A közhelyek egymásra halmozása, a skatulyák személyre szabása a fiókok nyitogatása nélkül, avagy a toporzékoló pici emberkék nyomában
„Már csak néhány hét, s június 26-án kezdődik Magyarország legszerethetőbb fesztiválja, a soproni VOLT, ismét benépesül hát a Lővér kemping, fiatalokkal telik meg a város. A rendezvény egyik, már évek óta rendszeresen visszajáró vendége a 2003-ban alakult brit zenekar, az Enter Shikari, nekünk is az egyik kedvencünk, amely június 30-án lép fel a fesztivál nagyszínpadán.
Zenéjükről sok mindent elmondtak már a kritikusok, amikor a műfajukat igyekeztek meghatározni, de művészi világuk mégis olyan sokoldalú, olyan összetett, hogy talán az lesz most a leghitelesebb, hogy ha a közhelyek egymásra halmozása, a skatulyák személyre szabása, a fiókok nyitogatása helyett egyszerűen csak megmutatjuk az egyik kedvenc számunkat tőlük. Íme: https://www.youtube.com/watch?v=rrDse_2lEDA&ab_channel=EnterShikari.
A koncertjükre készülve készítettünk most egy, a VOLT Fesztivál hivatalos sajtóanyagából származó, az Enter Shikari együttesről készült fotóból egy újabb puzzle-t. Javasoljuk, hogy akinek van kedve ma is velünk játszani, előbb indítsa el a fenti videót, és utána álljon neki a puzzle kirakásának. A közepes nehézségi fokozatú játék kirakási szintideje ezúttal addig tart, amíg a zeneszám véget nem ér.
Aki ennyi idő alatt ki tudja rakni, annak valóban érdemes csomagolnia… Sőt, azt is eláruljuk itt sebtében, hogy egy hétig még bárki kedvezményes áron juthat hozzá a belépőkhöz…
Jó szórakozást kívánunk minden kedves olvasónknak most, a számítógép előtt, és a hónap végén a soproni fesztiválon is!” (Az Enter Shikari az idén is visszatér Magyarországra. Szabad Magyar Szó, 2017. június 8.; https://szmsz.press/2017/06/08/az-enter-shikari-visszater-magyarorszagra)
A zenei ízlésvilágról pottyantottunk el itt sebtében néhány hevenyészett, keresetlen szót rovatunkban két héttel ezelőtt (Hétköznapi intelligenciahányódások. Családi Kör, 2023. szeptember 28.), s ha már idáig jutottunk, akkor épp az akkor említett brit Enter Shikari zenekar erre az egyik legjobb, legszemléletesebb személyes példám, hiszen a lányom például – akivel néhány éve még együtt jártunk a koncertjeikre – egyáltalán nem szereti a zenéjüket. S ha van is annyi tapintat a gyermekben, hogy ne nevezze gusztustalannak vagy fülbemászónak az édesapja egyik kedvencét, egy-egy jól irányzott fintorban (de mintha szemmel verés volna…) is markánsan és kifejezően össze tudja foglalni az ellenérzéseit. Én pedig már hónapok óta (de talán éveket is mondhatnék ma már erre, az sem volna túl nagy tévedés…) a leggyakrabban az ő felvételeiket rakom fel, amikor a fülhallgatóm segítségével szeretném kizárni a külvilág zaját/zajait a fülemből, a fejemből. Elmenekülni a napi hírfolyam elől pontosan oda, ahol a Karinthy Frigyes által említett pici emberke toporzékol, mert sürgős randevúm van vele…
Rendez-vous…
A felettébb felmérhetetlen és felbecsülhetetlen, azonosíthatatlan és átláthatatlan hétköznapi intelligenciahányódások közepette – randevúm van a lelkemmel!
Ilyen konspirált találkozóra készülődtem néhány évvel ezelőtt is, valamikor február végén, talán épp 24-e lehetett, ha nem tévedek… Néhány órával korábban érkeztem haza Szigligetről, ahol a nemrég csodálatosan felújított alkotóházat néztük meg a Balaton északi partján a Magyar Írószövetség kis küldöttségével, Erős Kingával, Szentmártoni Jánossal és másokkal. Hazatérve pedig a frissen elkészített, forrón gőzölgő kávémat szürcsölgetve be kellett látnom, hogy most már végképp nem tűr halasztást az egyre csak halmozódó újságkupacaim felszámolása. No persze, a félretett sajtó… Meg a gyűjtőszenvedély! Bekötöttem hát a laptopomra a fülhallgatót, az Enter Shikari szinte mindig kéznél van, keresgélnem sem kellett, s hogy alaposan felkészüljek a munkára, feladtam még néhány röpke perc erejéig a Sehova tanúival, vagyis a kedvenc Facebook-oldalaim egyikével szemben tanúsított, megengedhetetlen és semmivel sem magyarázható hűtlenségemet is. Úgyhogy Csatlós Csabának ezúton is köszönöm a két héttel ezelőtt egyszer már megidézett élményt, azóta is hahotázva röhögök…
S erről jut most eszembe nagy hirtelenjében az is, hogy már Arany János (1817–1882) születésének bicentenáriumán is nagyon sokszor a szerzői/alkotói opust a mindenkori – szellemtelen és iróniamentes – politikai aktualizálást előtérbe helyező interpretációk domináltak. Mindent! És mindenek felett! Vagy mégsem? Valahogy – mindenek ellenére – mégis azok kerültek túlsúlyba… Volt erre példa, s nem is kevés; vagyis nyilvánvalóan tetten érhettük a mindenféle szövegértési affinitást nélkülöző úgynevezett kultusztörténeti előadásokban, sztereotípiákat görgető évfordulós tanulmányokban és a (kultusz)verseit patetikus hangon előadó, ordítozva bemutató alkalmi ünnepségeken egyaránt. Az elhangzott szavalatokban… Pedig Aranynál nagyobb keserűséggel és iróniával kevés magyar költő szólt nemzeti katasztrófákról, bornírtságról, hőbörgő indulatokról – ahogyan azt az irodalomtörténetünk nagyon helyesen már rég felismerte és feljegyezte –, műveletlenségről (olyan ideológiákról, amilyeneknek zászlajára manapság is igyekeznek feltűzni Arany nevét és a mégaranyabb/mégaranyibb életművét…). S tette ezt a lírai költeményeiben, balladáiban, a Toldi-trilógiában, sőt, A nagyidai cigányok vagy éppenséggel a Rózsa és Ibolya című alkotásaiban… És ugyanezekben mégis ritka érzékenységgel tudta kifejezni a kor modern emberének életérzését, kilátástalanságát, szenvedélyeit, gyarlóságait – olyanná formálva lírai beszélőjét és elbeszéléseinek hőseit, mint amilyen maga is volt: dekadens, esendő emberré. Antihőssé. Mint Toldi vagy a király, a Hídavatás szereplői, Tuba Ferkó és Dalos Eszti, Ágnes asszony és a szeretője, Bárczi Benő meg Kund Abigél. Vagy a tamburás öregúr. És még sokan mások, akiknek a brit Enter Shikari zenekar zenéjét érdemes lenne a figyelmébe ajánlanunk. Hacsak… S tényleg! Mi lenne, ha az Enter Shikarihoz ajánlanánk be Arany János műveit? A teljes életművet! Hátha valamelyik balladáját kedvük szottyanna éppenséggel megzenésíteni.
Rajta hát, srácok, nincs miért tovább halasztgatnunk ezt a gesztust…
SZABÓ PALÓCZ Attila