Szerbiában a nyugdíjasok nagy többsége alacsony jövedelemből él, amelyből élelmiszert, gyógyszert, számlákat és egyéb alapvető szükségleteit kell fedeznie. A márciusi hivatalos adatok szerint az átlagnyugdíj 56 851 dinár (486 euró).

Körülbelül 900 000 nyugdíjas számára a jelenlegi átlag elérhetetlen, és közülük 753 625-en 45 000 dinárnál (383 eurónál) kevesebbet kapnak. Ez a nyugdíjascsoport állt Aleksandar Vučić szerb elnök figyelmének középpontjában néhány hónappal ezelőtt, amikor bejelentette a legalacsonyabb jövedelmű nyugdíjasok megsegítését. Rámutatott a jövedelmi egyenlőtlenség nagy problémájára is, és arra, hogy amikor a nyugdíjakat arányosan emelik, a magasabb nyugdíjjal rendelkezők ismét több pénzt kapnak, így egyre nagyobb lesz a különbség köztük és a szegényebbek között. Aleksandar Vučić azt mondta, hogy öt megoldást fontolgat, de „egyiket sem lesz könnyű megvédeni az alkotmánybíróság előtt”. Csak a 45 000 dinárnál alacsonyabb nyugdíjak 3000 dináros „védőkiegészítéseiért” az államnak évi 45 és 75 milliárd dinár, azaz 400 és 700 millió euró közötti összeget kell biztosítania.

Az, hogy csak a bizonyos határ alatti nyugdíjakat emelnék meg, ellentétes a jelenlegi nyugdíjrendszerrel, és ezeket a kifizetéseket nem is lehetne a nyugdíjak részeként kifizetni, hanem szociális segélyként kellene kezelni, de akkor felmerül a kérdés, hogy miért csak nyugdíjasoknak szánják, és miért nem más kiszolgáltatott kategóriáknak – mutatott rá Milojko Arsić, a Gazdaságtudományi Kar professzora. Az állandó emelés megkérdőjelezné a nyugdíjrendszer hitelességét. Azoknak, akik járulékot fizetnek, előre tudniuk kell, hogy milyen nyugdíjra számíthatnak. Azok a változások, amelyek véglegesen csökkentik a legmagasabb és a legalacsonyabb nyugdíjak közötti különbséget, hosszabb, 10, 15 vagy 20 éves átmeneti időszakot igényelnek, hogy a járulékot fizetők alkalmazkodjanak – emelte ki Arsić. Emlékeztetett arra, hogy egyes országokban a Beveridge-rendszert alkalmazzák, amelyben a gazdagok minden befizetett dinár után kevesebbet kapnak, mint a szegények, de ezeket a szabályokat még a 20. század 40-es éveiben határozták meg. Ausztráliában és Új-Zélandon mindenkinek egyenlő a nyugdíja, de ezt mindenki előre tudja, és akik úgy gondolják, hogy ez nem lesz elég nekik, más módon takarítanak meg pluszpénzt.

Milan Grujić, a szerbiai nyugdíjas-szakszervezet elnöke felrója a kormánynak, hogy csak 14 év után jutnak eszébe a nyugdíjasok, miután az átlagnyugdíj az átlagkereset 60,2 százalékáról a 46,7 százalékára csökkent. 2012 és 2017 vége között a nyugdíjak névlegesen csak 3,8 százalékkal emelkedtek, reálértéken pedig akár 12 százalékkal is csökkentek. Ezt a lemaradást csak 2023-ban kezdték kompenzálni – mondta. Feltételezi, hogy a kormány valamilyen szelektív segélykifizetésekről fog dönteni, így a 45 000 dinárnál alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők egy kicsit többet kapnak, de ezeket a kifizetéseket nem fogják beépíteni az alapnyugdíjba, mert az ellentétes lenne az alkotmánnyal, és összeomlana a meglévő nyugdíjrendszer. Szerinte bármilyen megoldás problémákat okozna, hasonlóakat, mint amikor 2014-ben csökkentették a 25 000 dinárnál nagyobb nyugdíjakat. Bár a kormány megpróbálja a bejelentett emelést gazdasági intézkedésként bemutatni, ennek társadalmi és politikai dimenziója is van. Ahelyett, hogy mindenki 100 eurót kapna, mint a 2020-as választások előtt, most csak az alacsonyabb jövedelműeknek járna a segítség.

Jovan Tamburić, a nyugdíjas katonai személyek szakszervezetének elnöke a bejelentést, miszerint a 40 000 vagy 45 000 dinárnál kevesebb nyugdíjjal rendelkezők nagyobb emelést kapnak, radikális logikának nevezte. A nyugdíjak kiigazítása egy olyan intézkedés, amellyel a megszerzett nyugdíjak értékét biztosítják, azaz a nyugdíjakat az infláció növekedéséhez igazítják, és ily módon szavatolják, hogy értékük ne csökkenjen. A legtöbb európai országban az úgynevezett legalacsonyabb vagy garantált nyugdíjakat az állam finanszírozza, kifizeti a megszerzett összeg és a garantált nyugdíjra meghatározott összeg közötti különbözetet.

„Évek óta rámutatunk arra, hogy Szerbiában a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők a létminimum alatt élnek, a mezőgazdasági nyugdíjasokat hátrányos megkülönböztetés éri, mert számukra a legalacsonyabb nyugdíj jelenleg körülbelül 24 000 dinár, a munkás- és önálló vállalkozói nyugdíjasok kategóriái számára pedig körülbelül 31 000 dinár. Ezért javasoljuk, hogy a legalacsonyabb nyugdíjakat egyenlítsék ki, és emeljék az összegüket úgy, hogy legalább a szegénységi küszöböt elérjék, amely 40 000 dinár körül van” – mondta Tamburić, aki emlékeztetett arra is, hogy már létezik nyugdíj melletti kiegészítés, amelyet az ellátmánnyal együtt emelnek. (Mindenkinek, akinek 56 000 dinárnál kisebb a járandósága, kiegészítik a juttatását. A nyugdíjszámlán ezt külön feltüntetik.)

Relja Ognjenović,  a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap igazgatója megismételte, hogy az év végére újabb nyugdíjemelést terveznek, valamint keresik a módját annak, hogy további segítséget nyújtsanak azoknak, akiknek a nyugdíja az átlagnál alacsonyabb. Nem pontosította, hogy klasszikus emelés lesz-e, vagy valamilyen kiegészítésen keresztül történik.

Egyébként a nyugdíjemelés (minden nyugdíjasnak) az idén sem marad el. A mértékét meghatározó adatok valószínűleg a jövő hónapban válnak ismertté.

Szerbiának strukturális reformokat kell végrehajtania, amelyek nélkül a kormány a nyugdíjak nominális emelését fogja a legnagyobb sikerként bemutatni, míg a legidősebbek továbbra is az infláció árnyékában fognak élni, amelyet nem általános százalékokkal, hanem az élelmiszer, a gyógyszer és a közüzemi számlák kifizetése után kiürült pénztárcával mérnek.

TAKÁCS Magda