Aleksandar Obradovićnak köszönhetően került nyilvánosságra három és fél évvel ezelőtt, hogy áron alul adott el fegyvert a Krušik a GIM nevű cégnek, melyet Branko Stefanović, Nebojša Stefanović korábbi védelmi miniszter néhai édesapja képviselt. Obradović üzleti titkok kiszivárogtatása miatt három hetet börtönben töltött, ahonnan a nyilvánosság nyomásának köszönhetően szabadult ugyan, de továbbra is nyomozás alatt áll. A korrupciós eljárás el sem kezdődött, mert megelégedtünk azzal, hogy a bátor férfit szabadon engedték.
Aztán ott van Slobodan Milenković nyomozó esete, aki kiderítette, hogy Jovanjicán működik Európa legnagyobb illegális marihuánaültetvénye, amelyet állítólag magas rangú politikusok is látogattak. Milenković ellen sajtóhadjárat és intézményes nyomásgyakolás kezdődött, a Jovanjica-ügy viszont sehol sem tart.
Jasmina Paunović ügyésznőt egy nappal azt követően helyezték át egy másik osztályra, hogy a Szerbiai Villanygazdaságban történt korrupciós ügyek kivizsgálása után letartóztattak hat személyt azzal a gyanúval, hogy 7,5 millió dollárral megkárosították a közvállalatot. Bojana Savović ügyésznőt, aki ugyancsak a korrupcióellenes osztályon dolgozott, ezt követően ugyancsak áthelyezték, miután nem volt hajlandó főnöki utasításra sem törvénysértő módon eljárni.
A leleplező, a nyomozó, az ügyészek mind azt tették, amit a lelkiismeretük és/vagy a munkakörük diktált, mégis őket hurcolta meg a rendszer. A két ügyésznő mellett nyilvánosan álltak ki bírók, jogászok, ügyvédek, és jelezték, hová vezet mindez. A Freedom House civil szervezet friss listáján Szerbia a 16. helyen – Afganisztán és Mianmar között – áll azon országok között, amelyekben az elmúlt 10 évben drámai mértékben csökkentek a szabadságjogok. Mindannyiunk veresége lesz, ha ez így marad.
FEHÉR Rózsa
