Minden helyzetnek, így még a váratlanul és vitatott jogszerűséggel bevezetett rendkívüli állapotnak és a vele járó szokatlan – sok esetben megpróbáltatásként megélt – körülménynek is van színe és fonákja.

Oktatási berkekben talán még inkább, mint az élet más területein, hiszen a gyermekeket és a fiatalokat érinti. Ők minden változásra felfokozott érzelmekkel és indulatokkal reagálnak, ráadásul szülői, hozzátartozói beleérzés is társul hozzá, különösen most, hogy hosszú időt töltenek együtt, ráadásul szó szerint összezárva.

Így attól függetlenül, hogy a megváltozott körülmények enyhítésére kitalált távoktatás példásnak mondott gyorsasággal elindult, az idő múlásával egyre terhesebbé válik mindenki számára, mert voltaképpen pótcselekvés, amely azt a látszatot próbálja kelteni, mintha a nyakunkba szakadt tragédia vagy a túllihegett aggodalom dacára az élet zökkenőmentesen haladna tovább. Közben mindenki mindennap a saját bőrén tapasztalja, hogy korántsem ez a helyzet.

Ha ehhez társulnak a hatalom által dirigált „szakma” folyton ellentmondásokba keveredő és zavart keltő megnyilatkozásai (legyen bár szó járványügyi vagy oktatásügyi kérdésekről), akkor előbb-utóbb visszájára fordulnak a dolgok.

Nem nyitnak ki az iskolák

Kiemelten érvényes ez az oktatásügyre, hiszen ott is szinte naponta találkoztunk ellentmondásokba gabalyodó nyilatkozatokkal, amelyeket még egy ilyen összetett járványügyi helyzet sem magyaráz, amikor nehéz és kockázatos dolog tömegeket érintő döntéseket hozni, még ha a napi politikai megfontolások sürgetik is. Ilyen helyzetben sokkal tisztességesebb és megnyugtatóbb a találgatások és naponta változó „forgatókönyvek” ismertetése helyett rábízni a dolgokat az időre, és csak akkor állni ki a továbblépés mikéntjével, amikor már megvannak hozzá a reális feltételek.

Olybá tűnik, az oktatásirányítás és a politika is kénytelen-kelletlen beletörődött abba, hogy egyelőre embertelen döntés lenne visszahívni a diákokat a tantermekbe, még akkor is, ha jelentős részben a gyermekekre épülne a hatalom túlélésének reményét kínáló választási kampány. Erre nemcsak a még vezető párt szlogenje és partnereinek tevékenysége utal egyértelműen, hanem az a tény is, hogy az elmúlt egy-két év alatt teljes egészében a befolyásuk alá kényszerítették az oktatási intézményeket.

Júniusban csak javítani lehet 

Mladen Šarčević oktatási miniszter a múlt héten – immár sokadszor, de remélhetőleg utoljára – eloszlatta az eddigi dilemmákat, és pontosított néhány dolgot a 2019/2020-as tanév lezárását illetően,

ezek szerint a folyó tanév jelenlegi virtuális formájában május 31-én befejeződik. A tanulók osztályzatait a március 17-éig kapott számszerű osztályzatok és a távoktatásban mutatott aktivitás értékelése alapján lezárják.

Mint ismeretes, az eredeti elvárások szerint a távoktatás napi rendszerességgel otthonról végzett órarend szerinti munkát jelent minden tanár és minden diák számára, amelynek során a diákok feladatokat kapnak, és a megoldásokat a tanár folyamatosan értékeli (a diák portfóliójában összegyűjti az összes erre vonatkozó adatot és formatív értékelést), és ennek alapján számszerű osztályzatot ad.

A múlt héten közzétették a hatályos osztályozási szabályzat módosítását, amit a miniszter már korábban beharangozott. A módosítás csupán egyetlen rendelkezésre terjed ki, lényege pedig, hogy a jelenlegi helyzetben egyetlen osztályzat alapján is le lehet zárni az év végi jegyet.

A módosításnak azonban van egy különösen gyenge pontja, ugyanis a szabályzat érvényben maradt rendelkezései szerint a lezáró osztályzat nem lehet alacsonyabb a számszerű osztályzatokból kiszámított átlagnál, sem magasabb a legnagyobb beírt osztályzatnál. A mostani helyzetben megtörténhet, hogy számos szülő úgy érzi, gyermekét hátrány éri a második félévben kapott akár csak egyetlen osztályzat miatt (ha az alacsonyabb a vártnál), illetve aránytalanul magasra értékelhető némely diákok teljesítménye, ha a távoktatásban kapott (vitathatóan objektív) érdemjegyük magas.

Így júniusban várhatóan lehetőség lesz rá, hogy ha valaki javítani akar az osztályzatán, azt az iskolában – külön biztonsági intézkedések mellett – megtegye.

Ballagás arcmaszkban, kirándulás majd jövőre

Az általános iskolai záróvizsgára (meg a középiskolai érettségire) – az előzetes találgatások ellenére – minden jel szerint sor kerül, méghozzá az eddigi formában. Online kisérettségi – bizonyára az idei próba tapasztalatain okulva – valószínűleg csak két év múlva jöhet legkorábban szóba.

Ahhoz, hogy elmaradhasson a kisérettségi – ilyen követeléssel a szülők egy csoportja már előállt – törvénymódosítás szükséges. Nehezen hihető, bár nálunk minden előfordulhat, hogy ezt kormányrendelettel vagy egyéb módon tegyék meg. És bár a múlt hét óta – plexiketrecekben ülve ugyan, de – „működik” a köztársasági parlament, szintén nem várható, hogy gyorsított eljárásban hoznának ilyen módosítást, hacsak valami súlyos gond nem merül fel a járvány terén.

Már megszokhattuk, hogy nálunk a dolgok fontossági sorrendje sajátos. Bár számtalan létfontosságú szolgáltatás régóta elérhetetlen a lakosság számára, mégis a fogadóirodák zártak be utoljára, és az edzőtermek nyithattak ki elsőként.

Így az oktatásban sem a teljesítmény- és tudásalapú boldogulás a legfontosabb, hanem az, hogy a ballagási ünnepségeket minden bizonnyal meg lehet tartani. „Az iskolaudvarban, arcmaszkokban” – mondta Šarčević nem túl meggyőzően. A lényeg azonban a bankett, ami szintén elmaradhatatlan, bár még nagy körülötte a csend.

A másik fontos dolog, hogy az osztálykirándulások az idén elmaradnak ugyan, de a befizetett pénz nem vész el. Mihelyt lehet, azonnal pótolni fogják a mulasztást.

El kell ismerni, távoktatás ide vagy oda, a fenti két dolog nélkül mit sem ér a tanév.

BERETKA Ferenc