Tanóra, 2021
Párbeszéd a virtuális térben (közzétéve egy közösségi oldalon):
TÖRTÉNELEMTANÁR: Gyerekek, az online ellenőrzők automatikus értékelése nem működik. A pontszámok összege téves. Ti azért csak töltsétek ki a tesztet! Ígérem, mindegyiket átnézem.
- DIÁK: ???
- DIÁK: :-D, 😀
ANGOLTANÁRNŐ: Gyerekek, itt vagytok?
- DIÁK: Írjuk a töriellenőrzőt…
- DIÁK: Történelemellenőrzőnk van!
ANGOLTANÁRNŐ: De gyerekek, nektek most angolórátok van!
- DIÁK, 2. DIÁK, 3. DIÁK: ??? :-O, 😀
A „chat” valós lehetett, hiszen – a neveket gondosan eltakarva – képernyőfotókat posztolt az illető. A bejegyzést azóta eltávolították az oldalról, de hasonlót vélhetően számos esetben, más helyen, más szereplőkkel is rögzíteni lehetne.
Digitális átmenet és az oktatás jövője
Március végén az UNESCO online konferenciát szervezett a fenti témáról. Ezen részt vett Marko Ružić szerb oktatásügyi miniszter is, aki elmondta: „A járványhelyzet első pillanatától kezdve az oktatás minden szintjén sikerült megszerveznünk az online oktatást, így minden szerbiai gyermek számára késedelem nélkül azonos minőségű oktatást tudtunk biztosítani. Ez elsősorban a válság előtti digitalizáció során elért eredményeknek köszönhető.”
A sommás és kincstári optimizmussal jócskán átitatott megállapítás nem maradt visszhang nélkül a közbeszédben. Mind a pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezetei, mind a szülők egy része éles hangú bírálatokat fogalmazott meg a miniszteri elégedettség és öntömjénezés kapcsán.
Különösen a „minden gyermek számára azonos minőségű oktatást” hangsúlyozó megállapítás „verte ki a biztosítékot”.
Az egyik szakszervezet mintegy 800 szerbiai iskolában végzett felmérése alapján a szükségállapot alatt a tanulók körülbelül 10 százaléka nem rendelkezett az online órákon való részvétel alapvető feltételeivel. Az adatok szerint volt olyan diák, akinek még tévéje sem volt, nemhogy internet-hozzáférése.
Az Oktatási Minisztérium ezzel szemben azt állítja, hogy az általános és középiskolákban a távoktatás egyes formáit a tanulók 99 százaléka követte.
A szülők sem voltak (és ma sincsenek) megelégedve. Az elemzések azt mutatják, hogy sok gyermek nem tudja megfelelően használni a mobiltelefont és a számítógépet, ezért szülői segítségre van szükségük az órák követéséhez és az önálló munkához. Így viszont kevés idő jut a feladatok elvégzésére.
Kényszerből vállalt „önrész“
A legtöbb szerbiai tanár otthonról a saját számítógépe vagy laptopja segítségével tartja a távoktatást, és az internetért is maga fizet. Nem teljesen igaz, amivel az állam dicsekszik, hogy minden oktatási intézményben van megfelelő internetkapcsolat, mert ma is léteznek (még Belgrádban is) olyan kihelyezett tagozatok, amelyekben nincs internet vagy olyan keskeny a sávszélesség, hogy távoktatásra nem alkalmas. De még ha valamilyen szinten adottak is a feltételek, az iskolák bezárását követően nehezen megoldható, ráadásul a tanárok számára kockázatos is, hogy esetleg az iskolai digitális tanteremből tucatszám próbáljanak egyidejűleg online órákat tartani.
A Nova ekonomija portál felmérése szerint a szülők és a tanárok közel 60 százaléka kénytelen volt kiegészítő felszerelést vásárolni annak érdekében, hogy a koronavírus-járvány idején zavartalanul szervezhessék az online órákat.
A szülők legalább háromnegyede, de a tanárok jó része is jelentős összeget költött az otthoni tanulás feltételeinek megteremtésére. A nyilatkozók egynegyede több mint 500 eurót, harminc százalékuk 300 eurónyit, és további egyötödük 100 euró körüli összeget volt kénytelen erre a célra fordítani. És bár a szerbiai átlagbérek állítólag elérték az 500 eurót, a munkavállalók fele 400-nál is kevesebbet keres havonta. Ehhez képest a kényszerű „digitalizációs önrész” komoly érvágást jelentett számos család költségvetésében.
Nem kell tehát túlságosan meglepődni azon, amit az egyik oktatási portál szalagcímben megfogalmazott: Az online oktatással csak a miniszter elégedett.
A járványhelyzet alatti oktatás megszervezésére a megkérdezett pedagógusok csaknem fele mindössze kettest adott, míg egyhatoduk szerint átmenő osztályzatot sem érdemel.
Generációs katasztrófa fenyeget
Az UNESCO arra figyelmeztetett, hogy a járvány alatti részleges iskolabezárások miatt 2020-ban a világon a korábbinál 20 százalékkal több diák nem tudta elsajátítani a korának megfelelő alapszintű olvasási készségeket. Ha ez az alapismeret nem elég szilárd, hosszú távon hátráltathatja a tanulást, ami egész nemzedéket érintő problémává nőhet. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete attól tart, hogy a koronaválság következtében évtizedes zavarok állhatnak be, és rendkívüli erőfeszítésekre van szükség a lemaradás pótlására.
Ennek ellenére világszerte jelentősen csökkentek az oktatásügyi ráfordítások. A magasabb jövedelemmel rendelkező országok egyharmada, az egyébként is szerény lehetőséggel bíró országok kétharmada kényszerült ilyen megszorító intézkedésre.
A világon mintegy harminc országban, így Mexikóban, Magyarországon és Szaúd-Arábiában, de Szerbiában is hosszabb-rövidebb időre teljesen bezárták az iskolákat. Az Egyesült Államok a részleges iskolabezárások mellett döntött, de az elégedetlen szülők folyamatosan és egyre dühösebben tiltakoznak a megszorítások miatt, ugyanakkor a világ országainak csaknem felében (107 országban) semmilyen bezárással nem korlátozták az iskolák munkáját. Ettől függetlenül a járványügyi kényszerhelyzet okozta generációs katasztrófa többé-kevésbé mindenkit érint, még ha súlyosabb következményeit újfent a hozzánk hasonló, hátrább kullogók viselik is.
BERETKA Ferenc
