Túlsúlyban a túlsúly

Míg a világ lakosságának számottevő része folyamatos ínségben él, és világméretű problémát jelent elegendő élelmet termelni a lassan már nyolcmilliárdra duzzadó népesség számára, addig a fejlett világ egyik vezető egészségügyi problémája az elhízás.

Igaz, hogy nem ez a jelekor egyetlen feloldhatatlan ellentmondása, ám mindkét véglet fenyegetést jelent az érintettek számára.

Az elhízás problémája egyaránt sújtja a felnőtt lakosságot és a gyermekeket, sőt utóbbiakkal a közeli vagy távolabbi jövő kilátásai is romlanak, a kutatók véleménye szerint ugyanis a túlsúlyos gyermekek 80 százaléka felnőttkorában is túlsúlyos marad, a szülői mintának pedig meghatározó szerepe van a leendő gyermekek számára.

Amerikában ma minden harmadik gyermek túlsúlyos, Magyarországon minden negyedik, Szerbiában egyelőre még „csak” minden ötödik (ám minden nyolcadik kifejezetten elhízott), ugyanakkor az utóbbi ötven évben nálunk a tízszeresére nőtt a túlsúlyos emberek száma.

A túlsúly okozta testi és lelki problémákat nem kell külön részletezni, nagyjából mindenki előtt áll egy vagy több közeli példa a családban vagy az ismerősök között. Gyerekeknél a szervi és anyagcsere-problémák mellett mozgásszervi gondokkal is társul. Iskoláskorúak körében igen magas a lúdtalpasok aránya és a gerincproblémások száma, amelyek egy része szintén összefüggésbe hozható a kívánatosnál nagyobb testtömeggel.

De korántsem elhanyagolhatók a túlsúly okozta lelki problémák sem. Ilyenek egyebek mellett az önértékelési zavarok, az énképproblémák, nem utolsósorban pedig a környezet viszonyulása okozta nehézségek (a kortársak kinevetik, gúnyolják a túlsúlyos gyermeket, viszonylag kisebb a közösségi elfogadottság, legalábbis maga úgy érzi, nehézségekkel találja magát szemben a kapcsolatainak alakítgatása során stb.).

Sok esetben a túlzott étkezés ugyanakkor örömforrás is. Gyakran épp ez vezet el a túlsúly kialakulásához, az esetleges lelki gondok „ellenszeréül” pedig sokszor fordulunk külső örömforrások felé, így a gyermek maga is a túlzott étkezés révén próbálja meg „kárpótolni” magát az elszenvedett csalódásokért – belekényszerül a túlsúlyosság mókuskerekébe, ahonnan nemigen talál kiutat.

Mit egyen a gyerek?

2018-ban szabályzatot hoztak az óvodás és az általános iskolás gyermekek étkeztetéséről, amely az óvodák számára dietetikus szakember foglalkoztatását is előírta, aki a részletesen megszabott normáknak megfelelően összeállítja a napi és heti étrendet. A szabályzat tartalmazza az ajánlott és nem ajánlott élelmiszerek jegyzékét, sőt az egyes élelmiszerfajták felhasználásának heti gyakoriságát is. Óvodai tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy az olykor bizarrnak tűnő és szokatlan ételkombinációkat nem mindig fogadják örömmel a kicsik. Bár az is igaz, hogy ha valóban éhes a gyerek, megeszi, amit elébe raknak.

Az iskolai étkezésben főképp az uzsonnán van a hangsúly, mivel a diákok zöme nem az iskolában ebédel.

Az alapproblémát az jelenti, hogy a napi étkezések rendjében a reggelinek kellene kulcsszerepet játszania, ami a napi táplálékigény 30–35 százalékát jelentené. A környékünkön meghonosodott gyakorlat viszont sok esetben a napi táplálékszükséglet 10 százalékát kitevő uzsonnával próbálná kiváltani az elmaradt otthoni reggelit. Ez a körülmény a túlsúly kialakulásának két igencsak bizonyított irányába tereli a megoldást. Az egyik az iskolák környékén gombamód elszaporodott pékségek és a gyorséttermek ínycsiklandó választéka, a másik pedig a szintén lépten-nyomom megvásárolható különféle édes és sós nassolnivalók és cukrozott üdítők kínálata, amelyek a kora délutánba nyúló iskolai elfoglaltságok idején enyhíteni próbálják a gyötrő éhséget.

Ugyanakkor az iskolai étkeztetési szabályzat „tiltólistára” helyezte szinte az összes olyan élelmiszert, amely a fenti kínálatban szerepel, és a gyermekek (valamint a felnőttek) nagy része is előszeretettel fogyaszt. Ilyenek például a leveles tésztából és finomlisztből készült  sütemények, a margarin, a kenhető sajtok, a hasábburgonya és a csips, a mesterséges színezéket, aromát és tartósítószert tartalmazó húskészítmények, a húskrémek (pástétomok), a tejszín/csokoládé, kenhető és egyéb magas cukor-, telített és transzzsírsavtartalmú ipari sós és édes termékek, az édesség – cukorkák, csokoládé, ipari édességek, a szénsavas és szénsavmentes italok, energiaitalok, diétás termékek stb.

Ezek nélkül (elfogadható árszinten) viszont iskolai uzsonnát is nehéz összeállítani. Ráadásul nem is fogadják szívesen.

Tornaóra és műköröm

A túlsúly másik meghatározó oka a mozgáshiány. A jogszabályok megalkotói természetesen gondoltak erre: jócskán megemelték az iskolai tornaórák számát, éppen csak arról a körülményről feledkeztek meg némiképp, hogy az iskolai tornatermek és sportpályák befogadóképessége igencsak korlátozott, és jószerével az igények felét is csak zsúfoltság árán tudják kielégíteni. Ez pedig jócskán behatárolja a mozgásfeladatok választékát és hatékonyságát.

Persze mozogni nemcsak tornateremben lehet, hanem a szabadban is. Ám számos szubjektív körülmény is közrejátszik abban, hogy ez nem mindig és nem mindenkinek kedvére való. A szerbiai diákok közel 10 százaléka például valamilyen okból fel van mentve tornából, de ezenkívül is rengetegen próbálják elbliccelni a testnevelésórákat. Bár nem trendi manapság a nemek közti eltérésre hivatkozni, egy kutatás adatai szerint ez inkább a lányokra vonatkozik, mint a fiúkra. Az egészségügyi okok mellett gyakori indokként hozták fel, hogy balesetveszélyes, nem szívesen viselik a tornafelszerelést (az átöltözésre szolgáló idő és körülmények ismeretében ezen nem is nagyon lehet csodálkozni), leizzadnak, elronthatják a frizurájukat, sőt: eltörhetik a drágán felépített műkörmüket.

De arról is olvasni lehetett egy újsághírben, hogy pl. az egyik zombori iskolában a szülők petícióban követelték, hogy a gyermekeiknek ne kelljen részt venniük egy tervezett mezei futóversenyen (ami egyébként az iskolai test- és egészségnevelés fontos része), mert a táv egy része erdőn át vezet, ahol a gyerekek „megbotolhatnak, megüthetik magukat vagy más módon megsérülhetnek”.

Helyette inkább – vállalt önsorsrontóként – vonuljanak el a számítógépük elé egy jókora tasak rágcsálnivalóval és egy nagy flakon kólával? Ott legalább biztonságban (?!) elvannak.

BERETKA Ferenc