Kevés tanulóval könnyebb dolgozni, de hogyan és meddig tarthatók fenn a kis létszámú tagozatok?

Az ország gazdasági helyzete miatti folyamatos kivándorlás, valamint az asszimiláció miatt a magyar tannyelvű osztályokban egyre kevesebb a diák. Ezt a problémát jártuk körül egy óbecsei osztálytanítóval és egy pacséri tanárral.

Šormaz Izabella óbecsei osztálytanító 1987 óta dolgozik a tanügyben. Harminchat évnyi munkatapasztalat van a háta mögött, ebből öt évet könyvtárigazgatóként dolgozott. Okleveles osztálytanító magyar nyelven, okleveles osztálytanító szerb nyelven, valamint okleveles könyvtári képesítéssel is rendelkezik. Az óbecsei Zdravko Gložanski Általános Iskolában jelenleg elsősöket tanít, és az osztályába öt tanuló jár.

„Az iskolánkban kis létszámú osztályok vannak, összesen több mint hatszáz tanuló jár ide. Elsőtől nyolcadikig egy-egy magyar tagozat van tíznél kevesebb tanulóval. Mikor elkezdtem dolgozni, harminc felett volt az osztályok létszáma az iskolánkban, és egészen máshogy nézett ki a munka ezekben a kezdeti években. Én is ebbe az iskolába jártam, a tanáraimtól is rengeteget tanultam – ebből is azt látom, hogy évtizedek óta mennyire gyerekközpontú ez az intézmény. A 2009-es törvénymódosítás után lett kötelező az inklúzió bevezetése, ami valójában az jelenti, hogy minden gyerekre külön figyelünk: individuális oktatási tervet készítünk a tehetséges gyerekeknek és a tanulási nehézségekkel küzdő diákoknak is, hiszen nem mindenki tudja követni a nemzeti kerettervet. A helyi közhiedelem szerint hozzánk „bárki” járhat iskolába, de sokkal inkább arról van szó, hogy mi szakmai kihívásnak tekintjük a gyereket tanítását, hiszen az iskolánk az inkluzív oktatásra épül” – mondja az óbecsei tanítónő, aki hozzáteszi, hogy neki nem volt még olyan tanulója, akit nem tanított meg írni, olvasni, számolni.

„Követjük a fejlődésüket a felső tagozatokon is – épp a napokban mondta nagy örömmel a matematikatanárnő, hogy a törtszámokat is elsajátította az az ötödikes tanuló, aki IOP2-őn volt (tanulási nehézségekkel küzdött). Ezekben a kis létszámú osztályokban pontos dokumentációink vannak arról, mit csinál a gyerek, hogyan fejlődik – a törvény szerint mindenhol így kellene csinálni, de a tapasztalatom szerint nagyon kevés helyen van így. Én azt szorgalmazom, hogy mihamarabb töröljék a szabályzatokból, hogy nagy létszámú osztályok kellenek, és ez alapján adják a pénzt. Komoly oktatási reformokra és nagy befektetésekre lenne szükség ennek érdekében. Az Oktatásügyi Minisztérium követi a munkánkat, és láthatja, hogyan működnek a kis létszámú tagozatok, és hogy a diákok szépen haladnak a tananyaggal. Stratégiai célunk is, hogy megmaradjanak ezek az osztályok. Engedélyt kellett kérnünk az iskolánk csikériapusztai (radičevići) kihelyezett, szerb tannyelvű tagozatainak a működéséhez is, és sikerrel jártunk, mert aktívak vagyunk” – meséli az óbecsei tanítónő.

Az iskola munkáját számos projekt támogatja, közöttük van a svájci Pestalozzi Children’s Foundation is, amely hosszú évek óta az intézmény partnere. Šormaz Izabella a Montessori-pedagógia elveire építi a tantervet. „Ezekben a kis létszámú osztályokban a munka nem lehet ex cathedra. Felejtsék el a pedagógusok azt a módszert, hogy beállnak a tanterembe, frontális munkával előadják a tananyagot, diktálnak, kiemelnek stb. Itt individualizáció van, sok csapat- és egyéni munka, motiváló feladatlapok és olyan eszközök, mint pl. az informatikai eszközök, okostelefonok, tabletek.

Emellett a pedagógusaink állandóan képzéseken vesznek részt. Én a Montessori-oktatás alapjaira építem a munkámat, ahogy a fiatal osztálytanító kolléganőim is ebben az iskolában. Ennek az az alapja, hogy önálló, szabad, talpraesett gyereket tudjunk nevelni. A Montessori-pedagógia célja az, hogy biztos tudást szerezzenek a gyerekek tapasztalat útján, ehhez gyönyörűen felszerelt tantermek és sok Montessori-eszköz áll a rendelkezésükre. Ezeken a gyerekek önállóan tudnak dolgozni, kevés tanítói magyarázattal, és ha tévednek az eszközhasználat közben, lehetőségük nyílik ezt kijavítani. Az eszközök egyik csoportja a gyakorlati életre készíti fel őket (kézmosás, cipőfűzés stb.), de léteznek érzékszerveket fejlesztő eszközök, írást, olvasást fejlesztő eszközök, matematikára felkészítő eszközök stb. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat tanuláskor. Rendszeres munkára vannak szoktatva, nincs felelés előtti stressz, és nincs szükség puskák készítésére. Például lassabban haladunk a betűkkel, hogy jól megtanulják, kevesebb betűt kapcsoltatok össze, mert lesz még időnk szövegeket olvasni, ha jól elsajátítják az alapokat. Végigkövetem a munkáikat, minden házi feladatot megnézek. Ha van olyan tanulóm, aki nem sajátított el mindent, visszatérek az anyaggal, hogy megtanulja. Annak, aki kiválóan halad, külön feladatokat készítek – ez az individualizáció. A tanulóim minden órán felelnek, állandóan értékelem őket, de nyomás nélkül.”

Šormaz Izabella szerint a kis létszámú osztályoknak csak előnyei vannak.

„Sokat dolgozunk együtt a három szerb nyelvű elsős osztállyal is. Barátságok köttetnek, és a tanulóim jól haladnak a szerb nyelvvel is. Megismerik egymás ünnepeit, szokásait, nincsenek verekedések, nemzeti ellentétek. A kis létszámú osztályoknak köszönhetően a magyar tagozatok elsőtől nyolcadikig is sokat dolgoznak együtt.”

„Ebben az iskolában stratégiai cél, hogy a magyar tagozatok megmaradjanak” – állítja Šormaz Izabella, akinek elmondás szerint a mostani és az előző generációban is több vegyes házasságban született gyermeket írattak magyar nyelvű osztályba a szülők.

„Több szülőt is meggyőztem, hogy magyar nyelvű tagozatba írassa a gyerekét. Én is vegyes házasságban élek, a gyerekeim szerb nyelvű osztályba jártak, de később azt mondták, jobban megtanulták volna a magyar nyelvet, ha legalább négy osztályt magyar nyelven fejeztek volna be. Ha a magyart is megtanulják a gyerekek, abból csupán előnyük származhat. Nagyban befolyásolja a kis létszámú osztályok kialakulását az asszimiláció is, és 2012 óta észlelhető a kivándorlás miatt fogyatkozó gyerekszám is. Az állam szerencsére támogatja a kis létszámú tagozatok megmaradását, de jobban kellene segíteni a gyerekeket vállaló családokat is.”

Virág Zsolt: Húsz év alatt megfeleződött a falu lakossága

Virág Zsolt Pacséron él, a helyi Moša Pijade Általános Iskolában dolgozik, informatika- és műszaki tanárként, márciusig pedig helyettesként szerb nyelven is tanít. Második alkalommal lett osztályfőnök, jelenleg a nyolcadik osztályt vezeti ki. A huszonkilenc éves fiatal tanár hatéves munkatapasztalattal rendelkezik.

„Iskolánkba 156 diák jár, 16 tagozat van, 8 szerb és 8 magyar nyelven, ami megközelítőleg 10 diák osztályonként. Az én osztályomba 12 tanuló jár, ami közepes méretű osztály. Felső tagozatban magyar nyelven 11, 12, illetve 13 diákunk van. Előző években volt 6-7-es létszámú osztály is, és most ötödikben pedig egy szerb osztály 4 tanulóval. Más iskolák arra kényszerültek, hogy tagozatokat vonjanak össze, maguk a települések pedig kihalófélben vannak. A kis létszámú osztályokról pozitív tapasztalatokkal rendelkezem, családiasabb a légkör, meghittebb a hangulat, kevesebb az esély arra, hogy a klikkek alakuljanak ki, és több a lehetőség az individualizációra. Talán annyi a hátránya, hogy nem alakul ki egy nagyobb kollektív identitás. Teljesen más érzés keríti hatalmába a pedagógust, ha belép egy ilyen kis létszámú osztályba, ahol rengeteg időnk van arra, hogy megosszuk egymással az élményeket. Ennek a bensőségesebb légkörnek a megteremtésére a nagyobb osztályokban is törekszem.”

Zsolt informatikából a munkákat szokta osztályozni, amit a gyerekek is szeretnek, hiszen helyben is kapnak visszajelzést. Műszakiból műhelymunkák gyakoriak, Zsolt ebből a feleléseket előre bejelenti, így a diákokat nem éri meglepetés.

„Nem az a fajta tanár vagyok, aki ellenőrzőt írat a gyerekekkel vagy feleltet. A nagyobb létszámú osztályt is gyorsan le lehet feleltetni 2-3 kérdéssel tanulónként vagy egy villámellenőrzővel – van, aki alkalmazza is ezt a módszert.”

A diákok csökkenése ebben az iskolában is egyenesen arányos a kivándorlással.

„Kétezer környékén körülbelül háromezer lelket számlált a falunk, ez megfeleződött húsz év alatt, ennek függvényében csökkentek az osztálylétszámok is. Már annak is örülök, hogy minden osztályban vannak legalább tízen. A diákok létszámának csökkenését okozó fő probléma a folytonos kivándorlás.”

 NAGY Valentina