Pontosan tíz évvel ezelőtt írtam a Magyar Szóban egy jegyzetet A csetnikek már a spájzban vannak címmel. Akkor annak a szövegnek az volt az apropója, hogy Palicson a jelenlegi szabadkai polgármester kedvenc előadója, Baja Mali Knindža koncertezett, aki olyan szerzeményekkel gazdagította a soviniszta szerb turbó folkot, mint a Srpski dobrovoljac (Szerb önkéntes), a Đenerale Ratko (Ratko tábornokom) vagy a Krajino, krvava haljino (Krajina, véres ruhánk).

Ma már ott tartunk, hogy jó is lenne, ha csak ennyi problémája lenne a szabadkai magyarságnak, ami a város balkanizálódását illeti. Azóta egy hatalmas Sándor király szobrot rittyentettek a Jadran épülete elé, az önkormányzatban ferde szemmel néznek arra, aki nem cirill betűs írásmódon kommunikál és minden hasznosítható közterületet beterítettek szerb nemzeti színű lobogókkal és egyéb szimbólumokkal. Ja, és a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a magyarság kisebbségbe került.

Mindezek a dolgok pedig azzal a ténnyel párhuzamosan történnek, hogy az itteni magyarság legerősebb pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség koalícióban és tökéletes egyetértésben kormányoz a Szerb Haladó Párttal.

A rozsdás kanalas koalíció

Ezzel kapcsolatban talán nem is lenne semmi új mondanivaló, és nyilván az idő majd megmutatja, hasznos vagy káros volt-e a vajdasági magyarság számára ez a jelenlegi időszak és a VMSZ pragmatikus hozzáállása.

Viszont az aktuális önkormányzati választásokon egy új momentum gazdagította a múlt sötét erőivel való közösködés legendáriumát. Belgrádban és további önkormányzatokban is az történt ugyanis, hogy a VMSZ koalíciós listán indított jelölteket, amely szövetségeknek része Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártja is.

Ugye mindenki emlékszik még az indoklásra a 2010-es évek elejéről, amikor a VMSZ–haladó románc a kezdetét vette? A haladók azok nem a radikálisok, Vučić megváltozott, ő egy korszerű, európai politikus és így tovább.

A jelenlegi helyzetre Pásztor Bálint, a párt elnöke a következő magyarázatot adta: „Igen, a választási lista nevében szerepel például Vojislav Šešelj, Rasim Ljajić, Ivica Dačić, Miloš Vučević és az én nevem is.  Ha az ellenzék tömbösödik, így kell tennie a hatalmi koalíciónak is. Nincs itt semmi látnivaló, megspórolom a liberálisoknak és az oknyomozóknak a »nagy leleplezést«”.

Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Milyen formában és hol része a hatalmi koalíciónak a radikális párt? Vagy Pásztor olyasmit árult el, amit egyébként nem szokás kimondani? Hogy Vučić mögött ezekben az években mindvégig ott áll politikai és eszmei atyja, Vojislav Šešelj, ő pedig nem más, mint egy jól működő kesztyűbáb? A többiek meg a biodíszlet?

Kés, drót, Srebrenica

Aki követte és követi az elmúlt hetek, hónapok történéseit, különösen pedig az államfő megnyilvánulásait, az igazából nem sok különbséget lát annak mostani és a 90-es években produkált beszédei között.

Az elnök a szerbek elleni összeesküvésről beszél, tagadja a srebrenicai eseményeket, sértegeti a vele nem egy állásponton lévő országok politikusait és gyakorlatilag mindenkit felelősnek tart a történtekért saját magát kivéve.

Ahogy Pásztor Bálint fogalmazott, a VMSZ és az Szerb Haladó Párt stratégiai partnerek, a magyar párt pedig ezúttal is jelentős pozíciókat kapott a kormányban államtitkári szinten.

Mindezek ismeretében jó lenne, ha a VMSZ elnöke a kormánykoalíció tagjaként elmondaná, mit gondol arról, ami 1995-ben Srebrenicán vagy Szarajevóban történt, mit gondol Vukovár lerombolásáról, mit gondol arról, hogy Szerbia inkább elszigetelődik, mint hogy elismerje a független Koszovót.

Röviden: A VMSZ szerint történt-e népirtás Boszniában? A VMSZ szerint Koszovó függetlenségét el kell-e ismerni? (Magyarország elismerte.)

Húsz évvel ezelőtt még léteztek világos válaszok ezekre a kérdésekre. Kasza József, a VMSZ akkori elnöke elég konkrétan állást foglalt a nyugati irányultságú politika mellett és az akkori radikálisok (mai haladók) és szocialisták (ők nagyjából ugyanazok) ellen. A vajdasági magyarság megérdemli ezeket a válaszokat.

Mint ahogy azzal sem árt tisztában lenni, hogy ha, ne adja az Isten, Szerbia megint valamilyen háborúba sodródik, és a VMSZ ezen erők szövetségeseként működik, azzal már történelmi felelősség is jár.

Ki védi meg a magyarokat? 

A választások hetében egy furcsa epizód zajlott le Szabadkán. Pontosabban Palicson. Stevan Bakić polgármester, akinek a zenei ízlését már fentebb részleteztem, pártja kampányrendezvényén nekiment a „stratégiai partnerének”.

A polgármester valami ilyesmit mondott a tudósítások szerint: „Az egyik listavezető arról beszél, hogy meg kell védeni az iskolákat és egy bizonyos fajta zenét. Kérdezem én, kitől és mitől? Hatalmon voltak, és nem panaszkodtak. Miért kell minden választási kampányt arra felhasználni, hogy megszégyenítsük Szerbiát és a szerb népet? Még nem felejtettem el a következő mondatot: meg kell akadályozni Szabadka balkanizálódását. Azt mondják, hogy semmi sem lesz ugyanolyan hétfőtől. Nem is lesz! Szabadka díszpolgári címét Aleksandar Vučić viseli, ez Aleksandar városa, és az eredménynek is ilyennek kell lennie.”

Ami engem illet, minden további nélkül támogatnám azt a listavezetőt, aki meg akarja védeni az embereket egy bizonyos fajta zenétől. És aki valóban megállítja a város balkanizálódását. És aki visszavonja a díszpolgári címet a „100 muzulmánt egy szerbért” Aleksandartól.

Pásztor Bálint válasza alapján azonban nem ő az emlegetett listavezető, ugyanis a reakciója a következő volt:

„Van egy magyar közmondás, miszerint nem iszunk előre a medve bőrére, én nem beszéltem soha sehol arról, hogy mi lesz hétfőtől másképpen, meg egyáltalán mi lesz hétfőtől, csupán arról beszéltem, hogy mi az, amit megvalósítottunk az elmúlt négy évben, és mihez kérem a szabadkai polgárok támogatását. Konkrét leltárt tettünk le az asztalra az eredményekkel és tervekkel kapcsolatban. A szerbek és a magyarok az elmúlt tíz év megbékélési politikájának köszönhetően testvérnépnek számítanak, és ahogy a Fidesz a stratégiai partnerünk Magyarországon, úgy a Szerb Haladó Párt a stratégia partnerünk Szerbiában, ez így volt, így van most is és így lesz a választásokat követően is.”

Úgyhogy marad a közcímben feltett kérdés: Ki védi meg a vajdasági magyarokat?

BAJTAI Kornél