Távoktatással indult a második félév

Nem sokkal az első félév lezárása előtt a tanügyminisztérium Kulcsfontosságú tevékenységek és kezdeményezések az általános oktatás területén címmel széles körű egyeztető megbeszéléssorozatot tartott a közoktatási intézmények vezetőivel.

Ennek során számos kérdés terítékre került, egyebek mellett azok a „kihívások” is, amelyekkel az intézmények és az igazgatók nap mint nap szembekerülnek. A figyelem középpontjában természetesen a már jól ismert, de még mindig megannyi dilemmával járó kérdések álltak, elsősorban a járványhelyzet különleges körülményei, az úgynevezett „szemaformodell” alkalmazásának gyakorlati kérdései, az újabb lendületet vett iskolai erőszak kezelése, az elmaradt (és a jövőben tervezett) tanulmányi kirándulások és természetbeni iskolák kérdése, az osztályzás stb.

A megbeszélés első és kulcsfontosságú kitétele az a szilárd eltökéltség volt, hogy „az iskolabezárás az utolsó intézkedés, amelyet a Covid–19-járvány keretében be fognak vezetni, és az első, amelyet el kell törölni”. Mindeközben a „szemaformodellben” meghatározott elveket és mércéket maradéktalanul alkalmazni fogják, és a helyi adatok alapján hetente egy alkalommal központilag döntenek a modellek alkalmazásáról.

Úgy tűnik, hogy a teljes egészében szabadjára engedett hosszas ünnepléssorozat a karácsonyi és újévi ünnepek bő három hete alatt igazolta a válságtörzs orvos tagjainak aggodalmát és pesszimista jóslatait, ugyanis Branko Ružić miniszter már a pravoszláv karácsony böjtjén bejelentette, hogy az elsőként induló vajdasági középiskolások január 10-én teljes egészében távoktatásban kezdik a második félévet. Ez akár azt is jelenti, hogy Vajdaság a járványhelyzet tekintetében a vörös zónába került.

Amikor Önök e sorokat olvassák, várhatóan már tudni fogjuk, de legkésőbb péntek délig kiderül, mi lesz a helyzet 17-én, amikor az általános iskolásoknak kellene iskolába indulniuk.

A teljes körű távoktatás általános iskolában (egyelőre) nem, az úgynevezett II. vagy „sárga“ modell is csak a kivételes esetben, és kizárólag a hetedik-nyolcadik osztályban vezethető be. Az esetleges korlátozások vélhetően csak egy, legfeljebb két hétig tarthatnak.

 Gyorsított törvénymódosítás

A járványhelyzet, de főképp a rosszabbodása azért számtalan dologban „jól jön“, például kiválóan megfelel a figyelem elterelésére más, nem kevésbé fontos kérdésekről.

Ezekről értelemszerűen (?) a minisztériumi egyeztetésen szó sem esett.

Így például a szerbiai parlament december végén félig-meddig „suttyomban“ számos fontos törvénycsomagot megszavazott anélkül, hogy a közérdekű kérdésekben (például az oktatásügyben) bármilyen előzetes egyeztetést vagy érdemi konzultációt folytattak volna az érintett ágazatok képviselőivel.

Szakmai körökben számos észrevétel elhangzott az oktatási törvények módosításával kapcsolatban, olykor magunk is osztottunk meg belőlük ezeken a hasábokon. Ettől függetlenül a módosítások immár élnek, az érintettek jelentős része viszont még nemigen tájékozódott. A sajtó is főképp a nemzeti himnusz elmulasztását fenyegető drákói bírságról cikkezett.

Itt-ott (főleg szakszervezeti körökben) felfigyeltek egy másik módosításra, amely az oktató-nevelő munka minőségét főképp kis lélekszámú vidéki-falusi környezetekben komolyan veszélyezteti. A jogszabály módosítása ugyanis lehetővé teszi, hogy immár nemcsak alsóban, hanem ötödiktől nyolcadikig is létre lehessen hozni összevont tagozatokat. Ez azt jelenti, hogy 15 fős osztályba két évfolyamba, 10 fős osztályba akár négy évfolyamba járó fölsős tanulót is be lehet osztani.

Az oktatás minőségének zuhanása mellett szakszervezeti elemzők becslése szerint ez az intézkedés országos szinten akár 7 százalékkal növelheti a technológiai felesleggé válók létszámát.

Irányított iskolaválasztás?

Számunkra más érzékeny vonzata is lehet, főképp a kisebbségi tannyelvű tagozatokban, ahol könnyen megtörténhet, hogy egyes (eddig két tanítási nyelven működő) iskolákban megszűnnek a magyar tagozatok. Az MNT-nek naprakész adatai vannak a magyar tagozatokba járó tanulók létszámáról, így bizonyára arról is, hogy mely környezetekben és hány iskolát érinthet az intézkedés. Mivel tudomásunk szerint sem a parlamenti képviselők, sem az oktatási államtitkár nem szólalt meg a kérdés kapcsán, kínálja magát a következtetés, hogy voltaképpen támogatják azt. Ez nem túl meglepő, az utóbbi évek támogatási politikája ugyanis igencsak sejteti, hogy a magyar nyelvű oktatást egy-egy kiemeltnek tartott és erőteljes befolyás alatt álló, kirakatjellegű intézménybe igyekeznek átirányítani, függetlenül attól, hogy (kis)városi környezetekben ezáltal a perifériára szorítják, a kisebb falvakban pedig a minőségi visszaesést tudatosan vállalva vagy az akadozó diákutaztatást csökkentendő így igyekeznek érvényt szerezni annak a fennen hirdetett álláspontnak, hogy az iskolákat helyben is meg kell őrizni.

Közeledik az elsőbe iratkozás és az iskolaválasztás ideje. A hatályos jogszabályok szerint a saját területéről minden intézmény köteles minden diákot felvenni, de a szülők elvileg szabadon választhatnak gyermeküknek iskolát. Ha nem a lakóhelyük szerinti intézménybe szeretnék íratni, akkor február elsejéig kötelesek kérelemmel fordulni a másik iskolához, ahol április végéig pozitív vagy elutasító döntést kell hozni.

Az eljárást általában nem szokták betartani, ehelyett néhol már ősszel ízléstelen kampány és ölre menő harc indul a jövendőbeli diákok elszipkázása érdekében. A rossznyelvek szerint újabban ebbe a kampányba a háttérből főképp politikai érdekkörök is durván beavatkoznak. Az esetleges „átjelentkezésekből“ rövidesen látni fogjuk, hogy a fenti felvetéssel hányadán állunk. Az etikátlan kampányból esetleg profitáló intézmények az utolsó pillanatig igyekeznek a vonatkozó adatokat titokban tartani, így az sem kizárt, hogy csak augusztus utolsó napjaiban derül ki, lesz-e, és hány olyan általános iskolai tagozat, amely emiatt súlyos „érvágást“ szenvedett.

BERETKA Ferenc