Az állam segítő keze belenyúl, ha kell

A korábbi kettőhöz képest az idei tanév viszonylag konszolidált módon zajlott, és mire e sorok az olvasó elé kerülnek, el is jut a célegyenesbe. Elsősorban a végzősök számára, hiszen a tanév rendjének megannyi módosítása dacára a nyolcadikosok (de a végzős középiskolások) is az utolsó tanítási hónapot morzsolgatják.

A jelek szerint, és reméljük, nem csak átmenetileg, meghunyászkodni látszik a járvány – vagy eltörpül az időközben nálánál is több megpróbáltatást hozó világválság árnyékában? –, így talán a megszokott rend szerint tudnak majd – ha nem is életre szóló pályát –, de középiskolát mindenképp választani azok, akik befejezik a nyolcadik osztályt.

Ehhez a törődő és empatikus állam és oktatásirányítás minden tőle telhető segítséget megad. Hazai szóhasználatban ezt kb. annyit jelent, hogy minden eszközzel munkálkodik azon, hogy a saját maga által előírt és az oktatás minőségét, funkcionalitását, végső soron a megszerzett ismeretek és kompetenciák piacképességét segíteni hivatott intézkedéseket a „könnyítések” álarca mögül formalitássá zsugorítsa.

A lassan két évtizede bevezetett záróvizsgarendszer (kisérettségi) mindenkori zuhanórepülésével rendszeresen foglalkoztunk ezeken a hasábokon. Ellenben – bár már remélni kezdtük az ellenkezőjét – kiderült: még az eddigieken is tovább lehet lépni. Az oktatási miniszter márciusi sommás bejelentése szerint a jövőben „a záróvizsga a gyerekek tanulási módjához és figyelméhez igazodik”, ami az ő és a hasonlóan gondolkodók olvasatában azt jelenti, hogy szövegértő, problémamegoldó, kompetenciaalapú feladatok helyett a záróvizsga tesztlapját sajátos totószelvénnyel kell helyettesíteni, amelyen a tanulók különösebb erőfeszítés nélkül „megtippelhetik” egy-egy feladat megoldását. Jó esetben 25 százalékos esélyük hunyt szemmel is van, hiszen általában négy felkínált megoldás közül kell egyet (elvileg a helyeset) kiválasztaniuk. És itt nem csak a telitalálatos szelvény a nyerő. Sőt, a maga módján az üresen beadott vagy a csupa X-es is az. Legfeljebb pontot nem hoz.

Ám itt ismét benyúl az állam segítő keze.

Középiskolai férőhelyből nem lesz hiány 

Az oktatásirányítás ugyanis újfent korlátlan lehetőséget teremtett arra, hogy a fenti külön pontok nélkül is kiválóan lehessen boldogulni a középiskolába iratkozáskor.

Ebben a tanévben valamivel több mint 64 ezer nyolcadikos diák fogja befejezni az általános iskolát, tette közé nemrégiben a minisztérium. Számukra nem kevesebb mint 74982 középiskolai férőhelyet irányoztak elő, ami közel 11 ezerrel (17,2 százalékkal) több a tanulók számánál. Magyarán: úgy hirdették meg a pályázatokat, hogy mintegy 20 iskolányi férőhely eleve betöltetlen fog maradni.

A korábbi években bebizonyosodott, hogy ha területileg megfelelő körültekintéssel osztják el a férőhelyeket, bőven elég a végzős diákok számánál 8-10%-kal többet meghirdetni ahhoz, hogy senki ne maradjon ki az iratkozásból. Az idei pályázat ennek csaknem a dupláját irányozza elő.

A túlzott „nagylelkűségnek” azonban több hátulütője van. Nemcsak okafogyottá teszi, hogy a záróvizsgán minél jobb eredményre törekedjenek a tanulók, és ezzel kétségbe vonja a vizsga létjogosultságát, hanem lehetetlen helyzetbe sodorja mind a pályaválasztó diákokat (és szüleiket), mind a középiskolákat.

Azt a látszatot kelti ugyanis, hogy széles választási lehetőségek vannak a szakirányok és szakmák területén, így könnyít a pályaválasztók gondján, ugyanakkor hamis reményeket ébreszt az intézmények egy részében is, mert a fennmaradást, a munkahelyek megőrzését, sőt a továbblépés lehetőségét sejteti. Mindeközben betöltetlen tagozatok tucatjaival és kényszerpályára állított diákok sokaságával kell számolni.

A valódi helyzetről mélyen hallgatnak

Az egyetlen nyomtatott magyar nyelvű napilap a téma kapcsán idén is feltette a korábban hallott kérdéseket az MNT és a VMSZ oktatási ügyekkel foglalkozó tisztségviselőinek.

Jerasz Anikó elmondta, hogy „a középiskolai hálózat igazán gazdag és színes ebben az évben is. Minden végzős általános iskolás megtalálhatja azt a szakot, amely legközelebb áll az érdeklődési köréhez.” Magyar nyelven idén 1252 nyolcadikos készül középiskolába, és számukra 860-nal (az országos arány bő háromszorosával, 69 százalékkal) több, azaz összesen 2112 férőhelyet hirdettek meg 35 iskola 76 osztályában.

A szakközépiskolák kínálatában megtalálható szinte mindegyik korábbról már ismert képzési profil, míg a gimnáziumok általános, természeti és társadalmi szakot kínálnak, a két tehetséggondozó gimnáziumban matematika, informatika és képzőművészeti, illetve nyelvi, sport és színház- és audiovizuális művészetek szakon képezhetik tovább magukat a jövendőbeli elsősök.

Már ha jut belőlük mindenhova, mert kétségkívül jóval több a fóka, mint az eszkimó. Sőt, az „eszkimók” közül nem kevesen a bőkezű és színes hazai kínálat ellenére – a korábbi évekhez hasonlóan – már a középiskolába iratkozáskor az anyaország felé veszik az irányt.

És míg az oktatási államtitkár nem győzi hangsúlyozni, hogy a „vajdasági magyar politikum számára prioritás a szülőföldön való boldogulás feltételeinek a megteremtése, és ennek egyik fontos eleme a középiskolai oktatás is”, a napilap interjújában – mintha nem is létezne – egy árva szó sem esik arról, hogy az anyaországi továbbtanulás, ami a szülőföldön való boldogulás szempontjából végzetes jelenség, évek óta nemhogy nem lankad, de egyre erőteljesebbé válik. Annak ellenére is, hogy immár szép számban állnak rendelkezésre Vajdaságban kifejezetten a magyar ajkú diákok számára létesített diákotthonok, sőt továbbiakat is terveznek (pl. Óbecsén és Adán). Ezekben nemcsak bentlakásos ellátásra és nevelői támogatásra számíthatnak a diákok, de „magyarországi példára szakkollégiumi tevékenységet is kialakítunk majd, melynek fontos célkitűzése az olyan közösség és közeg formálása, amely fejleszti a bentlakók szociális és intellektuális készségeit, képességeit” – tette hozzá Jerasz Anikó.

Hasonló feltételek állnak rendelkezésre a felsőoktatásba jelentkezők számára is. A „gólyák” idő előtti elvándorlása viszont immár aggasztó méreteket ölt, amit csak súlyosbít az, ha megpróbáljuk elhallgatni.

BERETKA Ferenc