A múlt év végén némi fordulat következett be a gyakori iskolai erőszakos cselekmények kezelésében, erre ad reményt, hogy az oktatásügyi miniszter által létrehozott munkacsoportnak sikerült összehangolnia azokat az intézkedéseket, amelyektől ezen a téren javulás várható, legalábbis a csoport tagjainak szándéka és bizodalma szerint. Az intézkedések konkrét tartalmát és kereteit jogszabályba kell még foglalni, hogy jó esetben szeptembertől alkalmazni lehessen ezeket.

Az érintettek, de a tágabb közvélemény egy része is érdeklődéssel figyelte, milyen új és hatékonynak ígérkező intézkedésekkel rukkol majd ki a népes testület.

A karácsony előtt nyilvánosságra hozott „egyeztetett intézkedéscsomag” javaslatait jószerével négy csoportba lehet osztani. Egy részük „érzékeny területet”, az osztályzást illeti, a másik csoportba adminisztratív és szervezési, a harmadikba az iskolai nevelőmunkát érintő, a negyedik csoportba pedig jogi kérdések kerültek, beleértve az esetleges szankciókat is.

Szigorúbb lesz az osztályzás?

A jelenlegi iskolai értékeléssel kapcsolatban rengeteg észrevétel merült fel, és folyamatos viták folynak az érintettek körében, amelyekben óriási érték- és érdekellentét érezhető a családi és az intézményi oldal között.

A mostani javaslatok közül az iskolai erőszak kapcsán elsősorban a magaviseleti osztályzat számít mérvadónak, bár – ha nem is közvetlenül a javaslatok részeként – módosultak a Vuk-diploma megszerzésének feltételei is.

Ez utóbbi módosítások inkább visszafogott kozmetikázásnak mondhatók, mintsem érdemi szigorításnak, bár a Vuk-diploma a szerbiai oktatási rendszer egyik leginkább ellentmondásos és rengeteget vitatott eleme. Fél évszázadot meghaladó múltja ellenére már régen ki kellett volna vezetni, és történtek is erre irányuló próbálkozások, ám már a legfiatalabb korban olyannyira részévé vált a „látszatsikerek” önámító hazai világának, hogy még hosszú és biztató jövő áll előtte, hacsak nem történik tektonikus erejű általános szemléletváltás a honi közfelfogásban.

Az oklevél megszerzésében csupán annyi változás történt, hogy a kezdeti megoldáshoz hasonlóan nemcsak fölső tagozatban, hanem az oktatás teljes időtartamában színkitűnő osztályzatokat és példás magaviseletet követel. Továbbra is szükség van egy tantárgyi külön diploma, új nevén Dositej Obradović-diploma megszerzésére is, amelynek feltételei inkább bővültek, mintsem szigorodtak.

A magaviseleti osztályzat és az erőszakos magatartás szorosabb összefüggésben van egymással. A tanulók magatartásának értékelése az egyébként jól alkalmazható értékelési feltételek alapján nem is számíthatna fából vaskarikának, Szerbiában ellenben végtelenül mély gyökereket eresztett az a téves felfogás, hogy a tanulók magatartását a priori „példásnak” kell minősíteni. Bizonyos, de kellően körül nem írt körülmények alapján ezt lehetne/kellene esetleg „csökkenteni”, ám ez „necces” feladat, könnyen támadható, így az iskolák túlnyomó részében csak a diákok elenyésző hányada kap „jeles vagy jó” osztályzatot a magaviseletére, míg a „kielégítő, netán a nem kielégítő” minősítés alig fordul elő. A javasolt módosítás annyi újat hozna, hogy ezentúl az ötödiktől osztálytól számítják majd be az átlageredménybe.

Több papírmunka és szakmunkatárs, jobban fizetett osztályfőnökök

Az erőszak kezelésének eddigi gyakorlatában is az volt az egyik fő probléma, hogy rengeteg adminisztrációs feladatot rótt az iskolákra. Az erőszakos cselekmények nyilvántartása, az erőszak szintjének értékelése, az intézkedési tervek elkészítése, az esetleges eljárások megindítása, továbbá a „külső védőháló” társintézményeinek értesítése mindenkor csapatmunkát követel, és szinte azonnal el kellene kezdeni. Ehhez képest a jelenlegi szerbiai gyakorlatban a tanárok túlnyomó többsége az iskolai jelenlét idejét csak a tanórák idejére érti, így teljes összetételben nagyon nehéz az erőszak kezelésére alakított munkacsoportot rövid időn belül összehívni. Maga az operatív munka így általában a szakmunkatársakra hárul, ami nem tudja teljes értékűen kiváltani a csapatmunkát.

A változtatások jóval szorosabb határidőket irányoznak elő, és a Čuvam te elektronikus platform révén minden eset az első lépésektől kezdve a lezárásig nyomon követhetővé válik. Természetesen ezzel főképp az iskolák adminisztrációs terhei nőnek.

A diáklétszám csökkenése és a szigorodó finanszírozási mércék miatt az utóbbi években több iskola is elveszítette a pedagógus és pszichológus szakmunkatársak egy részét, ami komoly szakmai nehézségeket okozott. A jelenlegi javaslatokban az is szerepel, hogy ezen javítani kellene. Ugyanakkor az osztályfőnöki munka díjazásában is változásra van szükség, hiszen az erőszak kezelésében az osztályfőnökök feladatai megsokszorozódnak, de a többletmunkát eddig ingyen és bérmentve kellett ellátniuk. Az osztályfőnöki pótlék 4-ről 7%-ra emelése valamelyest enyhítene ezen a méltatlan helyzeten.

Közmunka, pénzbírság

Az erőszak elkövetői és szüleik ezentúl arra számíthatnak, hogy a már meglévő, de eddig vitatható hatékonysággal működő szankciók mértéke növekszik. A diákoknak elrendelhető „közhasznú munka” gyakorisága heti 2-3 alkalomról 3-4 alkalomra, míg időtartama a 15–30 percről 30–60 percre nő. Ez tulajdonképpen a tanárokra ró további terheket, mert „közhasznú munka” csakis tanári felügyelet mellett végezhető. A diákon ugyanakkor sem a jelenlét, sem pedig a kiszabott munka megfelelő elvégzése érdemben nem kérhető számon, emiatt már az eddigiekben sem szívesen alkalmazták ezt a jóvátételi formát.

A gyermek erőszakos magatartása miatt a szülőkre kiróható pénzbírság összege is emelkedni fog. Ilyen, szabálysértési bírság eddig csak elvétve született, ugyanis az összes vele járó eljárási cselekmény (feljelentés, bizonyítékok begyűjtése és beterjesztése) az iskolákra hárul, és esetenként meghaladja a lehetőségeiket. Ez azzal jár, hogy a feljelentés nem hozza meg a várt eredményt.

Arról nem szól az intézkedéscsomag, hogy érdemi változás mindaddig nehezen várható el, amíg a társadalom értékrendjében nem történik gyökeres szemléletváltás sok egyéb mellett az erőszakhoz viszonyulásban is.

BERETKA Ferenc