetesen, hogy „gumicsontnak megteszi, néhány hétig ezen is lehet rágódni”, „aztán majd kitalálnak valami mást”.

Hát, nem találtak ki mást.

Olyat legalábbis biztosan nem, ami tartósan lekötötte volna az ország figyelmét. Közben pedig égető szükség volna valamire, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy Szerbia államiságának utolsó morzsái is éppen szertefoszlóban vannak Koszovóban, országunk mindenhez is értő elnöke most éppen olyasmit követel, amit alig két éve az ő utasítására adott fel a Koszovóban élő szerbség. Ugye emlékszünk még arra, mekkora dicsőségként hirdették a szerbek kivonulását a koszovói rendvédelmi intézményekből? Nem? Hát, érdemes visszakeresni a korabeli sajtót. Nem volt régen: 2022. november elején. Most pedig jön Aleksandar Vučić, és nagy garral bejelenti, ahhoz, hogy Szerbia tárgyaljon Koszovóval, előbb vissza kell térni a szerb rendőröknek a koszovói rendőri állomány soraiba…

Az ilyen világrengető „sikerek” mellett kétségtelen, hogy kell valami, amin rágódni lehet, valami, amivel el lehet szórakoztatni a társadalmi kérdések iránt még fogékony nyilvánosságot. Erre pedig ez a sorkatonaság-visszaállítósdi jónak tűnik.

Vučić ugyanis szombaton bejelentette: aláírta a dokumentumot, amelynek értelmében visszaállítják a kötelező sorkatonai szolgálatot Szerbiában. Néhány órával (!) később a szerb kormány közölte: elfogadta a határozatot, amely a védelmi minisztériumot kötelezi a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítására vonatkozó eljárás megkezdésére, a jövő hét végéig pedig már a parlamenttel is el kellene fogadtatni az ehhez szükséges törvénymódosításokat.

Na bumm!

Az „átgondolt” és „megfontolt” döntésről annyit lehet tudni, hogy a férfiak számára lenne kötelező ez a katonásdi, ami hetvenöt napig tartana, a nők pedig önként vonulhatnak be, ha ehhez van kedvük.

Hogy pontosan kire vonatkozna a kötelezettség? Melyik korcsoportra? Mikortól kellene ténylegesen bevonulni? Hová? Lesz-e fegyver nélküli, úgynevezett „civil” szolgálat? Ki fogja kiképezni az újoncokat? Hol fogják elszállásolni a hirtelen berángatott embertömeget? Egyáltalán: mennyibe fog kerülni ez az egész az országnak?

Néhány kérdés kapásból, így reggel, az első kávé előtt. És egyikre sincs válasz, pedig, ugye, napokon belül a parlamentnek szavaznia kellene a törvényekről, amelyek ezeket a kérdéseket megválaszolnák.

Vučić arról beszélt, reméli, hogy az ország megérti, mekkora szükség van erős hadseregre, meg azt is, hogy még rengeteg fegyvert kell venni meg gyártani, hogy elijesszük azokat, akik „szüntelen fenyegetnek bennünket”.

Akkor itt talán egy pillanatra érdemes megállni: Szerbia szomszédai zömmel NATO-tagállamok. Annak a NATO-nak a részei, amellyel Szerbia stratégiai együttműködési megállapodásban van a Békepartnerség program révén. Fenyegetnek bennünket a saját partnereink? Ha igen, akkor erről illene bővebb tájékoztatást adni a plebsznek. Ha meg nem, akkor talán nem kellene hülyeségeket beszélni.

Két szomszédunk viszont nem tagja a NATO-nak. Az egyik Koszovó, ahol a NATO erői őrzik a békét KFOR néven. A másik Bosznia-Hercegovina, ahol meg a NATO európai tagállamaiból álló EUFOR teszi ugyanazt. Ja, és Bosznia egyébként ugyanannak a Békepartnerségnek a tagja, mint mi. És akkor nem is szóltunk semmit arról, hogy éppen Vučić boszniai szerb kollégája, Milorad Dodik fenyeget hetente az ország szétbarmolásával…

Akárhogyan is forgatjuk ezt az egészet, a külpolitikai környezet nem indokolja ezt a sorkatonaságosdit. De jó, kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy az egész világ fegyverkezik, hogy egyre nagyobb a bizonytalanság, nem mellesleg: hogy annyira pocsék állapotban van a hivatásos hadseregünk, hogy muszáj valamit kezdeni a helyzettel.

De akkor mondják ezt, ne azt, hogy egyes közvélemény-kutatások szerint a fiatalok (17–30 évesek) 72,5 százaléka támogatja a kötelező sorkatonaság visszaállítását. Elárulunk egy borzalmas titkot: ezek a fiatalok ma is jelentkezhetnek katonának! Hat hónap, önkéntes státus. Mindent meg lehet tanulni, amit egy katonai kiképzés nyújtani tud. Aki azt vallja, hogy a katonaság farag férfit a fiúból, már mehet is jelentkezni…

Ja, hogy a csalán más hímtagjával való csépelésének minősített esete forog fenn? Hogy mindenki valaki más számára írná elő a kötelező katonaságot? Hát, ezzel nem tudunk mit kezdeni.

Katonai szakértők szerint ahhoz, hogy valakinek a kiképzése tényleg érjen is valamit, legalább négy hónapra van szükség. Ehhez képest Vučić hetvenöt napról beszél, hogy „az ne ijessze el az embereket, ezért senki ne távozzon az országból”. Na, ez alatt a hetvenöt nap alatt az úgynevezett gyalogsági kiképzés alapjait lehet elsajátítani. Puskát szétszedni, összerakni, lődözni vele egy kicsit, aztán kábé ennyi. A korszerű hadsereg alapjául szolgáló, csapatszintű műveletek megtanulásához ez kevés. De ez sem biztos, hogy baj, ugyanis jelenleg nincs annyi tiszt és altiszt, amennyire egy rendes kiképzéshez szükség lesz, ha tényleg bevezetik ezt a bohózatot. Már csak azért is, mert most is hiány van belőlük. És 2025. január elsejéig, amikortól elvileg kötelező lenne a sorkatonaság, nem is lesz több.

A szakértők azt is felvetik: hogyan lehet kiküszöbölni annak a nemzetbiztonsági kockázatát, hogy a katonaságban mindenki az okostelefonjával kel és fekszik. #éleslövészetenvagyok, #mostindulunkgyakorlatra, #mármegintpocsékakaja, #ilyenakaszárnya… Jó kis posztok lesznek ezek…

Aki pedig már most arra gondol, hogyan úszhatja meg ezt az egészet, elmondjuk: ha valaki kettős állampolgár, és a másik államban nincs kötelező sorkatonaság, akkor az egyikben (Szerbiában) is simán vissza lehet utasítani a szolgálatot.

Ha tippelni kellene, mi azt mondanánk, hogy éppen ez a kitétel lesz a kiváló kibúvó sokaknak.

A januári tévedésünkért pedig olvasóink elnézését kérjük. De még most is képtelenségnek tartjuk ezt az egészet.

KOCSÁNYOS Pálma