Kampányidőszakban rendre szeretetcunami söpör végig az országon: az állami funkciót betöltő politikusok éjt nappallá téve látogatják a gyárakat, az iskolákat, az óvodákat, a nyugdíjasokat, a mozgássérülteket, a sportolókat, a termelőket, sőt a templomokat is, de még arra is jut idejük, hogy alapköveket helyezzenek és semmire sem kötelező szándéknyilatkozatokat írjanak alá. Van, aki ízléssel teszi mindezt, még többen anélkül – ők (vissza)élve a lehetőséggel a saját pártjukat is fényezik ezeken az eseményeken.
Pedig a miniszterek, az állami hivatalnokok, a közvállalatok igazgatói, a polgármesterek a választások során nem használhatnák kampánycélokra az állami forrásokat (például a céges autókat vagy telefonokat), és csak munkaidő után kampányolhatnának. A tisztségviselő az ebben a minőségében megtartott nyilvános eseményeket nem használhatja politikai pártja népszerűsítésére sem.
Az előírások és a viselkedési kódexek ellenére nálunk ezt szemrebennés nélkül megteszik: a közéleti funkció mellett a köztulajdont is kisajátítja az a politikus, aki testületi elnökként a munkahelyén (a községházán) munkaidőben párteredményeket is ismertet a sajtótájékoztatóján, ha pedig munkaidőben a pártszékházban tart kampányeseményt, akkor szabályosan meglopja az adófizetőt, akinek a munkahelyét és a bérét köszönheti. Az összes választási kampányban talán kivétel nélkül minden esetben munkaidőben hívtak össze helyi politikusaink sajtótájékoztatót a pártszékházba. A tisztségviselőknek a közéleti funkciójukkal való visszaélését a Korrupcióellenes Ügynökségnek kellene büntetnie, de én még nem hallottam olyan esetről, hogy emiatt elmarasztaltak volna bárkit is Szerbiában.
Egy dolognak azért örülök. Én ezt leírhattam, közzé is tehetem, és nem kapok majd emiatt fegyelmit. Ez is valami egy olyan országban, ahol egy közvállalatnak szerződéses szolgáltatást nyújtó cégvezető „tockost” kap a helyi hatalomtól csak azért, mert a közösségi hálón megírta: a sok kóbor kutya miatt félti a gyerekét.
FEHÉR Rózsa
