Óbecsén egy adminisztrációs hiba miatt kétszer adtak el egy sírhelyet – Miután a második bérlő eltemette elhunyt családtagját, az első bérlő kiperelte az eredeti állapot visszaállítását, de az exhumálásról a családot senki nem értesítette
A szakemberek szerint több szakasza is vannak annak a gyászmunkának, amelynek során a szeretett személy elvesztését próbálja meg feldolgozni a gyászoló. A temetést követően rendszerint elcsendesedik a külvilág, a gyászolót ekkor öntik el igazán az érzelmek, ami hozzásegít a veszteség feldolgozásához. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a gyászoló gyakran ellátogat a temetőbe, virágot visz szerette sírjára, és gondozza az elhunyt örök nyugvóhelyét. Az óbecsei Sznopcsek Diana családja számára a gyászmunka ezen a ponton a megnyugvás helyett valóságos rémálommá vált.
Sznopcsek Diana tavaly júniusban vesztette el nevelőapját. Mivel a férfi súlyos beteg volt, Diana nem sokkal a halála előtt elment a Komunalac Közvállalat temetkezési szolgálatához, és a belvárosi katolikus temetőben kibérelt 10 évre egy sírhelyet, októberben pedig a síremlék is elkészült. Ekkor nem várt fordulat következett az ügyben.
– Tavaly novemberben felhívott a Komunalac igazgatója, és elmondta, hogy adminisztrációs hiba történt: az általam megvásárolt sírhelyet már előzőleg eladták. Azt kérte, adjam a beleegyezésemet ahhoz, hogy nevelőapám földi maradványait áthelyezzék egy másik helyre. A kérés nagyon felháborított, és megmondtam, hogy ez szóba sem jöhet. Azt ígérte, megpróbálnak más megoldást találni a problémára. Megkértem, közölje az ügy résztvevőivel, hogy ne zaklassák ezzel az anyukámat, aki mély gyászban volt férje és édesanyja rövid időn belül történt elvesztése után – idézi fel az eseményeket Diana.
Januárban Diana édesanyjának a címére (akinek az adatai sehol sem szerepeltek) levél érkezett attól az ügyvédtől, aki azt a felet képviselte, akinek először adta bérbe a sírhelyet a Komunalac, ebben az állt: mivel a Komunalac a család beleegyezése nélkül nem távolíthatja el a sírkövet és az urnát, adják vissza az általuk már korábban kibérelt temetkezési helyet. Ezek után már Diana édesanyja előtt sem lehetett tovább titkolni az eseményeket, akit a történtek nagyon felzaklattak.
– Ügyvédi válaszlevelünkben azt írtuk, hogy jogunkban állt elhunytunkat erre a sírhelyre eltemetni, és a másik fél megértésére apelláltunk. A temetésekről és temetőkről szóló törvény 18. szakasza szerint az elhunyt földi maradványait a temetés napjától 10 évig nem szabad elmozdítani. Ugyanitt előírják azt is, hogy a síremléket sem bánthatja senki a tulajdonos jelenléte és jóváhagyása nélkül. Kértük a másik érintettet, hogy a Komunalactól kérjen kártérítést vagy másik sírhelyet, de nem fogadott el egyetlen felkínált megoldást sem, ő a sírhelyet követelte vissza – részletezi Diana.
Bár Diana kifejezetten kérte a vállalat igazgatóját, hogy értesítse minden változásról az ügyben, szeptember 8-áig semmi ilyesmi nem történt. Ennek a napnak a reggelén édesanyja, aki friss rózsákat vitt a temetőbe, zokogva hívta telefonon, hogy a síremlék helyén már csak elsimított föld van. Diana azonnal hívta a Komunalac irodáját, és rohant a temetőbe, ahol a vállalat alkalmazottai megmutatták, hova helyezték át a síremléket és az urnát, és a kezébe nyomták pár dokumentum fénymásolatát.
– Ezeket a papírokat még június elején el kellett volna juttatniuk hozzánk, mert akkor értesültünk volna arról, hogy a másik fél pert indított a sírhely visszaszerzésére, és lehetőségünk lett volna fellebbezni. Nem értjük, hogyan történhetett meg, hogy esélyt sem kaptunk megvédeni jogainkat. Senki sem érezte szükségét, hogy értesítsen bennünket az ítéletről, vagy legalább lehetőséget adjon arra, hogy szerettünk áthelyezésénél jelen legyünk? Ilyen kegyeletsértést semmilyen körülmények között sem szabad elkövetni – mondja Diana.
A történtek idején Željko Plavšić volt a közvállalat igazgatója, aki azóta elment a cégtől, ő egy nyilvános levélben próbált magyarázatot adni a történtekre. Azt írta: a temetkezési részlegnél rengeteg a munka, kevés az alkalmazott, a nyilvántartás régi könyvekben szerepel – a hiba egyszerűen megtörtént. Februártól június folytak a tárgyalások az érintett felekkel, akik hajthatatlanok voltak: az elsőként jogot szerzett bérlő az eredeti állapot visszaállításához ragaszkodott, a második ügyfél pedig a meglévő állapotot szerette volna fenntartani. Végül a bíróság döntött: a sírhelyet vissza kell adni az első bérlőnek.
Így történt meg az, hogy miközben szeptember 7-én délután még a helyén volt a sírhely, másnap reggel már nem találták ott. Plavšić nem is tagadta: az eltitkolt exhumálással szerette volna elkerülni a nyilvános botrányt, amellyel Diana fenyegette meg őket.
A család úgy döntött: perre viszik az ügyet.
– Meggyőződésem, hogy nem egyedülálló esetről van szó, és ha nem perelünk, semmi sem fog változni. Szeretnénk arra kényszeríteni a Komunalacot, hogy vezessenek be egy olyan nyilvántartási rendszert, amelynek köszönhetően ilyen többé nem fordul elő – mondja Diana.
Jovan Ječanski, a Komunalac megbízott igazgatója megkeresésünkre megerősítette: annak érdekében, hogy többé ne fordulhasson elő ilyen hiba, először is pótolni, majd elektronikusan rögzíteni kell az adatokat. Ezért novemberben Újvidékre és Nagybecskerekre látogatnak a cég munkatársai, hogy megismerkedjenek az ott működő elektronikus rendszerrel.
FEHÉR Rózsa
