De azért emlékezzünk is
@ko = Most már nem kétséges, közelegnek a választások, ráadásul a népszavazások is. Nemcsak Szerbiában, az anyaországban is, erről tanúskodik a hatalmon levő politikai szervezetek, de az ellenzéki pártok és más szerveződések minden megnyilatkozása.
Az első ilyen „kérdezzük meg a népet” alkalom már januárban beköszön, ugyanis Ivica Dačić, Szerbia Népképviselőházának elnöke a javaslat parlamenti elfogadását követőn az első hónap 16. napjára írta ki a szerinte az alapokmány történelmi jelentőségű megváltoztatására1 szolgáló véleménynyilvánítást.
Nem maradt egyedül ebben az öntömjénezési cselekedetben, ugyanis képtelen volt „überelni” a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti frakciójának elnökét, akinek a dicshimnuszából ki kell emelnem egy részletet:
„…Az alkotmány ugyanis a társadalmi együttélés módjának a legnagyobb erejű és alapvető szabályozója. Ugyanakkor szükség van a polgárok jóváhagyására, amiért népszavazást fogunk tartani, feltehetően január 16-án. Az alkotmánymódosítás az igazságügyi rendszert érinti, amelynek a működése hatékonyabb és függetlenebb lesz ezáltal…”
Mindez ráadásul nevetséges is. Azért lehet jókat derülni, mert az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította, hogy a jelenlegi államelnök, kormányfő, kormány, sőt még a parlament is (legtöbb szervével együtt és közösen is) magasról tojta le – írhattam volna sokkal durvábban – az „együttélés szabályozóját”. Nem kívánom felsorolni a vitatható intézkedéseket, hiszen ez a 4–5.000 karakter nem lenne elég, de a legdurvábbat, hogy a koronavírus-pandémia kezelési módja mennyiben volt összhangban az alkotmány rendelkezéseivel (különösen a hatékonyságot, no meg a függetlenséget nézve), mindenki a saját bőrén tapasztalhatta.
Igaz, a kiírás előtt öt nappal ugyanez a népképviselőház elfogadta az új népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényt2, a januári népszavazáson így már alkalmazható annak 11. szakasza (nincs érvényességi küszöb). Más, „normális országokban” nem így lenne, de ne felejtsük el, Szerbia a korlátlan lehetőségek országa, itt minden lehetséges!
Mindettől függetlenül felvetődik a kérdés: Mi várható a népszavazástól? A hatalmon levőknek biztosítania kell így is, úgy is, hogy a szavazáson részt vevők többsége az igent karikázza be, vagyis, hogy elfogadják az alkotmánymódosítást, hiszen egyedül így szerezhetnek piros pontot Brüsszelben. Ennél sokkal problémásabb az ellenzék helyzete, mert egyedül csak akkor képesek meggátolni a hatalmon levők (látszólagos) eredményességét, ha többségben lesznek azok, akik nemet mondanak és karikáznak az alkotmánymódosításra. Ezáltal bizonyíthatják, a jelenlegi rezsim még arra sem képes, hogy megszerezze a polgárok támogatását az alkotmány Brüsszel szerinti legszükségesebb módosításaihoz. Ha elképzelésük sikerülne, akkor a tavaszi választások megnyerését követően (igaz, ebben csak reménykednek) játszva módosíthatnák (nemcsak az elvártak szerint) a megmaradó alkotmányt, mert azt a jelenleg hatalmon levő politikai erők, az új népszavazásról szóló törvény rendelkezései szerint képtelek lennének megakadályozni.
Igen ám, de addig még sok víz fog lefolyni a Tiszán (vagy mások szerint: a Dunán), egyedül csak reménykedhetünk, hogy lesz nyerő ellenzéki összefogás. Úgy tűnik, a legnagyobb bajban a hatalmon levők közül a Vajdasági Magyar Szövetség van, hiszen nem elég, hogy fennáll a Fidesz vereségének lehetősége, itthon pedig képtelen a Szerb Haladó Párt érdekeit sértő megnyilvánulásra, de most nem csak a 30 évvel ezelőtti Tisza menti háború- és mozgósítás ellenes lázadások elhallgatására/eltitkolására gondolok, mert siralmas és lesújtó, hogy egyik Pásztor sem volt képes kiállni Ciobanu Marinica Tepić védelmében, akit, valamint a Szerbiában élő román nemzeti közösséget Dragoslav Bokan rendező nyilvánosan megvádolt hazaárulással. Eszembe jutott 1993 májusa, amikor az akkori oktatási miniszter hivatalosan kikiáltott államellenségnek, remélem, Marinica is úgy fog reagálni, mint én akkorjában; büszke voltam rá, hogy a Milošević-rendszer ily módon „ismerte el” az akkori tevékenységemet.
Azoknak, akik elvárták volna, hogy „időgépet” is használjak, csak pár jeles esemény:
december 8. – a szeplőtelen fogamzás napja; megszületett Jim Morrison, a Doors énekese (1943); megszületett Sinéad O’Connor ír énekes- és színésznő (1966); megölték John Lennont, a Beatles tagját (1980).
december 9. korrupcióellenes világnap (2005 óta); megszületett Ödön von Horváth (Edmund Josef von Horváth) osztrák–magyar drámaíró(1901); Slobodan Milošević megnyerte az első szabad (nem merem leírni, hogy demokratikus) szerbiai választásokat (1990).
Attól félek, ez is sok lesz mára!
BALLA Lajos
_________________________
- Službeni glasnik Republike Srbije, broj 115/2021
