A tanév vége eseménydús időszak, hovatovább az utóbbi bő évtizedben immár hivatalosan is fokozott kockázatú eseménynek számít, és nemcsak az érintett intézmények, de a rendvédelmi szervek is kiemelt figyelemmel kezelik.

Ettől függetlenül folyton újabb meglepetésekkel szolgál, és egyre több új „rizikófaktor” bukkan fel.

A kívülállók számára már az is meglepő, hogy a ballagó középiskolások rézfúvósokkal kísért köztéri „ünneplése” és a helyi szökőkutak iránti fokozott vonzalma, valamint a közrendet és a köztereket ért károk immár nem is számítanak hírértékű eseménynek.

 Egyre süllyed a korhatár (és más is)

A fővárosi sajtó a minap szalagcímben közölte, hogy végzős nyolcadikosok randalíroztak Belgrád egyes részeiben. Az iskolai ballagást követően a város utcáin folytatták az ünneplést, és az esti órákban üzleteket törtek fel, megrongálták a berendezést, italt, cigarettát, nassolnivalót és édességeket vittek el. Az okozott kár több százezer dinárra rúg. A térfigyelő kamerák felvételei szerint a garázdaságban mintegy száz kiskorú vett részt.

Az egyik érintett iskola igazgatója elismerte, hogy a történtek szégyenfoltot ejtettek az intézmény jó hírén, ugyanakkor azt is, hogy ehhez hasonló eset – igaz, kisebb mértékben – már korábban is előfordult. A jelek szerint viszont nemhogy nem javult, de jelentős mértékben romlott a helyzet.

A gyerekek – véli az igazgató – nem az iskolából vagy otthonról viszik magukkal ezeket az elfogadhatatlan magatartásformákat, hanem a televízióból, a valóságshow-kból és a stadionok lelátóiról. Ha egy-két gyermek elfogadja a mintát, a többiek követni fogják, mert ilyenkor számukra az a fontos, hogy tömegben legyenek.

Mivel az elkövetők egy része 14 éven aluli, nem vonhatók felelősségre. Már nem az iskola diákjai, így fegyelmit sem lehet ellenük indítani. A jelek szerint mindennemű következmény nélkül megússzák a „balhét”.

Diákbúcsú némi gyűlöletkeltéssel

Ez pedig másokra is hatni fog, pláne, ha gőzerővel „neveljük” az utánpótlást. És egy-egy „eltévelyedett bárány” (?!) derekasan rácáfol a mentegetőzni próbáló álláspontokra.

Újvidéken, a Futaki úti katolikus temető mellett, a Vasa Stajić iskolában már a negyedikesek is fergeteges bulival búcsúztak a tanító nénitől. Olyannyira, hogy a „vidám mulatozáshoz” háborús bűncselekményeket dicsőítő, nemzeti és vallási gyűlöletet szító újonnan komponált dal(ok) szolgált(ak) talpalávalóul. A Baja Mali Knindža „művésznévre” hallgató dalnok például arról tesz hitet (és buzdítja hallgatóit) egyik ott ordító dalában, hogy „Ne volim te, Alija zato što si Balija!” (Nem szeretlek, Alija, mert muzulmán vagy!). Ráadásul a nótaharcos már nemegyszer „végigkoncertezte” fél Vajdaságot, és bár jobbára kétes kiskocsmák szervezték a fellépéseit, rajongókból és „lelkes” közönségből sehol sem volt hiány.

A botrányos esetet szerencsére gyorsan felkapta a sajtó. A Nova.rs hírportál megosztott egy, a birtokába került videófelvételt, amelyen jól látható, hogy az önfeledten mulatozó gyerekek élén az egyik tanítónő szökdel, ő„vezeti a vonatot”, és invitálja a tanulókat.

Az iskola igazgatónője mentegetni próbálta a mundér becsületét, mert szerinte, „ezt a dalt a gyerekek bárki beleegyezése nélkül játszották le, a diákok tömege keltette zajban és hangzavarban viszont egyetlen tanár sem hallotta a szöveget”.

A keszekusza érvelés több sebből vérzik, ugyanis a már említett videón mind a szöveg jól hallható, mind pedig az említett tanítónő tevékeny szerepe jól kivehető.

Ki hogyan reagált?

A megdöbbentően botrányos esetre többen reagáltak. Muhamed Ziljkić vajdasági mufti (a mohamedán vallási közösség vezetője) „határozottan elítélte a nacionalista dalok előadását az újvidéki Vasa Stajić Általános Iskola negyedik osztályos tanulóinak rendezvényén”. A vallási elöljáró kiemelte: „Azt várjuk, hogy gyermekeink a béke, a kölcsönös szeretet szellemében nőjenek fel, hogy egymással barátkozzanak, függetlenül attól, melyik nemzethez vagy valláshoz tartoznak. Újvidék a toleranciáról ismert, és egyszerűen ledöbbentem azon, hogy egy tanár ekkora mulasztást engedhetett meg magának. Ahelyett, hogy azonnal reagált volna egy ilyen dalra, maga is csatlakozott a vigadozókhoz.”

A Vasa Stajić nevét viselő Vajdasági Kulturális Klub keményebben fogalmazott: „Mélységesen elkeserítő az a hétköznapi politikai és nacionalista manipuláció, amelyet az újvidéki Vasa Stajić Általános Iskola tanári kara és vezetése folytat kiskorúak ellen.” Hangsúlyozta, hogy „Vasa Stajić személye és munkássága mindenben ellentétes a gyűlöletkeltéssel, az erőszakkal és a nacionalizmussal, továbbá a patriotizmussal való visszaéléssel, a primitivizmussal és a vulgaritással. Vasa Stajić egész életét e térség megújításának és a civilizációs értékek közvetítésének szentelte”.

Branko Ružić tanügyminiszter szerint viszont csupán „elszigetelt, egyedi esetről van szó, amely semmiképp sem tükrözi a szerbiai oktatásban uralkodó állapotokat”, ugyanakkor bízik benne, hogy ilyen esetek nem fognak előfordulni, mert „a szerbiai oktatási rendszerbe beépültek a demokratikus értékek, és a minisztérium továbbra is következetesen támogatja, ápolja és építi a megkülönböztetésnélküliség és a különbözőségek tiszteletben tartásának elveit”.

Nem is olyan régen, talán három évvel ezelőtt, Óbecsén ötödikes leánygyermekek üvöltözték az iskolai sportpálya széléről, hogy „Uaaa, Mađari!”, szidták a párhuzamos osztályba járó társaikat, sőt durva beszólások, ízléstelen gesztusok röpködtek a jelen lévő, történetesen magyar nemzetiségű felnőttek, tanárok irányába.

Azóta sok víz lefolyt Dunán is, a Tiszán is, de történelem iszapját máig nem tudta lemosni. A zavarosban pedig nehéz úgy szembenézni a múlttal, hogy tisztán látsszon az, amit évtizedek óta másként sulykolnak az emberekbe. Pláne, ha az őszinte akarat is hiányzik hozzá.

BERETKA Ferenc