Régi hagyomány, és az élet is úgy diktálja, hogy a földművesek számára télen van a nyári szabadság. Ha nagyon akarnának, akár elmehetnének síelni is, de ők inkább itthon maradnak, és a disznóvágás örömei mellett egyebekre is kihasználják a korán kezdődő téli estéket. Sokak számára talán furcsán hangzik, de tanulnak a földművesek: előadásokat hallgatnak, és gazdaképző tanfolyamokra járnak. Még okleveleket is kapnak, például aranykalászos diplomát, vagy ezüstkalászosat, de sokan vannak, akiknek már csak az árva magyar kalász marad.

Egyszóval okosodnak a mi földműveseink, és a téli időszakot nem csupán a koleszterinszint gyarapítására fordítják. De mit kell magyarázni egy földművesnek, aki már 30–40 éve űzi a szakmát, és a demokratákat is úgy eteti, mint annak idején a kommunistákat? Persze, világos és természetes, hogy az embernek tanulnia kell, amíg él. Ahogyan mondani szokták: a jó pap is holtig tanul. A földműves pedig – amíg bele nem hal a munkába. Szerintem a téli szakelőadásoknak csupán az a szépséghibájuk, hogy arra már nincs pénz, hogy a hallott jó tanácsokat valóra is váltsák. Mivel az állam a termést általában nagy késéssel fizeti, nincs miből megvenni a szakemberek által javasolt minőségi vetőmagot, műtrágyát, korszerű gépeket. Az ezüstkalászos gazdák nagy többsége tehát ezeken a szakelőadásokon csak bólogat, mint az eperfa lombja. Ez is valami, hiszen az eperből pálinka lehet.

Szerencsére ezt nemcsak mi vettük észre, hanem az államvezető politikusok is, és aki odafigyel, az észrevehette, hogy ezeknek a téli előadásoknak a többsége már azzal foglalkozik, hogy miként lehet pénzt szerezni, mégpedig munka nélkül, csak úgy, mint azok a politikusok, akik tartják ezeket az előadásokat. Az uniós pénz nem lehet a vita tárgya, mert többet ér, mint a műtrágya – mondhatnám most rímbe szedve a tanulságot. Továbbra is ebben a stílusban: okos paraszt, forrást fakaszt! Természetesen pénzforrást, amit aztán az ügyesebbek kamatoztatnak, mások pedig jobbára csak a kamatot törlesztik. Mert a bankok és az unió is mindent az ügyfelekért tesz, magának pedig – elvesz. Végre a parasztot is fel kellene okosítani, hogy előbb kérje a pénzt, és csak utána termeljen. Tanulja meg, hogy kizárólag csak jó minőségű luxustermékeket szabad a piacnak felkínálni – természetesen luxusáron. Mert az uniós piacon – érdekesmód – a drágább áru kelendőbb, mint az olcsó. Ezért kellene itt, nálunk, Vajdaságban a szállodák helyett, mondjuk, a termékeket csillagokkal jelölni. Például lehetne ötcsillagos sonka vagy kolbász. Az árakat pedig természetesen a csillagos egek határoznák meg. Észrevehettük például, hogy a montenegrói füstölt sonka majdnem kétszer drágább, mint a vajdasági, annak a gyanújával, hogy egy része innen, Vajdaságból származik. Tehát a téli tanfolyamokon most már nagyon helyesen nemcsak a termelésre kellene okítani a földműveseket, hanem a pénzszerzésre is. És ez a helyes, mert termelni eddig is tudtak. Ha pedig így kiokítják, a minden hájjal meg koleszterinnel megkent ravasz parasztnak nem kell majd szégyenkezve pirulni, mint Toldi Miklósnak, amikor a nyalka huszártiszt azzal a megalázó kritikával illette, hogy „Szép öcsém, be nagy kár, / Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”

NAGY Nándor